Húsvét 4. hét péntek

Húsvét 4. hét péntek

Ugyanazt a 2. zsoltárt énekeljük Karácsony éjszakáján és Húsvétkor is, mert a megtestesülés és a feltámadás, az egész Krisztus-esemény örök fiúság és az örök születés misztériumára mutat, amelyben mi is részesedhettünk. Nem csupán a megtestesülés születés, hanem a húsvéti esemény is az: a második isteni személy örök születésének kinyilvánulása az emberi történelemben. Hiszen azzal, hogy az Atya feltámasztotta Jézust, nem egyszerűen visszaadta földi életét, hanem új életet adott neki: földi testével együtt vette fel dicsőségébe.

Ebből a titokból kellene élnünk, újra meg újra ide visszatérni, ezt szemlélni, hozzá alakulni, hiszen Isten Fia azért testesült meg, azért halt meg és támadt fel, s azért küldte el a Szentlelket, hogy a szentháromságos isteni élet a miénk is legyen, hogy mi is halljuk, amint az Atya mondja nekünk: „Én fiam vagy te, ma szültelek téged.” Ez az istenfiúi életre való születésünk már meg is kezdődött bennünk a szent keresztség által, s majd testünk feltámadásával teljesedik be. Addig úton vagyunk a dicsőség végső kinyilvánulása felé, s ez az Út maga Krisztus, ahogy a mai Evangéliumban mondja. Milyen csodálatos: Jézus Krisztus nem olyan út, amelynek egyszer csak vége lesz, elfogy a lábunk alól, s ott vár valami egészen más, hanem ő maga egyben a cél, a boldog megérkezés is.

Köszönjük, Urunk, hogy már földi zarándokutunkon járva is miénk lehet csírájában, egyre növekvő, fejlődő valóságként az örök élet: a közösség Veled és az Atyával a Szentlélekben. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy amint az üdvösségtörténet eseményei mind a Te megdicsőülésedet készítették elő, úgy a mi személyes élettörténetünk eseményei is azt szolgálják, hogy mindenestől Beléd iktatódva testünket-lelkünket átjárja a Te isteni életed, s így kinyilvánuljon rajtunk örök dicsőséged.

Római Szent Klétusz

Szent Klétusz (Kilit, Anaklétusz v. Anaklét)

pápa és vértanú. 

91.

 

76.-ban választják Péter apostol második utódjának, és Domitianusz keresztényüldözése alatt szenvedett vértanúságot. †Tisztelete hazánkban is fölbukkan. Erre néhány patrocinium, illetőleg helynév utal: Kiliti (Somogy 1334,^* Moson), azaz Kilité, vagyis Kilit oltalmába ajánlott falu. Kilit alakját sem legendairodalmunk, sem középkori szakrális művészetünk nem tartja számon, ünnepét azonban régi misekönyveinkben megtaláljuk.

Wojciech Wójtowicz: A lengyel papjelöltek a társadalmi helyzetünket tükrözik

Wojciech Wójtowicz, a lengyelországi Papi Szemináriumi Rektorok Konferenciájának elnöke a hivatásokért tartott imahét alkalmából folytatott beszélgetésben a hivatások számának csökkenéséről, a jelöltekről és a szemináriumi képzésről beszélt a lengyel katolikus hírügynökségnek (KAI) adott interjúban.

– Gyakran hallunk mostanában a hivatások kríziséről. Valóban érzékelhető ez a nyugtalanító visszaesés?

– Nem használnám a „krízis” szót, inkább valóban visszaesésről, a hivatások számának csökkenéséről van szó. Hasonlítsuk össze például a szeminaristák Jasna Góra-i zarándoklatait. Az első ilyen zarándoklatot 1999-ben szervezték, és akkor pontosan kétszer annyi papnövendék vett részt rajta, mint az idei, a múlt héten zajló zarándoklaton. Akkor a szemináriumainkban majdnem hétezer kispap tanult, ma ez a szám valamivel több mint háromezer.

– Miért ne beszéljünk mégsem „krízisről”?

– A „krízis” szót azért nem érzem megfelelőnek, mert az Egyházon belüli bizonyos egyértelmű problémákon, a fiatalok vallásosságával kapcsolatos problémákon kívül szociológiai tényezőket is figyelembe kell vennünk – az utóbbi években a népesség növekedése nagyon visszaesett. Egyes egyházmegyékben vagy szerzetesközösségekben a hivatások csökkenését vagy hiányát elég erősen érzékelik. Az okok azonban sokfélék. Országos viszonylatban a „krízist” túl tág, általános kategóriának tartom.

