Jakubinyi György gyulafehérvári érsek húsvéti üzenete

Jakubinyi Györgynek, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye főpásztorának húsvétra írt üzenetét olvashatják az alábbiakban.

A mózesi törvények szerint a halottat még halála napján el kellett temetni. Mivel az Úr Jézus nagypénteken, délután 3 órakor halt meg, sietni kellett a temetésével, hogy még este – a szombati Úr napja munkaszünet beállta előtt – eltemethessék. Ezért gondoltak a szent asszonyok arra, hogy a sietve végzett balzsamozást pótolják a szombat elmúltával, vagyis vasárnap hajnalban. Amikor a „kenetvivő” szent asszonyok odaértek a sírhoz, nyitva találták – a zárókő elhengerítve, a sír pedig üres. Angyal jelent meg, aki így szólt: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondotta.” Mária Magdolna vitte meg a hírt az apostoloknak. Péter és János apostol a sírhoz sietett. János gyorsabb volt, de tiszteletből megvárta Pétert, hogy ő menjen be előbb a sírkamrába. A kendő, amellyel a halott fejét befödték, nem a gyolcs között volt, hanem külön összehajtva más helyen. Az apostol „látta, és hitt”. Vagyis húsvétvasárnap hajnalban az Úr Jézus holtteste feltámadt megdicsőült testben, amelyet már nem kötött a hármas kiterjedés. Tehát a megdicsőült Jézus kiszállt a halotti leplekből, amelyek egymásra lapultak, csak éppen a test már nem volt bennük. Este aztán megjelent a tanítványoknak…

Olyan egyedülálló Krisztus feltámadása, hogy azóta is a húsvéti örömhír szent hitünk alapvető igazsága, mindennapi életünk bizonyossága és az örök boldogság reménysége. Szent Pál, „a pogányok tanítója” (1Tim 2,7) nyíltan megmondja: „Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok… De Krisztus feltámadt a halálból, elsőként a halottak közül.” (1Kor 15,16–20) S ezután felsorolja a feltámadás tanúit, utolsóként önmagát is, mert látta az Urat, habár egykor üldözte egyházát. Az utolsó vacsorán az Úr Jézus arról beszélt, hogy egy az apostolok közül elárulja Őt. Péter annyira bízik önmagában, hogy így mer fogadkozni: „Ha ezek mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha”; „Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg.” (Mt 26,33.35) Az Úr Jézus ekkor megjövendöli Szent Péter hármas tagadását.

A feltámadás után megjelent az Úr Jézus Tibériás tavánál, és Szent Péterre bízta az anyaszentegyházat: „Legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat!” Előbb azonban Péternek jóvá kellett tennie hármas tagadását hármas szeretetvallomással. Amikor az Úr Jézus azt kérdezte: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” (Jn 21,15), Péternek már elszállt az önbizalma, már nem hasonlítja össze magát társaival. Csak az Úrra hivatkozhat: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.”

Pünkösd napján leszállt a Szentlélek a százhúsz első keresztényre, és megszületett az anyaszentegyház. Ekkor kezdte meg Szent Péter a közösség szolgálatát, ahogy az Úr Jézus megbízta. Eszébe jutottak az Úr szavai: „De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” (Lk 22,32) Azóta ez a pápa feladata, hogy megerősítse testvéreit.

A mi válaszunk a Szentatya felhívására csakis az lehet, hogy öntudatosabban valljuk meg katolikus hitünket, gyakoroljuk az irgalmasság lelki és testi cselekedeteit, tegyünk tanúságot mindennapi keresztény életünkkel a feltámadás mellett. Készülünk Ferenc pápa látogatására. Napjainkban ő látogatja meg erdélyi testvéreit, ahogy a látogatását előkészítő imában kérjük: „Szent lelked kísérje találkozásunkat, hogy megerősítsen őseink hitében és erényeiben, bátorítson a kitartó reményben, megújítson az isteni és felebaráti szeretetben.”

