Pál megtérése

Pál megtérése

Az intellektuális és erkölcsi erőfeszítés, az Isten parancsaihoz való hűséges ragaszkodás, az aszkézis mind-mind kevés a Krisztusra találáshoz. Végül maga az Úr Jézus könyörül meg a becsületesen kereső emberen – még a téves lelkiismeretűn is –, és tisztán kegyelemből nyilatkoztatja ki magát nekünk, mint mindennek végső okát és célját. Lehet jó szándékkal buzgólkodni egy eszméért, vallásért, ideológiáért, lehet értelemmel keresni az igazságot, de mikor a végső igazság mint élő személy áll elénk – „Én vagyok az igazság” –, világossága a déli verőfényt egyszerre sötétséggé változtatja bennünk. Meg kell vakulnunk egy időre, mert csak ez gyógyíthat ki elvakultságunkból, s adhatja meg, hogy azután újfajta látásra nyíljék meg a szemünk. A természetes ismeret értéke megmarad, de a végső megvilágítást többé nem a természetes emberi értelem adja, hanem az Istentől kapott új világosság, a Szentlélek.

Csak ha már Pálhoz hasonlóan Krisztus fönséges ismeretéhez képest mindent szemétnek tekintünk, akkor pillanthatjuk meg az igazi valóságot. Ő már nem részigazságok megvilágításában látott, hanem Krisztus teljes világosságánál, ezért vette észre a zsidók mellett a pogányokat is, s azt, hogy Isten őket is meghívta az Isten országába. Aki valóban Jézus Krisztus fönséges ismeretében ismeri meg az embereket, annak számára nincsenek elvetett embercsoportok: az embert látja Isten terveiben, és Istent látja az emberben. Gondolkodása Isten gondolatainak méreteire tágul – így lesz egyetemes, mégsem kozmopolita.

Urunk, Jézus Krisztus, akiért, akiben és aki által teremtetett minden ember, zsidó és pogány, keresztény és ateista, hálát adunk Neked csodálatos művedért, mellyel Saul szemét és szívét megvilágosítottad, s őt a népek apostolává rendelve mindannyiunk üdvösségének munkálójává tetted. Közbenjárására add kegyelmedet, hogy elvakultságainktól megszabadulva és Hozzád szívből megtérve alkalmassá váljunk az evangélium hirdetésére az emberek között.

Sziriai Szent Makedon

Szent Makedon 

atya

Szíriai pusztalakó volt. Vezeklő életének helyei a magas hegyek voltak. Nem volt neki sem kunyhója, sem sátra, lakóhelye a mély barlangokban volt. Ott is rövid ideig tartózkodott. Hogy elkerülje a köréje összegyűlt emberek dicséretét, egyik helyről a másikra vándorolt. Így töltött el 45 évet. Idősebb korában, tisztelői kérésére cellában lakott, és barátai házában, követve azok meghívását és élvezve szeretetüket. így élt 25 éven át. Eledele leginkább árpa volt, ezért nevezték „kritofág”-nak azaz árpaevőnek. Amikor érezte ereje hanyatlását, akkor evett kenyeret. Szent életéért Istentől az ördögűzés és a gyógyítás adományait kapta meg. 420 körül adta vissza lelkét Istennek jó öregségben.

Orosz Atanáz püspök az ökumenéről

Eredmények és kihívások: mit jelent az ökumené a 21. században? – Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök válaszát olvashatják, melyet az Evangélikus.hu portál kérdésére adott.

Az ökumené szó szerint a lakott földkerekséget, de akár a globalizációt is jelenthetné. Én itt most nem ezzel, hanem kizárólag az ökumenikus mozgalommal akarok foglalkozni.

Megosztottságunk ma már eget verő botrány. Mindenekelőtt Isten akaratával ellenkezik, hiszen Jézus Krisztus „végakarata” az, „hogy mindnyájan egyek legyenek…” Semmivel nem szabad most már „kimagyarázni” a megosztottságot, ragaszkodni a szétszakítottsághoz.

Krisztus elkötelezett híveinek évszázados erőfeszítései folytán végre eljutottunk a párbeszédre és a közös imádságra. Tekintettel vagyunk egymásra, egy fedél alatt élve mellőzni tudunk olyan sajátosságokat, amelyek a másikat sértenék. De ez még nem minden. Mert ökumenikus hozzáállásból még nem automatikusan áll helyre a keresztény/keresztyén egység. Ehhez valami többre, másra is szükség van, feltétlenül.

Amikor versenyt futunk valamiért, amikor konkurenciába keveredünk egy-egy intézmény vagy akár csak a templomba járás kapcsán, akkor derül ki, hogy igazi-e az „ökumené”, vagy csak porhintés.