– Milyen férfiak kopogtatnak ma a szemináriumok kapuin?

– Olyanok, amilyen a mai társadalom, a mai világ. Vagyis nagyon különbözőek – akik a világban és az Egyházban megfigyelhető reményeket és vágyakat hordozzák. Evangéliumi motiváltsággal érkeznek, ugyanakkor a mai világra jellemző nehézségekkel, gondokkal és problémákkal. Pszichológiai és szociológiai értelemben is tükrözik társadalmunk és a lengyelországi Egyház helyzetét.

– Lehet beszélni közös jellemző vonásokról?

– Ha valamilyen közös pontot keresnénk, megfigyelhető, hogy a papjelöltek jelentős része különböző egyházi közösségekben kapott valamilyen előzetes formációt. A lengyel egyházmegyék többségében az apostoli közösségek, mozgalmak vagy egyesületek azok a helyek, ahol új papi hivatások születnek.

– Különböznek valamiben a mai jelentkezők az előző generációktól?

– Személy szerint úgy vélem, hogy a motiváció szempontjából még szebbek is ezek a mai hivatások, mint a korábbi időszakokban. Ma a jelöltek tisztában vannak azzal, hogy olyan világhoz szól a küldetésük, amely nagyon gyakran ellenségesen, kritikusan viszonyul az evangéliumhoz. Annak ellenére jelentkeznek, hogy tudják: a papi, apostoli küldetés, amit választanak, nem könnyű.

– Említette a nehézségeket, amelyekkel a jelöltek érkeznek. Tudna említeni ezek közül néhányat?

– Bizonyos nehézségek egyszerűen a családi háttérből fakadnak. Tudjuk, milyenek a mai lengyel családok, gyakran nagyon is sérültek. Ha a kispapok csonka vagy az élet különböző nehézségeivel küzdő családban nevelkedtek, magukban hordozzák ezt személyes identitásbeli zavarok, félelmek, feszültségek formájában. Végül magukkal hozzák az egész mai fiatal generációra jellemző vonásokat, mint a média hatása, a virtuális világban való nagyon fokozott és nagyon aktív jelenlét – a fiatalok időnként inkább élnek a virtuális, mint a valóságos világban.

– Mit tesz a szemináriumi formáció e problémák leküzdése érdekében?

– Ami ezeket a kérdéseket illeti, formációs anyagunk széles skálája áll a rendelkezésre. Nem szabad elfelejteni, hogy a szemináriumi képzés mindig az ember formálásával kezdődik, mivel a jelentkező fiatalok problémái közül sok épp az alapvető emberi szférát érinti. Ezért a lelkivezetésen és a lelkiatyákkal való közös munkán kívül szükség esetén sok szemináriumban pszichológiai segítséget is biztosítanak. A szemináriumok egyre nyitottabbak a különböző típusú műhelymunkákra is.

– Mi a gyakorlat az Ön vezetése alatt álló szemináriumban?

– Nálunk épp ezek a műhelyek váltak be különösen. Az úgynevezett előkészítő évben személyiségfejlődéssel kapcsolatos, személyközi kommunikációs műhelyekben zajlik a képzés; vannak például külön a nőkkel való kapcsolatokkal foglalkozó, illetve a saját férfi identitás építését célzó műhelyek is. Az ilyen, pszichopedagógiai fejlődést segítő gyakorlatok kínálata igazán nagyon nagy, és ezek különböző formákban megtalálhatóak más lengyelországi szemináriumokban is.

Húsvét 4. hét csütörtök

Húsvét 4. hét csütörtök

A húsvéti szent időben lényeges a visszatekintés Húsvét előttre. Szent Pál arról beszélt a zsinagógában, hogy Isten nagy tettei mind Jézusra mutattak, nekünk viszont Húsvét fényénél tárul fel Jézus földi életében elhangzott szavainak, végbevitt cselekedeteinek teljes értelme. Hiszen ha ő nem Isten Fia, aki feltámadt a halálból, tanítása nem egyéb, mint jó szándékú, de erőtlen, meg nem alapozott erkölcsi jótanácsok gyűjteménye, tettei nem többek a földi életműködés egyes hibáinak ideiglenes érvényű kijavításánál, halála pedig nem több csúfos kudarcnál. Ebben az esetben azonban mi késztette volna az ősegyházat arra, hogy ebből a bukott prófétából Istent csináljon? Ha viszont a dicsőséges Isten Fiát ismerték meg, mi szükségük volt arra, hogy azonosítsák őt egy földi emberrel?

