Wojciech Wójtowicz: A lengyel papjelöltek a társadalmi helyzetünket tükrözik

Wojciech Wójtowicz, a lengyelországi Papi Szemináriumi Rektorok Konferenciájának elnöke a hivatásokért tartott imahét alkalmából folytatott beszélgetésben a hivatások számának csökkenéséről, a jelöltekről és a szemináriumi képzésről beszélt a lengyel katolikus hírügynökségnek (KAI) adott interjúban.

– Gyakran hallunk mostanában a hivatások kríziséről. Valóban érzékelhető ez a nyugtalanító visszaesés?

– Nem használnám a „krízis” szót, inkább valóban visszaesésről, a hivatások számának csökkenéséről van szó. Hasonlítsuk össze például a szeminaristák Jasna Góra-i zarándoklatait. Az első ilyen zarándoklatot 1999-ben szervezték, és akkor pontosan kétszer annyi papnövendék vett részt rajta, mint az idei, a múlt héten zajló zarándoklaton. Akkor a szemináriumainkban majdnem hétezer kispap tanult, ma ez a szám valamivel több mint háromezer.

– Miért ne beszéljünk mégsem „krízisről”?

– A „krízis” szót azért nem érzem megfelelőnek, mert az Egyházon belüli bizonyos egyértelmű problémákon, a fiatalok vallásosságával kapcsolatos problémákon kívül szociológiai tényezőket is figyelembe kell vennünk – az utóbbi években a népesség növekedése nagyon visszaesett. Egyes egyházmegyékben vagy szerzetesközösségekben a hivatások csökkenését vagy hiányát elég erősen érzékelik. Az okok azonban sokfélék. Országos viszonylatban a „krízist” túl tág, általános kategóriának tartom.

– Milyen férfiak kopogtatnak ma a szemináriumok kapuin?

– Olyanok, amilyen a mai társadalom, a mai világ. Vagyis nagyon különbözőek – akik a világban és az Egyházban megfigyelhető reményeket és vágyakat hordozzák. Evangéliumi motiváltsággal érkeznek, ugyanakkor a mai világra jellemző nehézségekkel, gondokkal és problémákkal. Pszichológiai és szociológiai értelemben is tükrözik társadalmunk és a lengyelországi Egyház helyzetét.

– Lehet beszélni közös jellemző vonásokról?

– Ha valamilyen közös pontot keresnénk, megfigyelhető, hogy a papjelöltek jelentős része különböző egyházi közösségekben kapott valamilyen előzetes formációt. A lengyel egyházmegyék többségében az apostoli közösségek, mozgalmak vagy egyesületek azok a helyek, ahol új papi hivatások születnek.

– Különböznek valamiben a mai jelentkezők az előző generációktól?

– Személy szerint úgy vélem, hogy a motiváció szempontjából még szebbek is ezek a mai hivatások, mint a korábbi időszakokban. Ma a jelöltek tisztában vannak azzal, hogy olyan világhoz szól a küldetésük, amely nagyon gyakran ellenségesen, kritikusan viszonyul az evangéliumhoz. Annak ellenére jelentkeznek, hogy tudják: a papi, apostoli küldetés, amit választanak, nem könnyű.

– Említette a nehézségeket, amelyekkel a jelöltek érkeznek. Tudna említeni ezek közül néhányat?

– Bizonyos nehézségek egyszerűen a családi háttérből fakadnak. Tudjuk, milyenek a mai lengyel családok, gyakran nagyon is sérültek. Ha a kispapok csonka vagy az élet különböző nehézségeivel küzdő családban nevelkedtek, magukban hordozzák ezt személyes identitásbeli zavarok, félelmek, feszültségek formájában. Végül magukkal hozzák az egész mai fiatal generációra jellemző vonásokat, mint a média hatása, a virtuális világban való nagyon fokozott és nagyon aktív jelenlét – a fiatalok időnként inkább élnek a virtuális, mint a valóságos világban.

– Mit tesz a szemináriumi formáció e problémák leküzdése érdekében?

– Ami ezeket a kérdéseket illeti, formációs anyagunk széles skálája áll a rendelkezésre. Nem szabad elfelejteni, hogy a szemináriumi képzés mindig az ember formálásával kezdődik, mivel a jelentkező fiatalok problémái közül sok épp az alapvető emberi szférát érinti. Ezért a lelkivezetésen és a lelkiatyákkal való közös munkán kívül szükség esetén sok szemináriumban pszichológiai segítséget is biztosítanak. A szemináriumok egyre nyitottabbak a különböző típusú műhelymunkákra is.

– Mi a gyakorlat az Ön vezetése alatt álló szemináriumban?

– Nálunk épp ezek a műhelyek váltak be különösen. Az úgynevezett előkészítő évben személyiségfejlődéssel kapcsolatos, személyközi kommunikációs műhelyekben zajlik a képzés; vannak például külön a nőkkel való kapcsolatokkal foglalkozó, illetve a saját férfi identitás építését célzó műhelyek is. Az ilyen, pszichopedagógiai fejlődést segítő gyakorlatok kínálata igazán nagyon nagy, és ezek különböző formákban megtalálhatóak más lengyelországi szemináriumokban is.