Nagykedd

Nagykedd

Mária Magdolnának elfátyolozták a szemét a könnyek, úgyhogy nem látja meg, hogy Jézus áll előtte. Jézus is sírt földi életében, de ő könnyein át mindig látott bennünket, és megrendültségében is arra figyelmeztette a halott Lázár nővérét, Mártát, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Mária Magdolna azonban önmagát, saját veszteségét siratja. Az Mester holttestéhez való ragaszkodása megakadályozza abban, hogy felismerje az Élőt. Az angyalok láttán nem ijed meg, de nem is örvend, gépiesen felel a kérdésükre, nem vár tőlük sem részvétet, sem segítséget. Néz, de nem lát, „hallja a hangot, érti a szót”, mint Ágnes asszony, de nem fogja fel a szavak értelmét. Akaratán kívül mégis kimondja a titkot, hiszen a feltámadott Úr valóban „elvitte” a halott Mestert – mindörökre.

Nem elég látni és hallani a feltámadott Urat, ez még kevés ahhoz, hogy valóban találkozzunk vele. Egy szó kell, egy személyes néven szólítás, amely minden kétséget kizáróan csak őtőle jöhet, s amely egyben szívünk mélyéig megérint bennünket. Ez az igazi húsvéti esemény! Olyan benső történés, amely semmiféle külső igazolást nem igényel, amely az evidencia villámfényével világít meg mindent. Ilyenben részesült Tamás apostol is, akit az Úr felszólított: „Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet!”, s aki a sebhelyek érintésével már mit sem törődve kiáltott fel, Jézus lábához borulva: „Én Uram és én Istenem!”

Feltámadott Jézusunk, Te minket is a nevünkön szólítasz, egyenként, személyesen. Add, hogy belső érintésedre kilépjünk önsajnálatunkból, a tegnap világához való meddő ragaszkodásunkból, és új, élő kapcsolatba lépjünk Veled. Ne engedd, hogy ki akarjuk sajátítani a Veled való találkozás kegyelmét, hanem segíts, hogy a Tőled kapott isteni jelet úgy őrizzük meg szívünkben, hogy sietünk megosztani testvéreinkkel az örömhírt, amelyet ránk bíztál.

FABRIANOI BOLDOG FERENC

FABRIANOI BOLDOG FERENC 

(1251-1322) 

Marche tartomány Fabriano nevű városában született, családi neve Velimbeni. 10 éves korában súlyos betegsége miatt élete veszélyben forgott. Ekkor anyja fogadást tett, hogyha fia meggyógyul, elviszi Szent Ferenc sírjához. Mindjárt javult a fiú állapota, s amikor meggyógyult, anyjával elzarándokolt Assisibe. Ott Angelo Tancredi, Szent Ferenc egyik első társa megjövendölte róla, hogy ferences lesz. 17 éves korában lépett be a Ferencrendbe szülővárosához közel. A novíciát elvégzése után újra Assisibe ment a porciunkulai búcsú elnyerése végett, ott Leó testvérrel találkozott, aki hosszasan beszélt neki Szent Ferencről. Mint pap nagy buzgósággal végezte szolgálatát és hirdette Isten igéjét. Igen járatos volt a hittudományban is és szorgalmasan gyűjtötte az ilyen könyveket, úgyhogy szép könyvtárat létesített Fabrianoban. A város lakói annyira becsülték, hogy rendházat építettek számára, itt lett Ferenc házfőnök - elöljárói jóváhagyásával. Önmegtagadásban, buzgóságban mindenkinek jó példát adott. Az éjszaka nagy részét imában, szemlélődésben töltötte. Amikor az Úr szenvedéséről elmélkedett, gyakran vett erőt rajta a zokogás. Isten csodákkal is kitűntette. Amikor egyszer nagy áhítattal mutatta be a szentmisét a megholtakért, s a végén mondta: Nyugodjanak békében, sokaság dübörgő hangja harsogta az Áment. A szenvedő lelkek adtak jelt. Előre megmondta halála napját és óráját. Halálos ágyán is csodás módon meggyógyított egy fiút. 71 éves korában halt meg. Épségben maradt testét nagy tisztelettel övezik Fabrianoban. VI. Piusz avatta boldoggá.

„A mélyértelmű szavak nem tesznek szentté és igazzá; viszont az erényes élet kedvessé tesz Isten előtt. Ha betéve tudnád a Bibliát és minden bölcs jeles mondásait, Isten szeretete és kegyelme nélkül mindez hasznodra volna? Hívságok hivsága… Csak egy ér valamit, hogy Istent szeressük s egyedül neki szolgáljunk.” (Kempis T.: Krisztus követése I.1.)