Ha Szent Pál és a többi apostol, illetve az evangélisták mégis hangsúlyozzák a földi Jézus és a megdicsőült Krisztus közötti azonosságot, ez sem lelkiállapotukból, sem a zsidó hitből nem magyarázható, hanem csak a sugalmazó Szentlélektől fakadhat. Éppenséggel a józan ész logikája követeli, hogy Jézus Krisztusban élő, valóságos embert lássunk, ugyanakkor az emberi ésszel megragadhatónál többet is, és történelmi vagy erkölcsi leckék, mitikus magyarázatok helyett a kinyilatkoztatás fényénél szemléljük őt, elfogadva az apostolok megrendítően hiteles tanúságtételét.

Hálát adunk Neked, Urunk, a Rólad szóló szent kinyilatkoztatásért, melyet a Szentlélek sugalmazására a szent írók és az evangélisták leírtak nekünk. Köszönjük, hogy nem csupán egy történelmi dokumentumot hagytak ránk Rólad, hanem feltárták előttünk az egész üdvösségtörténet mozgatórugóját, azt a szent összefüggésrendszert, melynek középpontjában Te magad állsz, akiben Isten minden tette és ígérete találkozott. Ne engedd, hogy szem elől tévesszük a folytonosságot a Húsvét előtti és utáni események között, s add, hogy készségesen kövessünk Téged, aki nem vagy bezárva a földi történelembe, hanem feltámadásoddal új, örök jövőt nyitottál nekünk.

VILLAMAGNA*-i BOLDOG GELLÉRT

VILLAMAGNA*-i BOLDOG GELLÉRT 

zarándok, III. r. 

(1195-1265)

A Firenzétől nem messze fekvő Villamagna helységben született szegény földműves szülőktől. Szüleit korán elvesztette. Ekkor egy gazdag firenzei család befogadta és keresztény szellemben nevelte. Mikor férfikorba jutott, a család egyik tagja, aki johannita lovag volt, maga mellé vette, s keresztes-háborúba indultak. (Valószínűleg ez 1219-ben történt, amikor Szent Ferenc is ott járt a Szentföldön.) Egy ütközetben mindketten fogságba kerültek, sok megpróbáltatást szenvedtek, míg végre kiváltották őket. Nemsokára egy másik jeruzsálemi lovag hívására újra útnak indult a Szentföld felé. A hajót, melyen húsz lovag utazott, üldözőbe vette egy kalózhajó, de Gellért imájára csodás módon megmenekültek. Hosszabb jeruzsálemi tartózkodása alatt bevették a lovagrendbe szolgálattevő testvérnek. Nagy szeretettel gondozta a betegeket és a zarándokokat. Olyan buzgó volt az imában, hogy szent testvérnek nevezték. Ez bántotta Gellért alázatosságát, ezért kérte, hogy visszatérhessen szülőhazájába. Ezt meg is engedték neki. Útközben a hagyomány szerint maga Szent Ferenc adta rá a III. rend ruháját Assisiben. Visszavonult Villamagna közelébe, ahol egy kis kunyhóban húzta meg magát. Szigorú életet élt és elnyerte a szemlélődés kegyelmét. A betegek és szegények szolgálatát is végezte. Ajtóról- ajtóra járt számukra alamizsnáért. Szokása volt, hogy időnként meglátogatott három, egymástól távollevő templomot: Az elsőben a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért, a másodikban saját bunei bocsánatáért, a harmadikban a hívok és nemhívők számára kegyelemért és megvilágosításért imádkozott. A 18. században Porto Maurizioi Lénárd e templomok közül választott ki egyet (Incontro*), ahol kolostort alapított. Remeteségében sokszor imádkozott térdenállva, úgyhogy térdén a bor megkeményedett. Erényekben gazdagon és szentség hírében halt meg kb. 1265-ben. Sírjánál sok csoda történt, ezért remetelakát templommá alakították át. Hatszázéves megszakítatlan tiszteletét XVI. Gergely pápa hagyta jóvá 1833-ban.

„Örvendeztem, amikor azt mondták nekem:

Az Úr házába fölmegyünk.

Íme, már itt is áll a lábunk

kapuidban, ó Jeruzsálem.

Jeruzsálem jól megépült város,

részei szépen egybeillenek.

Jeruzsálemre békét esdjetek!

Béke legyen azzal, aki szeret téged!”

121. zsoltár

Imádság:

Istenünk, te Boldog Gellért hitvallódat változatos életúton remeteségbe vezetted, ahol a szemlélődés magaslatára segítetted. Add, hogy közbenjárására ima és jócselekedetek által Krisztus ígéreteit elnyerjük. A mi Urunk Jézus Krisztus által