„Hallgasd meg és bocsáss meg” – ezekkel a szavakkal imádjuk Istent – Ferenc pápa homíliája

Haladjunk előre a felfelé vezető úton az adorációs ima felé, szívünkben a kiválasztottság és a szövetség emlékezetével. Ezzel a felhívással fordult hétfőn reggel Ferenc pápa a Szent Márta-házban bemutatott szentmiséjén a hívekhez, akik között számos újonnan kinevezett plébános foglalt helyet. Homíliájában a Szentatya gondolatait az első olvasmányhoz, a Királyok könyvéből vett szakaszhoz (1Kir 8,1-7.9-13) fűzte. Ebben Salamon király összegyűjti a népet, hogy felvigyék az Úr szövetségének ládáját a jeruzsálemi templomba.

A puszta szövetség az Isten és a felebaráti szeretet parancsolatából áll

Egy felfelé vezető útról van szó, amely más, mint egy síkságon áthaladó út, nem mindig könnyű felmenni rajta.  Az út során a nép magában hordozta történetét, „a kiválasztottság emlékezetét”. Két csupasz kőtáblát vittek magukkal, mint ahogy Istentől kapták azokat, nem úgy, ahogy az írástudók barokkossá tették számos előírással. A csupasz szövetség ebből áll: én, szeretlek téged, te szeretsz engem” – az első parancsolat, szeresd Istenedet és a második parancsolat, szeresd felebarátodat. A szövetség ládájában ugyanis nem volt más, mint két kőtábla – mutatott rá a Szentatya.

A plébánosok tanítsák meg a híveknek az adorációs imát

Bevitték tehát a szentélybe az Úr szövetségének ládáját, majd amint kiléptek a papok a szentélyből, a felhő, az Úr dicsősége betöltötte a Templomot. Ekkor a nép imádásba kezdett: „a felfelé vezető úton, csöndben hozott áldozatok után most a nép belépett az adoráció alázatosságába” – fejtette ki a pápa, majd hozzátette: „Sokszor gondolok arra, hogy nem tanítjuk meg híveinknek az adorációt. Megtanítjuk őket imádkozni, énekelni, Istent dicsőíteni, de nem imádni. Az adorációs ima, ami kiüresít, anélkül, hogy kiüresítene, mert az adoráció megsemmisülésében nemes és magasztos lelkülettel tölt el”. A pápa kihasználta az alkalmat, hogy a szentmisén olyan sok közelmúltban kinevezett plébános vett részt és így buzdította őket: „tanítsátok meg a népnek, hogy csöndben imádja Istent”.

Tanuljuk meg már most, amit a mennyekben teszünk majd

Csak akkor juthatunk az égbe, ha magunkkal visszük a kiválasztottság emlékezetét, ha szívünkben hordozzuk az ígéretet, amely arra késztet bennünket, hogy haladjunk előre, és ha kezünkben és szívünkben őrizzük a szövetséget. Mindig haladjunk előre. Ez nem egy könnyű út, mert felfelé vezet, de az adorációhoz juttat el bennünket.

„Hallgasd meg szolgád könyörgését és bocsáss meg”

Isten dicsőségét látva a szavak szertefoszlanak, nem tudunk mit mondani – jegyezte meg Ferenc pápa. Mint ahogy a liturgia emlékeztet rá, Salamon csak ezeket a szavakat tudja kiejteni: „hallgasd meg (szolgád imáját és könyörgését) és bocsáss meg neki”. A pápa arra szólította fel a jelen lévőket, hogy csöndben végezzenek adorációt, magukban hordozva az egész történetet és kérjék: hallgasd meg és bocsáss meg.

Szívünkben a kegyelmek emlékezetével haladjunk az adoráció felé

Jót tesz nekünk ma, ha egy kis időt szánunk az imára, előrehaladásunk emlékezetével, a kapott kegyelmek emlékezetével, a kiválasztottság, az ígéret, a szövetség emlékezetével, ha arra törekszünk, hogy felfelé menjünk, az adoráció felé, és adoráció közben nagy alázattal csak ezt a kis imát mondjuk: „Hallgasd meg és bocsáss meg” – fejezte be hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.