Böjte Csaba üzenete a vakációra: Mennyire találják meg a többiek mellettünk a helyüket?

Böjte Csaba ferences szerzetes egy kis önvizsgálatra hív a nyár derekán, a vakáció kellős közepén. Csaba testvér július 17-én írt levelét adjuk közre.

Bűnbánat! Az elmúlt évben minden százezer magyarból tizenkilencen megölték magukat, öngyilkosok lettek. Többnyire 50–60 éves férfiak fordultak önmaguk ellen, de sajnos a tavaly öngyilkosság által elpusztult közel kétezer magyar ember között sok-sok szépreményű fiatal lány és fiú is van. Egy falunyi lakosság nem találta a helyét mellettünk, és elment közülünk örökre! El kell ezen gondolkodnunk, ez nem csak az ők dolguk, Isten az ő vérüket rajtunk is számon kéri! Mennyire szerettük, szeretjük egymást, mennyire erősen fogom testvérem kezét?

Szent Péter figyelmeztetése mindannyiunknak szól: „Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el.” (1Pt 5,8)

A nyári vakáció a bűnbánat, az újratervezés ideje is! Egy hosszú tanév végén fontos, hogy elcsendesedjünk, magunkba nézzünk, önmagunkat értékeljük, és ha kell, újratervezzük életünket. Fontos lenne, hogy kimondjuk, hogy a mi legnagyobb ellenségünk a bűn! Életemet, családomat, közösségemet egyedül a bűn tudja tönkretenni, pusztulásba sodorni, kárhozatra taszítani.

Mennyi csoda történt a mi városunkban, a mi életünkben, az isteni gondviselésnek hány csodáját láthattuk, tapasztalhattuk csak az elmúlt években; de vajon én tudok-e magamba nézve, bűnbánatot tartva új életet kezdeni férjemmel, feleségemmel, családom tagjaival, barátaimmal?

Szeretettel,
Csaba testvér

Évközi 15. hét péntek

Évközi 15. hét péntek

Földi létünk végességének tudata különböző intenzitással végigkíséri egész életünket, de a véggel való konkrét szembesülés arra hív, hogy számot vessünk, és az örökkévalóság szemszögéből tekintsünk földi napjainkra. Milyen emberi és milyen mély annak a gesztusnak a jelentése és jelentősége, hogy Hiszkija király a prófétai szót hallva a fal felé fordult, vagyis hátat fordított a palotájának, a hatalmának, még azoknak is, akik szerették, hogy egyedül Istennel legyen, és imádkozzék. Igen, csak ennél a siratófalnál lehet egész valónkkal, emberi egzisztenciánk teljességével kiáltani Istenhez, aki hall a falon túl is, amelybe ütközünk.

A király kapott még tizenöt évet. Ezután tudatosult benne, hogy minden évvel közelebb került földi életének vége. Meg lett jelölve az örökkévalósággal, és kezdett úgy élni, ahogyan mindig is kellett volna élnie, s ahogy nekünk is kellene élnünk minden áldott nap. Erről tanúskodik kérdése is: „Mi lesz a jele, hogy föl fogok menni az Úr házába?” Már nem az érdekli, hogy meddig uralkodhat, meddig ehet-ihat, vagy nemzhet-e még gyermeket, hanem csak arra van gondja, hogy felmehessen az Úr házába. Király létére utolsónak érezte magát, és mégis boldog volt, mert megtapasztalta az igazi tartalmát annak a prófétai szónak, mely a mai Evangéliumban az Úr Jézus ajkáról is felhangzik: „Irgalmat akarok, és nem áldozatot.”

Urunk Jézus, mi, akik megkeresztelkedtünk, részesültünk prófétaságodból, de közben még evilági kiskirályok is vagyunk: terveket szövögetünk, hatalmaskodunk, észre sem véve, milyen gátlástalanul visszaélünk szeretteink ragaszkodásával. Ne engedd, hogy sokáig halogassuk a szembesülést azzal, hogy földi időnk hamarosan lejár, s még oly keveset haladtunk az életszentség útján. Segíts kegyelmeddel, hogy Eléd vigyük és Veled értékeljük át életünket, s ne legyen más vágyunk, mint felmenni az Úr házába, ahol „jobb egyetlen nap, mint ezer máshol".

