„Éltető sodrásban” – Vasárnap kezdődik a házasság hete

A tizenegyedik alkalommal megrendezendő házasság hete idei programjait sajtótájékoztató keretében mutatták be február 8-án, Budapesten.

A keresztény egyházak és civil szervezetek összefogásával február 11. és 18. között megvalósuló rendezvény idei házaspár-arca Fazekas Rita mediátor és Zámbori Soma szinkronszínművész. A központi programok fővédnöke Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége.

A sajtótájékoztató moderátora, Novotny Zoltán, a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke hangsúlyozta: a már több mint húsz országban működő nemzetközi Házasság Hete mozgalom célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság, a család értékeire és fontosságára, valamint segítséget nyújtson a házasságra készülőknek vagy a házasságban problémákkal szembesülőknek. Hozzátette, hogy a házasság hete idei rendezvénye hazánkban a kormány által kezdeményezett családok éve programjaihoz kapcsolódik.

A sajtótájékoztatón részt vett Bíró László püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családbizottságának elnöke, Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnöke, Beneda Attila család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár, Török Szabolcs család- és párterapeuta, pszichoterapeuta szakorvos, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet docense, Herjeczki Kornél, a Házasság Hete mozgalom országos koordinátora, a Harmat Kiadó igazgatója, valamint Zámbori Soma színművész és felesége, Fazekas Rita – a házasság hete idei házaspár-arca.

Bíró László püspök hangsúlyozta: fontos, hogy évről évre van egy hét, amikor „nem temetjük, siratjuk, hanem ünnepeljük a házasságot, ami nem a múlt intézménye, hanem a jövőhöz tartozik”. A püspök reméli, hogy a rendezvénysorozat révén társadalmi párbeszéd alakul ki a házasságról: segíti a jó házasságban élők megnyílását a társadalom felé, és növeli a társadalom nyitottságát a családok felé, hogy ne vegyék semmibe a „hagyományos”, azaz értékálló házasságokat.

Egy személyes példán keresztül utalt a házasság hete arcai által választott idei mottóra: „Éltető sodrásban”. Elmondta, hogy a jó tartású ember képes a sodrással szemben is menni, sokan azonban csak sodródnak az árral. A püspök hozzátette, fontos, hogy a társadalmi párbeszéd során ne nézzük le a másikat, azt, aki fájdalmas sebeket hordoz, akinek nem sikerült a házassága, ugyanakkor szabaddá kell válnunk az ostoba ideológiáktól, és az egész, a test-lélek-szellem embert kell a középpontba állítani. Az egy létsíkú, ellaposított ember nem talál kapaszkodót, ha valamilyen csapás éri. Bíró László beszéde végén megismételte: a család, a házasság nem a múlthoz tartozik, mert híd, út, jövőbe tekintő intézmény.

Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházak nemcsak a házasság hetében, hanem egész évben végzik családsegítő, házassággondozó szolgálatukat, népszerűsítik ezt az alapvető, Istentől való életrendet. „Emberileg nézve a házasság csodálatos, de igen nehéz műfaj. Szabó Lőrinccel szólva »két önzés titkos párbaja«. Gondoljunk csak bele, mi az, amit manapság eltűrünk a másik embertől, a szeretetünk rögtön elmúlik, ha nem úgy táncol, ahogy mi fütyülünk. Ezért szükség van az élő, a minket szerető Isten segítségére, Jézus Krisztus áldására” – mondta Steinbach József. Szólt arról is, hogy a rendezvénysorozat idei házaspár-arca, Zámbori Soma színművész és felesége, Fazekas Rita mediátor a hetet megnyitó vasárnapi istentiszteleten Veszprémben tanúságtételt is tesznek, és ott lesznek a Gyökössy Endre Lelkigondozói Szolgálat képviselői is.

A hetet lezáró szentmisét a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomban Bíró László mutatja be.

