Szent II. János Pál: „A keresztre feszített és feltámadt Krisztus nevében mondom: Térjetek meg!”

A szicíliai püspökök május 9-én ünnepélyes szentmisét mutatnak be Agrigentóban Szent II. János Pál történelmi látogatásának 25. évfordulója alkalmából. A főpásztorok ezzel kapcsolatban emlékeztettek a lengyel pápa erőteljes felhívására, amellyel megtérésre szólította fel a maffia tagjait.

A szicíliai püspöki konferencia április 16. és 18. között tartotta tavaszi ülését Piazza Armerinában, ünnepelve egyben az egyházmegye megalapításának 200. évfordulóját. Ezen a találkozón határoztak a nagyszabású megemlékezésről is.

A szicíliai püspökök mostani, tavaszi ülésükön megvitatták a jövő papképzésének kérdését is. Jelenleg kétszáztizenheten készülnek a papi hivatásra a sziget szemináriumaiban. Az egyházmegyei papi szenátus igazgatósága ismertette a papok Mária-napjának programját, amelyet május 15-én tartanak Marsalában a város patrónája, a Cavai Szűzanya kegyképe megtalálásának 500. évfordulójára emlékezve.

Válaszolva Ferenc pápa kérésére, amelyet a Laudato si’ kezdetű enciklikájában fejtett ki részletesen a környezetvédelmi felelősséget illetően, különös tekintettel a szelektív hulladékgyűjtésre, a szicíliai püspökök ismertették a „Béke műhelyei” elnevezésű kezdeményezést, amely fogékonnyá kívánja tenni a plébániákat a környezettudatos életvitelre.

* * *

25 évvel ezelőtt, 1993. május 9-én Szent II. János Pál pápa szentmisét mutatott be az összes szicíliai püspökkel és 250 pappal az agrigentói Templomok völgyében, mely Szicília egyik legszebb ókori emléke.

A szertartáson közel 80 ezer hívő vett részt, a végén, a végső áldás előtt a pápa rögtönzött beszédben fordult a hívekhez. Szigorú intése, a lelkiismereteket felrázó kiáltása a maffiózókhoz szólt:

„Kedves testvérek! Azt kívánom nektek, mint ahogy a diakónus mondta: menjetek békével. Menjetek békével, és földetek legyen békés! Nem lehet könnyen elfelejteni ezt a szertartást ebben a völgyben, háttérben az ókori görög templomokkal, amelyek kifejezik annak a kultúrának és művészetnek a nagyságát és egyben vallásosságát is. Ezek a templomok tanúi ennek a mai szentmisének. Az egyik templom neve: Concordia, vagyis egyetértés. Legyen ez a név jelképes, legyen prófétai. Legyen egyetértés a ti földeteken! Egyetértés halottak, gyilkosságok nélkül, félelem nélkül, fenyegetések nélkül, áldozatok nélkül! Ez az egyetértés, ez a béke, az, amelyre minden nép és minden ember, minden család vágyakozik! Olyan hosszan tartó szenvedés után végre jogotok van ahhoz, hogy békében éljetek! És ők, akik bűnösek abban, hogy megzavarják ezt a békét, akiknek lelkiismeretét olyan sok emberáldozat terheli, meg kell, hogy értsék: nem lehet ártatlanokat megölni! Isten azt mondta egyszer: ne ölj! Egyetlen ember, semmiféle emberi csoportosulás, semmiféle maffia nem változtathatja meg és nem tiporhatja lábbal Istennek ezt a legszentebb törvényét!”

„Ez a nép, a szicíliai nép, amely olyannyira ragaszkodik az élethez, ez a nép, amely szereti az életet és életet ad, nem élhet mindig egy életellenes civilizáció, a halál civilizációjának nyomása alatt. Itt az élet civilizációjára van szükség! A keresztre feszített és feltámadt Krisztus nevében, ennek a Krisztusnak a nevében, aki élet, aki út, igazság és élet, ezt mondom a felelősöknek, ezt mondom a felelősöknek: Térjetek meg! Egyszer majd elérkezik Isten ítélete!” – hangsúlyozta Szent II. János Pál pápa, aki előzőleg, a szentmisén mondott homíliájában rámutatott a személyes előnyökre épülő kultúra kudarcára, annak a kultúrának kudarcára, amely nem veszi figyelembe az emberek valódi szükségleteit, különös tekintettel a szegényekre, akik továbbra is az egyre kevésbé szolidáris társadalom igazságtalanságainak áldozatai.

A pápa a „maffia kultúráját” a „halál kultúrájának” nevezte, amely embertelen, evangéliumellenes, ellensége a személyek méltóságának, a civilizált együttélésnek. A szent pápa ugyanakkor a bátorítás és a bizalom szavaival fordult a sziget lakosságához: „A szicíliai nép rendelkezik megfelelő erőforrásokkal ahhoz, hogy az egész olasz nemzet szolidáris támogatását élvezve begyógyítsa a jelen sebeit, amelyek nagy része az atavisztikus, múltba nyúló társadalmi körülmények gyümölcse. A szicíliai helyi egyház ma is arra kapott meghívást, hogy osztozzon azoknak a fáradozásában, kockázatvállalásában, akik küzdenek egy igazságos és békés jövő feltételeinek megteremtésében az egész sziget számára.”