BOLDOG ANNA ROSA GATTORNO

BOLDOG ANNA ROSA GATTORNO 

szerzetesnő, III. r. 

(1834-1900)

Genuában született. 21 éves korában férjhez ment. Elsőszülött lánya egy betegség következtében süketnéma lett. Három gyermeke közül az egyik fiú kiskorában meghalt. Bankcsőd miatt szegények lettek, férje távol keresett munkát. Nemsokára megbetegedett és meghalt. A megpróbáltatások Annát Isten felé és a mélyebb lelki élet felé irányították. Elhatározta: életét egészen Istennek és felebarátai szolgálatnak szenteli. 26 éves korában belépett a ferences III. rendbe. Az evangéliumi tanácsok megtartására magánfogadalmat tett. Hamarosan megkapta Jézus sebhelyeit, de ezek: láthatatlanok maradtak. A genusi érsek rábízta az orsolyiták társulata (ez nem az orsolyita rend) elnökségét. 30 éves korában sugallatot kapott, hogy alapítson saját kongregációt. Sokat imádkozott, vezekelt, hogy világosságot és erőt nyerjen. Végül a pápához fordult, azt remélve, hogy IX. Piusz elutasítja. A pápa azonban egy magánkihallgatáson bíztatta: „Ez az intézmény galambszárnyak gyorsaságával terjed majd el a világ különféle részein. Isten majd gondoskodik gyermekeidről, te csak törődj Isten művével!” Az új alapítás Piacenzá*-ban kezdte meg működését (Szt. Anna Leányai kongregáció). Karitatív tevékenységet folytatnak a szegények, betegek, idősek, magányosok, veszélyeztetett fiatalok segítésére. 1879-ben nyertek végleges jóváhagyást a Szentszéktől. A siketnémák számára is alapítottak intézetet. 1900-ban, Anna Rosa halála évében a nővérek sok országban, 368. házban 3500-an tevékenykedtek. II. János Pál avatta boldoggá 2000. ápr. 9-én.

A zsinat „Perfectae caritatis” (szerzetesekről szóló) határozatából:

„A szerzetesek csak úgy lesznek képesek hivatásuknak megfelelni, annak, hogy kövessék Krisztust és szolgáljanak Krisztusnak és az o tagjainak, ha apostoli tevékenységük a Krisztussal való egészen bensőséges egyesülésből fakad. Ez az egyesülés pedig növeli magát az Isten és embertárs iránt való szeretetet.”

Imádság:

Istenünk, te Boldog Anna Rózát az élet különböző szakaszain át a misztikus élet magaslatára vezetted s általa a szegények és betegek gyámolítására Egyházadat új szerzetescsaláddal gyarapítottad, add, hogy a mulandó dolgok vonzásából mi is egyre jobban kiemelkedjünk és téged egyre igazabb szeretettel szeressünk. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

A lett püspökök levele a szeptemberi pápalátogatás kapcsán

Lettország püspökei levelet intéztek az ország papjaihoz és „Isten népéhez” Ferenc pápa szeptember 24-i apostoli látogatásáról. „A Szentatya azért jön, hogy teljesítse küldetését: megerősíteni testvéreit a hitben, és megtalálni az egység útját a lett keresztények között.”

Június 30-án Lettország püspökei levelet intéztek az ország papjaihoz és „Isten népéhez” Ferenc pápa szeptember 24-i apostoli látogatására készülve. Ebben így fogalmaznak: „A Szentatya azért jön, hogy teljesítse küldetését: megerősíteni testvéreit a hitben, és megtalálni az egység útját a lett keresztények között. II. János Pál 25 évvel ezelőtt prófétai szavakat mondott a szabadságról, most itt az ideje, hogy válaszoljunk kérdésére: hogyan éltünk a szabadság ajándékával?”

