Ferenc pápa beszédet intézett a román elnökhöz és az állami vezetőkhöz

Ferenc pápa beszédet intézett a román elnökhöz és az állami vezetőkhöz

Összefogásra buzdított, a politikai, gazdasági, társadalmi és szellemi erők együttműködésének erősítését sürgette Ferenc pápa május 31-én a bukaresti elnöki hivatalban, román állami vezetők és a civil társadalom képviselői előtt.

Háromnapos romániai apostoli útja első állomásaként a pápa május 31-én, pénteken délelőtt Bukarestben találkozott az ország vezetőivel. Hozzájuk intézett beszédében általános képet rajzolt azokról a változásokról, amelyek Szent II. János Pál pápa 1999-es látogatása óta formálták Romániát. Leszögezte: a katolikus Egyház hozzá kíván járulni a társadalom javához.

A bukaresti elnöki palotában Klaus Werner Iohannis és felesége fogadták pénteken dél körül a pápát, aki előbb az államelnökkel, majd a román államfővel folyatott magánmegbeszélést; végül beszédet mondott az állami vezetők és a diplomáciai testület előtt.

Ferenc pápa beszédében köszöntötte az állami méltóságokat, Dániel ortodox pátriárkát, akit testvérének nevezett, és a katolikus híveket. Örömének adott hangot, amiért húsz évvel előde, Szent II. János Pál látogatása után eljöhetett Romániába. Időközben az ország az Európai Unió tagja lett, s a diktatúra vége óta eltelt harminc évben számos változáson ment keresztül. A demokratizálódás folyamata, a civil, társadalmi és tudományos életben elért eredmények mellett ugyanakkor gondokkal is szembe kell nézniük – mondta a Szentatya. Első helyen említette a kivándorlást, a falvak elnéptelenedését, amely milliókat érint Romániában. Elismerő szavakkal szólt azokról, akik külföldön megszerzett jövedelmükkel támogatják az otthon maradtakat. A kulturális és spirituális meggyengülést eredményező kivándorlás jelensége megfelelő politikai válaszokat sürget, összefogást a közjó érdekében.

Befogadó társadalmat kell építeni, amelyben mindenki részt vesz, ahol odafigyelnek a gyengébbekre. A fenntartható, harmonikus fejlődéshez azonban nem elegendőek a gazdasági elméletek, a technikai és szakmai felkészültség. A nép lelkét is fejleszteni kell – mutatott rá a pápa. – A keresztény egyházak ösztönözhetik az emberi méltóságra épülő politikai és szociális tevékenységet, egymás között pedig a valódi barátságot és együttműködést. A katolikus Egyház ebbe illeszkedve szeretne hozzájárulni a társadalom építéséhez; a harmónia, az egység jeleként szolgálni az emberi méltóságot és a közjót. Együtt kíván működni az állami szervekkel, a többi egyházzal és minden jóakaratú emberrel az egész közösség szolgálatára. A katolikus Egyház nem kívülálló Romániában, hanem aktív részvevője a nemzeti szellemnek. Erről tanúskodik, hogy hívei is alakítják a nemzet sorsát, az átfogó nevelési struktúrák megteremtését és fejlesztését, és más olyan segítő formákat, amelyek egy modern állam sajátjai. Ezért hozzá kíván járulni a romániai társadalom, a civil és spirituális élet építéséhez.

Ferenc pápa beszéde végén bőséget és békét kívánt Romániának, és isteni áldásért fohászkodott valamennyi lakója számára.

A Szentatyát köszöntő beszédében Iohannis elnök örömének adott hangot, amiért a pápa néhány napig Szent András apostol, Románia védőszentjének földjén tartózkodik, akit Bukarestben, Jászvásáron, Csíksomlyón és Balázsfalván nagy szeretettel fogadnak. Összefoglalta az elmúlt húsz év eseményeit, a II. János Pál pápa látogatása óta elért eredményeket, különös tekintettel az EU-csatlakozásra és a jelenlegi soros román elnökségre. Úgy fogalmazott: a totalitarizmus tragikus tapasztalata után Romániában ma mindenki félelem és akadály nélkül dicsőítheti az Urat románul vagy a nemzeti kisebbségek bármelyik nyelvén. Az elnök méltatta a Románia és Szentszék között fennálló jó kapcsolatokat, amelyeket 1920-ban létesítettek. Európának ma a békés együttélés, a kisebbség és többség, a kultúrák közötti párbeszéd modelljeire van szüksége, amely a tolerancia és a kölcsönös tisztelet megerősítését szolgálja. Románia példamutatóan biztosította és biztosítja jelenleg is a területén élő húsz történelmi nemzeti kisebbség jogait – jelentette ki Iohannis elnök. Hozzátette: ehhez hasonló módon a többségében ortodox vallású országban az állam vallásszabadságot biztosít minden felekezetnek, akik között mély és kölcsönös tiszteletre alapuló párbeszéd folyik.

Húsvét 6. hét péntek

Húsvét 6. hét péntek

Isten elsősorban nem aktivitást vár tőlünk, hanem mindenekelőtt azt akarja, hogy megszülessünk az ő gyermekeivé, Krisztus által, a Szentlélekben. Ez a születés pedig bizonyos szomorúsággal és fájdalommal jár, hiszen új életre születésünk nem mehet végbe egyfajta halál nélkül. Azonban éppen ez a születés lesz új, el nem múló örömünk forrása. Olyan öröm forrása, melyet nem befolyásolnak a külső körülmények változásai és kedélyállapotunk hullámzásai. Az istengyermekségre születés öröme más dimenzióban van, mint e világ örömei, ezért nem veheti el tőlünk senki sem. Kérdeznivalónk sincs már, hiszen Isten élete áramlik bennünk, s ez több, mint bármi, amit ésszel fel lehetne fogni és meg lehetne magyarázni.