Imádság:
Istenünk! Boldog Ferenc igéd méltó hirdetője és cselekvője volt. Közbenjárása segítsen, hogy példáját követve, neked szóval és tettekkel tetszésedre legyünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Böcskei László nagyváradi megyéspüspök húsvéti üzenete

Böcskei Lászlónak, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye főpásztorának húsvétra írt üzenetét olvashatják az alábbiakban.

Kedves ünneplő testvéreim!

Krisztus feltámadásának ünnepén jogosan fogalmazódnak meg bennünk a következő kérdések: Mit ért a mai ember húsvét ünnepéből? Mit fogad el a mai ember húsvét üzenetéből? Mennyire közelíti meg a mi húsvétunk Jézus örök húsvétját, amely a halálon aratott győzelem útján, a bűn sötétségéből az élet világosságára vezeti az Őt követőket? Jogosak ezek a kérdések, hiszen folyton folyvást azt tapasztaljuk, hogy egy önmagára összpontosító világban élünk, ahol egyre több a magára maradt és elszigetelődött ember, az örömnélküli és reménytelenségtől szomorú ember.

Húsvét megünneplésével a hívő ember azt akarja kifejezni, hogy egészen másként gondolkodik és látja a világot. Az üres sír tapasztalatának élményével a hívő ember az igazi húsvétról beszél, egy olyan történetről, amely nem a bezárkózottságról és a szűkkörű intimitásról szól. Egy olyan történetről, amely nem egy befejezett és lezárt esemény. Húsvét ünnepe arról szól, hogy elindulok és elmondom mindenkinek az Örömhírt, miszerint Jézus, a mi Megváltónk él! Három napig a mi bűneink miatt a sír foglya volt, de újból él, mert nincs olyan sírkő a világon, amely el tudná zárni az emberek elől Isten szerető jóságát és szabadító akaratát.

A világ elé állni a húsvéti történettel azt jelenti, hogy egy önmagában egyszerű, de szokatlan eseménynek vagyunk a hirdetői. A sír, ahová Jézust temették, nyitott és üres. Egyesek arról beszélnek, hogy akit eltemettek, már nem halott, hanem él. A történet abban éri el csúcspontját, hogy azok, akik találkoznak Vele, felismerik Őt, és másokat is a felismerés útjára vezetnek. Szavukkal és kisugárzásukkal másokat is meg tudnak győzni arról, hogy Ő valóban Él. Ez a hívő ember igazi húsvétja, a hívő ember húsvéti küldetése. Egy szokatlan történés élményéből kiindulva meggyőző tanúságtétellel hirdetni a világnak az igazságot, amely az Istentől jön és az életről szól.

A világ elé állni a húsvéti történettel, egy másik tapasztalat felvállalását is jelenti. Az önmagára összpontosító világban, közvetlen környezetünkben is sokan nem tudják mit kezdjenek a húsvéttal. Egy felmérést végeztek, és megkérdezték az embereket, mit ünnepelnek húsvétkor. Az eredmény elszomorító volt, mert az ünneplés külső megnyilvánulásain túl, kevesen tudták megfogalmazni azt, hogy húsvét az élet győzelméről és az élet értékéről szól. Jézus, akit keresztre feszítettek, aki meghalt, és akit eltemettek, harmadnapra feltámadt a halálból és találkozott övéivel. Ez a mondat hitvallásunk központi témáját foglalja magába, amelyre egész életünket és tanúságtételünket építhetjük. Ez a teljes igazság, amelyet nem csak az ünnepen, hanem mindennap életalakító erőként hordozunk magunkban. Megerősödni ebben a meggyőződésben – ez a húsvéti ember fő tulajdonsága. Másokat is elvezetni az ilyen hithez – ez a húsvéti ember küldetése!

Kedves Testvéreim, húsvét ünnepe arról is szól, hogy az öröm és a remény üzenetét visszük az emberekhez. Az ünnep evangéliuma is ezt sugallja, miközben arra ösztönöz, hogy a kereső ember belső nyugtalanságával és a befogadásra vezető hit erejében mi is folytassuk utunkat a húsvéti történetben.