Fazekas Rita és Zámbori Soma a sajtótájékoztatón egymás közti beszélgetés formájában mondták el gondolataikat. Üzenni szeretnének a fiataloknak és az egyedülállóknak, hogy „jó házasságban élni menő”, „egymást támogatni felemelő”, a házasság Isten ajándéka, a legszentebb kapcsolat, merjenek elköteleződni. (A házaspárral készült interjút az Új Ember február 11-i számában olvashatják – a szerk.)

Török Szabolcs család- és párterapeuta rámutatott, hogy növekszik az igény a párkapcsolatok minőségének javítására, és egyre kevésbé szégyellni való, hogy egy pár terapeuta segítségét is igénybe veszi a kapcsolat változtatása érdekében. Török Szabolcs hangsúlyozta, hogy a párkapcsolatunkkal való tudatos foglalkozás saját személyiségfejlődésünket is segíti: a kapcsolatainkban gyógyulunk. Másrészt sok házaspár a kapcsolatuk változásának eredményeként reméli gyermeke harmonikus személyiségfejlődését is. A szakember arról is beszélt, hogy nőtt az igény a prevenció iránt is, példaként említette az első gyermek születésére felkészítő csoportos programok népszerűségét.

Beneda Attila család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár kiemelte: reménykedőbb, optimistább társadalmi hangulatot jelez, hogy 2016-ban – húsz év után – megdőlt a csökkenő házasságkötési trend: ötvenezer pár kötött házasságot, és ez a szám 2017-ben sem csökkent.

Herjeczki Kornél, a Házasság Hete mozgalom országos koordinátora elmondta, a hazai programsorozat eredményes, 2016-hoz képest tavaly 42 százalékkal több helyi kezdeményezéssel kapcsolódtak be az országos programba. „Úgy érezzük, mi is hozzájárulhattunk a házasságkötések számának növekedéséhez” – mondta, hozzátéve: küldetésünk nehezebbik része azonban most jön, ugyanis nem elég a nagy döntés, az „igen”, a kérdés az, hogy mitől lehet tartós és jó a házasság. Fejlődnünk kell a párkapcsolati képességekben, a konfliktuskezelésben. A házas kapcsolat erősítéséhez sok apró döntésre van szükség, és főként arra, hogy többször és sokszínűbben legyünk képesek kifejezni szeretetünket házastársunk iránt.

Évközi 5. hét csütörtök

Évközi 5. hét csütörtök

Salamon politikai érdekből vett magának pogány származású feleségeket, hogy ezáltal is megerősítse pozícióját a környező népek között. Ez a látszólagos erő azonban belső meggyengüléshez vezetett. Jézus ezzel szemben át sem lépte Izrael határát, s nem kacérkodott azzal a gondolattal, hogy majd megtéríti a környező pogány népeket. Tisztában volt vele, hogy küldetése Izrael házának elveszett juhaihoz szól. Nem hagyta magát eltéríteni hivatásától, nem engedte szétforgácsolni erejét, megosztani szívét. Ugyanakkor olyan hitet tudott ébreszteni a mai Evangéliumban szereplő pogány asszony szívében, amely által – megelőlegezve a megváltás egyetemességét – be tudta őt emelni az üdvtörténet erőterébe.

Ez az asszony, aki leányáért könyörög, nem kérdőjelezi meg Izrael kiválasztottságát, tiszteli Isten szerelmét egy kicsiny nép iránt, s magát méltatlannak tartja arra, hogy Jézus ugyanabban a bánásmódban részesítse, mint a választott nép fiait. Kiskutya módjára mégis vágyakozik a lehulló morzsákra, s úgy belekapaszkodik Jézusba, hogy ezáltal felemelkedik az üdvösség isteni rendjének szintjére. Ezzel a hitbeli magatartásával példa a mindenkori elbizakodott választottak számára, mert csak a tökéletes méltatlanság érzése tesz alkalmassá az ingyenes és örök szeretetre.

