Szűz Mária mennyegzője

Mária eljegyzése, másként menyegzője hagyományvilága olykor a kánai menyegző vasárnapjának jámbor szokásaival is vegyül. Erről már szó esett. Itt csak a Mária-ünnepről (festum desponsationis B. Mariae Virginis) emlékezünk meg.

Megünneplése a XV. században Franciaországban, Chartres városában kezdődött, majd pápai jóváhagyással (1537) a franciskánusok terjesztik. Szorosan összefonódik Szent Józsefnek a XVI. században bontakozó kultuszával, de olykor érinti a Mária hét öröméről való megemlékezést is.

Az ünnep sajátos módon a Habsburg-monarchiában válik különösen népszerűvé. Lipót fiúgyermeke késett. Amikor megszületett, Szent József iránti hálából a József névre kereszteltette. Néhány jellemző mozzanatot Szent József ünnepénél még megemlítünk. József trónörököst Mária eljegyzésének ünnepén (1690) koronázták még atyja életében császárrá. A napot ünnepi rangra Lipót kérésére emelte a pápa a Habsburg-birodalomban. A kihalástól rettegő dinasztia háláját tanúsítja még a schönbrunni kastélykápolna (1745) dedikációja, és a bécsi Hoher Markt kútkompozíciója (1765). Mindkettő Mária és József eljegyzését ünnepli.^*

Mária menyasszonyságának ünnepe – mintegy az asszonyi sors megdicsőülése, a parasztlakodalom égi mása – részben udvari arisztokrata példa, nagyobb részben azonban a franciskánizmus nyomán bontakozik népi jámborságunkban. Legfőbb forrása alighanem a Makula nélkül való Tükör:

Midőn a Szentséges Szűz tizenegy esztendőt töltött volna a templomban, és idejében tizennégy esztendős lött volna... a szentek szent helyéből szózat lett a főpaphoz, mondván: parancsold meg, hogy a Dávid nemzetébül való házasulandó férfiak egybegyűljenek és ki-ki egy ágat tartson kezében, és akinek megzöldellik, azé légyen a Szűz. Azért aszerént egybegyűlvén, mindenik a maga vesszejére nevét fölírta.

Midőn azért mindnyájan az ő vesszejeket a főpapnak adták volna, a főpap a szentek szent helyére bévitte, ahová csak egyszer esztendőbe mert bemenni, és tévé a vesszőket a frigyszekrény eleibe. És ismét kiméne és a néppel imádkozék. Kevés idő múlva beméne, hogy megtekintse, ha valamelyik megvirágzott-e, de egy sem virágzott meg. Azért megkérdezvén az istent, mi oka annak. Szózat lett, mondván: egy ág híjával vagyon...

Azért a városban és Juda nemzete között szorgalmatosan kérdezkedtek, ki volna az aki elmaradott volna. És imé megtudták, hogy az ájtatos József híjával vannak. Azért mindjárt érte küldének. A főpap eleibe hozván, e főpap keményen szóla néki, hogy parancsolatjára a többivel el nem jött. Mondá szent József: tisztelendő uram, méltatlannak ítélem, hogy oly szent szüzet én házastársul vegyem. Mivel ugyis ő gazdag szülék leánya, én pedig együgyű ács vagyok, kérlek azon alázatosan, hogy engem azon házasságra ne tarts. Felele a főpap: Isten parancsolatja, hogy te jelen légy. Azért végy vesszőt kezedbe, és írd rá nevedet, és amint Istennek fog tetszeni, úgy történik Veled.

Vévén azért kezébe a vesszőt, és reá írá nevét. A főpap a többivel ismég bevivé a szentek szent helyébe, és újabban a néppel imádkozék... A főpap ismét beméne a szentek szenthelyébe és Szent József vesszejét éppen megzöldelve találá és szép virágok virágoztak ki rajta. És kivivén a népnek, a nép elcsudálkozék rajta, dicsérvén az Istent, hogy a régi csudát, kit Áronnal tett, megújította. De ez nem volt elég, hanem midőn a főpap Szent Józsefnek kezében adta volna a vesszőt, imé a Szentlélek galamb képében a vesszőre szállott, az emberek nagy csudájára...

Midőn egymásnap kezet adtak volna, mindjárt Szent József Bethlehembe ment, hogy mindent megkészítsen, ami a menyegzőhöz való. Hasonlóképpen Szent Joachim és Szent Anna Názáretbe mentek, elkészítvén ott mindeneket.

Szent Anna a maga leányának tehetsége szerént legszebb ruhát készített... Micsodás volt pedig az ő menyegzős ruhája, Szent Brigitta jelenéséből kitetszik, mivel oly formán jelent meg néki az Isten Anyja. Vala pedig az ő fején igen drága korona, és abban hét drágakő vala helyheztetve. A haja leeresztve vala, a szoknyája drága vontarany, a palástja égszínű selyem vala. Ily szép ruházattal vala Mária fölékesítve kívül, de sokkal jobban természet szerént való szépséggel meg vala ékesülve belől... Vala pedig a Szent Szűz középszerű, és valamennyire nagyobb a középrend között. Az ő teste búzaszínű vala, és a haja aranyszínű, szemei igen kegyes és barnaszínű valának. Orra valamennyire vékony, ajkai pirosak, ábrázata hosszas, kezei és ujjai is hosszak valának. Szavai nyájasak és kedvesek. Járása lassú és szemérmes vala. Egyszóval mindenben kedves és ékes volt.

Kiment azért e szent menyasszony lefüggesztett szemmel, kedves ábrázattal, szemérmes lépéssel. Fején lévén ékes korona, és az égszínű palástban felöltözve. Az ő vőfélye volt maga a Szentlélek, szolgák az angyalok. Elérkezett Szent József is, mint valami földi angyal: tisztességes ábrázatú és megékesült, mert mintegy harminc esztendős vala idejében, amint némelyek bizonyítják. Az ő szüléjek a templomban vitték őket. Jelen lévén Szent Joachim, Szent Anna, Szent József bátyja, Kleofás és Kleofás Mária, Zebedeus és Salome, több más atyafiakkal és kiváltképpen az angyaloknak nagyszámú sokaságával, kik a templomban kisérték őket. Elhihetjük, hegy az angyalok serege az ő királynéját látni kívánta.

Más sok népek is egybegyűltek, kívánván látni az ékes menyasszonyt...

Midőn azért a szent processzió a Templomhoz jött volna, a zsidók szokása szerént egybeadattak és megáldattak. A megerősítésre Szent József a maga jegyesének egy szép gyűrőt adott, amely gyűrő örök emlékezetre most is Perusium várasában a Szent Lőrinc templomában tizenkét lakattal bécsukva, nagy őrizet alatt, böcsületben tartatik. És bizonyos időkben az emberek ájtatosságára kimutattatik, mindazonáltal senki nem tudja, mibül van csinálva. Ahhoz éréntik a házasok a maga gyűrűjöket és tőle megszenteltetnek.