– „A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz” (Jn 20,1). Bennünk is sokszor ott van a vágy, hogy közel kerüljünk a fényhez, ami elvezet életünk igazi céljához. Ne tétovázzunk, hanem idejében induljunk, és lépjünk ki életünk sötétségeiből! Oldjuk el az életünket bénító kötelékeket, és engedjük, hogy Isten minket is meglepjen jelenlétével. A keresztény ember bátor vállalkozó kell legyen, mert a megújulás lehetősége mindig ott kezdődik, ahol éppen vagy. Az élet megújulása nálad kezdődik!

– „Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. ... Közben odaért Péter is” (Jn 20,3–6). Az érkezési sorrend nem a teljesítményről szól. Inkább arról, hogy Isten senkit sem zár el az igazság megismerésének lehetőségétől. Utat nyit számunkra akkor is, amikor a feléje való haladásunkban önmagunk csinálta korlátokba ütközünk, és nem fárad bele a türelmes várakozásban sem, amikor határozatlanságunk és lassúságunk miatt mintha egy helyben toporgunk.

– „Látta mindezt és hitt” (Jn 20, 9) – olvassuk tovább a tanítványról, aki nem tért ki az Istentől kezdeményezett tapasztalatok elől. Teret engedett Istennek, és élete átalakult. Nem egy bénító és külső hatás nyomása nehezedett rá, hanem a belső szabadság és öröm, amely egy találkozásból és az Isten csodálatos világának élményéből ered és alakítja újjá az életét. A hit nem üres fogalom. A hit magával hozza a cselekvést és a változást! A hit egy életprogram!

Kedves Testvéreim, húsvét ünnepe arról szól, hogy elindulok és elmondom mindenkinek az Örömhírt, miszerint Jézus, a mi Megváltónk él! A hit öröme késztessen bennünket arra, hogy megosztva egymással Isten ajándékát, húsvéti életünk meghívás legyen sokak számára az igazság megismerésére. Mert „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3, 16).

Krisztus feltámadásának fényében töltött, gazdag húsvéti szentidőt kívánok mindenkinek!

Nagyvárad, 2019. húsvétján

Húsvét hétfő

Húsvét hétfő

A húsvét előtti utolsó tanácsülés témája Jézus pere volt, s alighogy véget ért az ünnep, ismét csak Jézus miatt kénytelen összegyűlni a főtanács. Az a tanácskozás Jézus elítélésével ért véget, ezúttal pedig feltámadásának hírét akarják elfojtani. Mindkét akció mögött a Mammon képét öltő, gyilkos sátán áll: Jézus kézre kerítéséért Júdásnak fizettek, most a katonákat vesztegetik meg. Minden ott folytatódik, ahol Nagypénteken abbamaradt? Látszólag semmi sem változott: körös-körül az alvó város szellemi-lelki közönye terpeszkedik, a történelem vakon és céltalanul megy tovább a maga útján, hogy maga alá temessen mindent és mindenkit, aki gőgösen azt képzeli, meg tudja változtatni a világ sorsát.

De vajon valóban ez a helyzet? Nézzük csak a sírtól sietve távozó asszonyokat, akiket a Feltámadott a tanítványokhoz küld, azzal az üzenettel, hogy menjenek Galileába. Figyeljük meg Pétert, amint a tizenegy kíséretében, lélekkel és erővel eltelve, hangos szóval tanúskodik Jézus feltámadásáról. Valami mégis megváltozott: gyökeres fordulatot vett a tanítványok élete, akik álmaik csúfos kudarca után megszégyenülve kullogtak haza. Jézus ismét összehívja őket, és küldetést bíz rájuk, mely az egész világhoz szól. A történelem mégsem vak és céltalan többé – Jézus adott neki új irányt és célt, a Feltámadott. És összefoghatnak a gonoszság erői, hogy mindezt megpróbálják elleplezni, bagatellizálni, hitelteleníteni – erőfeszítéseik sorra kudarcot vallanak.

Megdicsőült Urunk Jézus, add kegyelmedet, hogy a Veled való húsvéti találkozás új irányt, célt, lendületet adjon életünknek. Segíts kilépnünk az álmos közömbösségből, az alacsony érdekek megvesztegethető kiszolgálóinak sorából, és tedd készségessé szívünket, hogy az élet jó hírét, a feltámadás örömét és békéjét továbbadjuk mindazoknak, akikhez küldesz bennünket.