Nap mint nap adódnak olyan helyzetek, amelyekben újra ki kell mutatnunk jó szándékunkat és önzetlenségünket. Isten országáért, Krisztus Urunk ügyéért. Dicsérjük meg egymást bátran, ha a másik egyházban sikerült jól megélni az evangéliumot vagy elmélyülten imádkozni! Merjünk a másik gyülekezet tagjai számára is jó adományokat kérni odaföntről, „a világosság Atyjától”! S amikor együtt vagyunk, tudjunk végre előítélet nélkül egymás felé és főleg Isten felé fordulni!

Persze ettől még mi magunk nem valósítjuk meg a hőn áhított egységet. Krisztus híveinek egysége a Szentlélek ajándéka, melyet mennyei Atyánk tartogat nekünk akkorra, amikor ezt ő jónak látja. Urunkat csak alázattal kérhetjük, „hogy mindnyájan egyek legyenek…”

Évközi 2. hét csütörtök

Évközi 2. hét csütörtök

A tisztátalan lelkek ugyanazt ismerték el Jézusról, amit később Simon Péter is megvallott: „Te vagy az Isten Fia!” Tőlük azonban ezt nem fogadta el, sőt megtiltotta nekik, hogy híreszteljék, mert a kilétére és küldetésére vonatkozó igazság csak akkor kinyilatkoztatás, ha a kinyilatkoztató Istentől való – ahogy Jézus Péternek mondja: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám” –; megvallása pedig csak annak használ, aki azt nem puszta teológiai igazságként, hanem élő és személyes hitvallásként jelenti ki.

Már az is milyen súlyos károkat tud okozni a tanítványainak, aki érdektelenül, lélek nélkül tanít egy tantárgyat, hát még ha az Isten igéjét hirdeti valaki anélkül, hogy szeretné, és hozzá igazítaná az életét! Az Istenről szóló, objektív teológiai igazságot hirdető, de Isten törvényeit részben vagy egészben elutasító ember akarva-akaratlanul is hamis istenképet sugall, s ezzel lerontja a kinyilatkoztatás hitelét. Mivel az Istenről tett kijelentések hitele minden másnál inkább az Isten iránti szereteten múlik, elengedhetetlen a teológia műveléséhez, a Szentírás magyarázásához és az igehirdetéshez, hogy ott legyen mögötte az Istennek átadott élet aranyfedezete.

Urunk Jézus, Isten testté lett Igéje, Általad az Atya nem valamit, hanem önmagát akarta közölni a kinyilatkoztatásban. Add kegyelmedet, hogy mi se érjük be kevesebbel: ne csak szavunkkal valljuk meg, hogy Te vagy az Isten Fia, hanem egész életünket adjuk át Neked, hogy Te formáld azt Szentlelkeddel Rólad szóló tanúságtétellé. Szítsd fel bennünk Szentlelked erejét, hogy mi, akik szentségeid által részesültünk az egyetemes papság méltóságában, esendőségünk és gyarlóságunk ellenére, mint kiválasztottak és megszenteltek vegyünk részt főpapi szolgálatodban, és Istennek kedves lelki áldozatot mutassunk be, testvéreink és minden ember javára.

Szűz Mária mennyegzője

Mária eljegyzése, másként menyegzője hagyományvilága olykor a kánai menyegző vasárnapjának jámbor szokásaival is vegyül. Erről már szó esett. Itt csak a Mária-ünnepről (festum desponsationis B. Mariae Virginis) emlékezünk meg.

Megünneplése a XV. században Franciaországban, Chartres városában kezdődött, majd pápai jóváhagyással (1537) a franciskánusok terjesztik. Szorosan összefonódik Szent Józsefnek a XVI. században bontakozó kultuszával, de olykor érinti a Mária hét öröméről való megemlékezést is.

Az ünnep sajátos módon a Habsburg-monarchiában válik különösen népszerűvé. Lipót fiúgyermeke késett. Amikor megszületett, Szent József iránti hálából a József névre kereszteltette. Néhány jellemző mozzanatot Szent József ünnepénél még megemlítünk. József trónörököst Mária eljegyzésének ünnepén (1690) koronázták még atyja életében császárrá. A napot ünnepi rangra Lipót kérésére emelte a pápa a Habsburg-birodalomban. A kihalástól rettegő dinasztia háláját tanúsítja még a schönbrunni kastélykápolna (1745) dedikációja, és a bécsi Hoher Markt kútkompozíciója (1765). Mindkettő Mária és József eljegyzését ünnepli.^*

Mária menyasszonyságának ünnepe – mintegy az asszonyi sors megdicsőülése, a parasztlakodalom égi mása – részben udvari arisztokrata példa, nagyobb részben azonban a franciskánizmus nyomán bontakozik népi jámborságunkban. Legfőbb forrása alighanem a Makula nélkül való Tükör:

Midőn a Szentséges Szűz tizenegy esztendőt töltött volna a templomban, és idejében tizennégy esztendős lött volna... a szentek szent helyéből szózat lett a főpaphoz, mondván: parancsold meg, hogy a Dávid nemzetébül való házasulandó férfiak egybegyűljenek és ki-ki egy ágat tartson kezében, és akinek megzöldellik, azé légyen a Szűz. Azért aszerént egybegyűlvén, mindenik a maga vesszejére nevét fölírta.