Urunk Jézus, Salamon király példája bizonyság arra, hogy a nehézkedés törvénye az emberi szívre is érvényes. Kérünk, add kegyelmedet, hogy a testi öregedéssel ne kezdjen el szívünk is megöregedni és megkérgesedni Irántad; hogy a szenvedélyes bizalmat és ráhagyatkozást ki ne szorítsa a megszokás és a megalkuvás; hogy a kisebb szeretetek el ne fojtsák az Irántad való első, igazi nagy szerelmet.

 

emeszii Szent Julián

Szent Julián 

vértanú

Szentünk a föníciai Emesziből származott. Fiatal korában megtanulta az orvosi mesterséget. Gyógyította nemcsak a testet, de a lelket is. Gyógyította az embereket, Krisztus hitét hirdette a pogányok között. Amikor halálra ítélték Szent Szilván püspököt, Lukács diakónust és Mokiosz felolvasót, akikről január 29-én emlékezünk meg, odalépett hozzájuk, megcsókolta és bátorította őket. Ezért bezárták egy barlangba, testébe szögeket vertek, ezután halt meg 312-ben.

„Hallgasd meg és bocsáss meg” – ezekkel a szavakkal imádjuk Istent – Ferenc pápa homíliája

Haladjunk előre a felfelé vezető úton az adorációs ima felé, szívünkben a kiválasztottság és a szövetség emlékezetével. Ezzel a felhívással fordult hétfőn reggel Ferenc pápa a Szent Márta-házban bemutatott szentmiséjén a hívekhez, akik között számos újonnan kinevezett plébános foglalt helyet. Homíliájában a Szentatya gondolatait az első olvasmányhoz, a Királyok könyvéből vett szakaszhoz (1Kir 8,1-7.9-13) fűzte. Ebben Salamon király összegyűjti a népet, hogy felvigyék az Úr szövetségének ládáját a jeruzsálemi templomba.

A puszta szövetség az Isten és a felebaráti szeretet parancsolatából áll

Egy felfelé vezető útról van szó, amely más, mint egy síkságon áthaladó út, nem mindig könnyű felmenni rajta.  Az út során a nép magában hordozta történetét, „a kiválasztottság emlékezetét”. Két csupasz kőtáblát vittek magukkal, mint ahogy Istentől kapták azokat, nem úgy, ahogy az írástudók barokkossá tették számos előírással. A csupasz szövetség ebből áll: én, szeretlek téged, te szeretsz engem” – az első parancsolat, szeresd Istenedet és a második parancsolat, szeresd felebarátodat. A szövetség ládájában ugyanis nem volt más, mint két kőtábla – mutatott rá a Szentatya.

A plébánosok tanítsák meg a híveknek az adorációs imát

Bevitték tehát a szentélybe az Úr szövetségének ládáját, majd amint kiléptek a papok a szentélyből, a felhő, az Úr dicsősége betöltötte a Templomot. Ekkor a nép imádásba kezdett: „a felfelé vezető úton, csöndben hozott áldozatok után most a nép belépett az adoráció alázatosságába” – fejtette ki a pápa, majd hozzátette: „Sokszor gondolok arra, hogy nem tanítjuk meg híveinknek az adorációt. Megtanítjuk őket imádkozni, énekelni, Istent dicsőíteni, de nem imádni. Az adorációs ima, ami kiüresít, anélkül, hogy kiüresítene, mert az adoráció megsemmisülésében nemes és magasztos lelkülettel tölt el”. A pápa kihasználta az alkalmat, hogy a szentmisén olyan sok közelmúltban kinevezett plébános vett részt és így buzdította őket: „tanítsátok meg a népnek, hogy csöndben imádja Istent”.

Tanuljuk meg már most, amit a mennyekben teszünk majd

Csak akkor juthatunk az égbe, ha magunkkal visszük a kiválasztottság emlékezetét, ha szívünkben hordozzuk az ígéretet, amely arra késztet bennünket, hogy haladjunk előre, és ha kezünkben és szívünkben őrizzük a szövetséget. Mindig haladjunk előre. Ez nem egy könnyű út, mert felfelé vezet, de az adorációhoz juttat el bennünket.