A pápalátogatás – Lettország centenáriuma alkalmával – „felhívás arra, hogy emlékezzünk országunk lelki alapjaira, hálát adva Istennek, és kérve áldását. A kor, amelyben élünk, sok változást és pozitív fejlődést hozott, de igyekeznünk jell válaszolni az új kihívásokra, amelyek elé az élet állít bennünket” – írják a balti állam főpásztorai. Emlékeztetnek: a Szentatya hangsúlyozza a reménységet, amelyet Krisztus ad nekünk, és emlékeztet arra, hogy az egész világ keresztény családjához tartozunk. A püspökök azt kérik, Ferenc pápa látogatása ne múló érzelmi tapasztalat legyen, hanem a kegyelem maradandó ajándéka.

A főpásztorok gyakorlati rendelkezéseket is megfogalmaztak: minden pap misézzen együtt a pápával Aglonában; július 22-én rendezzenek gyűjtést; a híveket buzdítsák, hogy minden szentmise után imádkozzanak a pápalátogatásért, elmélkedjenek Ferenc pápa írásairól, hogy jobban tudatosítsák a Szentatya küldetését; segítsenek abban, hogy előmozdítsák az ökumenikus egyttműködést, és karitatív tevékenységükkel és a nehézségben élők szolgálatával legyenek Krisztus szeretetének tanúi.

* * *

Ferenc pápa szeptember 22. és 25. között keresi fel a balti országokat: Litvániát, Lettországot és Észtországot.

A Szentatya szeptember 24-én reggel a litván fővárosból Lettországba, Rigába repül. A fogadási ceremóniára az elnöki palota udvarán kerül sor. A pápa udvariassági látogatást tesz az államfőnél, majd az elnöki palotában találkozik a hatóságok, a civil társadalom és a diplomáciai testület tagjaival; ezt követően ökumenikus találkozón vesz részt a rigai evangélikus székesegyházban. Délután a rigai öbölből helikopterrel Aglonába repül, ahol az Isten Anyjáról nevezett kegyhelyen szentmisét mutat be. Este Aglonában vesz búcsút Lettországtól, és visszatér a litván fővárosba, Vilniusba. Szeptember 25-én, kedden reggel a vilniusi reptérről indul Tallinnba, Észtország fővárosába.

Évközi 15. hét csütörtök

Évközi 15. hét csütörtök

Tegnap Izajás prófétával együtt elmélkedtünk Isten titokzatos gondviseléséről, amely akkor is megvalósul, ha ránk támadnak a gonoszok, hiszen ők is csak eszköz Isten kezében. Érezzük azonban, hogy ez a megértés sem óv meg attól a sebzéstől, mely szívünket érte, s azon túl, amit megérthetünk, marad valami fájón megérthetetlen is ebben a titokban, amely miatt Istent távolinak, megközelíthetetlennek érezzük.

Mindaz, amit megérthetünk Isten titkaiból, töredékes marad itt a földön, s csak egy láncszem lehet a nagy megértés bevezetőjeként, amikor már nem tükör által homályosan látunk, hanem színről színre... Ahogy haladunk előre a lelki élet útján, egyre fönségesebb magasságok és egyre szédítőbb mélységek tárulnak fel előttünk, ezért bálványimádás lenne, ha leragadnánk a tegnapi elmélkedésnél, a tegnapi megértésünknél, a tegnapi istenképünknél, s nem folytatnánk tovább az Úr művein való elmélkedést ma és holnap, életünk végéig, hogy halálunk pillanatában az addig tartó elmélkedésláncolat egyszer s mindenkorra a végső és végérvényes valósághoz kapcsolódva igazolást nyerjen, kiegészüljön és eljusson a tökéletes beteljesedésre. De ehhez nem elég szűkös értelmünkkel kutatni az isteni gondviselés kifürkészhetetlen misztériumát, hanem Izajás prófétával együtt szívünk mélyéből kell vágyódnunk utána, s az imádás végtelen magaelhagyásában az ő gondviselő karjába vetni magunkat.

Urunk Jézus, aki arra hívsz a mai Evangéliumban, hogy menjünk Hozzád, és Te felüdítesz bennünket, segíts, kérünk, kegyelmeddel, hogy az elmélkedés idején ne csak gondolatainkkal, hanem egész lényünkkel Nálad legyünk. Átadjuk Neked értelmünket, emlékezetünket, fantáziánkat, gondjainkat és terveinket, érzéseinket és tudattalan világunkat, Rád bízzuk a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket, aki a teljes megértésre és a szívbéli békességre vezetsz minket.