Midőn azért mindnyájan az ő vesszejeket a főpapnak adták volna, a főpap a szentek szent helyére bévitte, ahová csak egyszer esztendőbe mert bemenni, és tévé a vesszőket a frigyszekrény eleibe. És ismét kiméne és a néppel imádkozék. Kevés idő múlva beméne, hogy megtekintse, ha valamelyik megvirágzott-e, de egy sem virágzott meg. Azért megkérdezvén az istent, mi oka annak. Szózat lett, mondván: egy ág híjával vagyon...

Azért a városban és Juda nemzete között szorgalmatosan kérdezkedtek, ki volna az aki elmaradott volna. És imé megtudták, hogy az ájtatos József híjával vannak. Azért mindjárt érte küldének. A főpap eleibe hozván, e főpap keményen szóla néki, hogy parancsolatjára a többivel el nem jött. Mondá szent József: tisztelendő uram, méltatlannak ítélem, hogy oly szent szüzet én házastársul vegyem. Mivel ugyis ő gazdag szülék leánya, én pedig együgyű ács vagyok, kérlek azon alázatosan, hogy engem azon házasságra ne tarts. Felele a főpap: Isten parancsolatja, hogy te jelen légy. Azért végy vesszőt kezedbe, és írd rá nevedet, és amint Istennek fog tetszeni, úgy történik Veled.

Vévén azért kezébe a vesszőt, és reá írá nevét. A főpap a többivel ismég bevivé a szentek szent helyébe, és újabban a néppel imádkozék... A főpap ismét beméne a szentek szenthelyébe és Szent József vesszejét éppen megzöldelve találá és szép virágok virágoztak ki rajta. És kivivén a népnek, a nép elcsudálkozék rajta, dicsérvén az Istent, hogy a régi csudát, kit Áronnal tett, megújította. De ez nem volt elég, hanem midőn a főpap Szent Józsefnek kezében adta volna a vesszőt, imé a Szentlélek galamb képében a vesszőre szállott, az emberek nagy csudájára...

Midőn egymásnap kezet adtak volna, mindjárt Szent József Bethlehembe ment, hogy mindent megkészítsen, ami a menyegzőhöz való. Hasonlóképpen Szent Joachim és Szent Anna Názáretbe mentek, elkészítvén ott mindeneket.

Szent Anna a maga leányának tehetsége szerént legszebb ruhát készített... Micsodás volt pedig az ő menyegzős ruhája, Szent Brigitta jelenéséből kitetszik, mivel oly formán jelent meg néki az Isten Anyja. Vala pedig az ő fején igen drága korona, és abban hét drágakő vala helyheztetve. A haja leeresztve vala, a szoknyája drága vontarany, a palástja égszínű selyem vala. Ily szép ruházattal vala Mária fölékesítve kívül, de sokkal jobban természet szerént való szépséggel meg vala ékesülve belől... Vala pedig a Szent Szűz középszerű, és valamennyire nagyobb a középrend között. Az ő teste búzaszínű vala, és a haja aranyszínű, szemei igen kegyes és barnaszínű valának. Orra valamennyire vékony, ajkai pirosak, ábrázata hosszas, kezei és ujjai is hosszak valának. Szavai nyájasak és kedvesek. Járása lassú és szemérmes vala. Egyszóval mindenben kedves és ékes volt.

Kiment azért e szent menyasszony lefüggesztett szemmel, kedves ábrázattal, szemérmes lépéssel. Fején lévén ékes korona, és az égszínű palástban felöltözve. Az ő vőfélye volt maga a Szentlélek, szolgák az angyalok. Elérkezett Szent József is, mint valami földi angyal: tisztességes ábrázatú és megékesült, mert mintegy harminc esztendős vala idejében, amint némelyek bizonyítják. Az ő szüléjek a templomban vitték őket. Jelen lévén Szent Joachim, Szent Anna, Szent József bátyja, Kleofás és Kleofás Mária, Zebedeus és Salome, több más atyafiakkal és kiváltképpen az angyaloknak nagyszámú sokaságával, kik a templomban kisérték őket. Elhihetjük, hegy az angyalok serege az ő királynéját látni kívánta.

Más sok népek is egybegyűltek, kívánván látni az ékes menyasszonyt...

Midőn azért a szent processzió a Templomhoz jött volna, a zsidók szokása szerént egybeadattak és megáldattak. A megerősítésre Szent József a maga jegyesének egy szép gyűrőt adott, amely gyűrő örök emlékezetre most is Perusium várasában a Szent Lőrinc templomában tizenkét lakattal bécsukva, nagy őrizet alatt, böcsületben tartatik. És bizonyos időkben az emberek ájtatosságára kimutattatik, mindazonáltal senki nem tudja, mibül van csinálva. Ahhoz éréntik a házasok a maga gyűrűjöket és tőle megszenteltetnek.