„Hallgasd meg szolgád könyörgését és bocsáss meg”

Isten dicsőségét látva a szavak szertefoszlanak, nem tudunk mit mondani – jegyezte meg Ferenc pápa. Mint ahogy a liturgia emlékeztet rá, Salamon csak ezeket a szavakat tudja kiejteni: „hallgasd meg (szolgád imáját és könyörgését) és bocsáss meg neki”. A pápa arra szólította fel a jelen lévőket, hogy csöndben végezzenek adorációt, magukban hordozva az egész történetet és kérjék: hallgasd meg és bocsáss meg.

Szívünkben a kegyelmek emlékezetével haladjunk az adoráció felé

Jót tesz nekünk ma, ha egy kis időt szánunk az imára, előrehaladásunk emlékezetével, a kapott kegyelmek emlékezetével, a kiválasztottság, az ígéret, a szövetség emlékezetével, ha arra törekszünk, hogy felfelé menjünk, az adoráció felé, és adoráció közben nagy alázattal csak ezt a kis imát mondjuk: „Hallgasd meg és bocsáss meg” – fejezte be hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

 

 

Évközi 5. hét kedd

Évközi 5. hét kedd

Salamon imádságában egy minden más vallástól idegen és gyökeresen új világ tárul fel. Ezt az imádságot a Szentlélek sugalmazta, és ezért túlhaladja mindazt, amit a pogány ember érzett, gondolt a templomról. Mert egyszerre igaz az, hogy az istendicséret nem választható el a mindennapoktól, hanem áthatja egész életünket, illetve az, hogy Isten dicsérete akkora ügy – egyetlen igazi emberi ügyünk –, hogy külön helyet, teret és időt kell szentelnünk neki. Mindenütt úgy kellene élnünk: a konyhában, az iskolában, a szántóföldön, a hitvesi együttlétben és a papi szolgálatban, hogy Isten, mint a salamoni templomot, birtokba vehesse szívünk szentélyét, személyünk legbensejét, ugyanakkor napról napra, hétről hétre ki kell szakítanunk egy-egy órát, napot, hogy csak vele legyünk, és elmerüljünk titkainak szemlélésében.

Ha a ragyogó istentiszteletek és hétköznapi életünk között szakadék van, annak az lehet az oka, hogy elveszítettük a kapcsolatot a liturgia forrásával, az imádságot éltető Szentlélekkel. Vagy kiüresedett a lelkünk, és csak ajkunkkal dicsérjük az Istent, ahogy Jézus mondja Izajást idézve a farizeusokról és írástudókról, vagy pedig vallásos szubjektivizmus uralja imádságainkat. Nagy kár, ha az ősi, kétezer évnyi szentlelkes tapasztalattal megszentelt imádságok nem mondanak semmit nekünk, ha idegenek tőlünk a szentmise és a szent zsolozsma szövegei, melyek Isten örök titkait ünneplik, és nem a mi múlékony érzéseink körül forognak, melyek mindig az üdvösségre mutatnak, nem pedig apró-cseprő vágyaink célpontjaira, s melyekben arról van szó, hogy „amit most a szent jelekben ünnepeltünk, azt cselekedeteinkben is kövessük”, nem pedig arról, amit mi szeretnénk, hogy Isten megtegyen nekünk.

Urunk Jézus, hálát adunk Neked Szentlelkedért, aki kimondhatatlan sóhajtozásokkal imádkozik bensőnkben, s aki a Szentírás és az Egyház által ajkunkra adott szavakkal imádkozni tanít bennünket. Add, kérünk, hogy az Egyház ősi liturgikus imádságai által kilépjünk vallási szubjektivizmusunk szűkös világából, elsajátítsuk azt a lelkületet, mellyel helyes módon léphetünk be a templomba, a mennyei Atya színe elé, és segíts, hogy gondolatainkat, érzéseinket, tudatos és tudattalan világunkat, emberi kapcsolatainkat mind átadjuk Neked, aki a szentáldozáskor szívünk szentélyébe költözöl.