Arra azonban szükségünk van, hogy földi életünk gondjai, teendői közepette újra meg újra erre a misztériumra irányítsuk figyelmünket, s Istennel egyesült életünk külső jelek által is megerősítést nyerjen. Szent Pál a legintenzívebb apostoli munka, az igehirdetés, az utazás fáradalmai és a testi-lelki megpróbáltatások közepette sem feledkezik meg arról, hogy az Úrnak tartozik önmagával. Miközben csaknem szétszaggatják – olykor fizikailag is –, ő nem hagyja szétforgácsolódni belső világát, hanem még nagyobb hangsúlyt ad Krisztushoz való tartozásának, például azzal, hogy fogadalommal kötelezi el magát, melynek külső jeleként Kenkreában lenyíratja a haját.

Urunk Jézus, add kegyelmedet, hogy szívünk bensőséges szeretetével ragaszkodjunk Hozzád, s ebben segítségünkre legyenek az általunk választott külső jelek, önként vállalt fogadalmak is, melyek megerősítik lelki elkötelezettségünket, hogy szüntelenül akaratodra figyeljünk, és felismerjük, mit akarsz cselekedni általunk.

SZENT ISTVÁN KIRÁLY EREKLYÉINEK ÁTVITELE

SZENT ISTVÁN KIRÁLY EREKLYÉINEK ÁTVITELE

Szent István 1038. augusztus 15-én halt meg. Székesfehérvárott temették el a Nagyboldogasszony-bazilikában, bebalzsamozva, kőkoporsóban. A szarkofág a templom közepén a főoltár előtt állt.

A Vatta-lázadás elől elrejtették maradványait egy föld alatti sírkamrában a templom mellett. A szent király jobb karját azonban egy titkos határozat értelmében levágták a holttestről, és a legnagyobb tisztelettel egy Mercurius nevű szerzetes a Bihar megyei monostorban, a Berettyó-folyó mellett őrizte.

1083. augusztus 20-án felnyitották a székesfehérvári sírt, István szentté avatási szertartása érdekében. Szent László és a jelenlévők megdöbbenéssel tapasztalták, hogy hiányzik a jobbkar. 1084-ben tudta meg Szent László, hogy a kar Berekisben van. 1084. május 30-án a király el is zarándokolt az ereklyéhez, azóta ezt a napot a Szent Jobb megtalálásának, átvitelének, sőt "fölmagasztalásának" is nevezzük.

Gondolat:

A Szentjobb figyelmeztetés: mindent Isten képviseletében végzünk!

A pápa új katekézis sorozata az Apostolok Cselekedeteiről: A Lélek és az Ige a főszereplők

Május utolsó szerdai általános kihallgatásán Ferenc pápa új katekézis sorozatot kezdett: a Miatyánk imádság átelmélkedése után most majd a kezdetek egyházának életét értelmezi hétről hétre, ahogy azt az Újszövetségi Szentírásban olvassuk az Apostolok Cselekedeteiről beszámoló könyvön keresztül. A Szentlélek és Isten Szava az igazi főszereplői a történetnek, akik dinamikus erővel viszik előre Isten Országának az ügyét.

„Szenvedése után Jézus sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról. Amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére” – kezdte beszédét Ferenc pápa Lukács evangélista, a szerző szavát idézve az Apostolok Cselekedetei elejéről (ApCsel 1,34). A könyv egy útról szól, az Evangélium útjáról, mely csodálatos együttélést mutat Isten Igéje és a Szentlélek között, aki megnyitja az evangelizálás idejét. Az Apostolok Cselekedetei főszereplője az Ige és Szentlélek eleven és hatékony párosa – állapította meg a pápa.

Az apostoli egyház ereje nem a szónoklat hatékonysága, hanem a Lélek dinamikája

Isten elküldi a földre az üzenetét, s az a zsoltáros szavával „gyorsan fut”, mert dinamikus és esőként megöntöz minden földet. Ereje nem az emberi szónoklás hatékonyságából áll, hanem a Szentlélek dinamizmusa tölti el, mint megtisztító és életet adó Szó. A Biblia nem egy közönséges történelem könyv, mert szavai az életszentség magvai. Ettől erőteljes és hatékony, képes felizzítani a szíveket, levegőbe röpíti a sémákat, az ellenkezést és a megosztás falait, miközben mindig új utakat nyit és kitágítja Isten Országa határait.

A Szentlélek kezeskedik az igehirdetés állhatatosságáért és termékenyégéért

Ferenc pápa kiemelte az emberi szó törékenységét, mely hazugságra is képes és ki tud bújni a felelősség alól. Egyedül csak a Szentlélek adja meg az emberi szó vibráló zengését és tömörségét, aki maga nemzette az Isten Fiát, aki felkente őt és aki küldetést adott neki. A Szentlélek, aki kiválasztotta az apostolokat és aki kezeskedik az igehirdetés állhatatosságáért és termékenyégéért.

A feltámadt Jézus emberi gesztusai és ígérete a beteljesedésre

Az evangélium Jézus feltámadásával és menybemenetelével ér véget, míg az Apostolok Cselekedeteinek története innét indul, azzal a túláradó életből, amivel a Feltámadott árasztotta el egyházát. Ahogy Lukács mondja: „Szenvedése után Jézus sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról”. A feltámadt Jézus nagyon is emberi gesztusokat tölt be, velük együtt étkezik, meghívja őket arra, hogy várakozzanak az Atya ígéretének beteljesedésére.

A Szentlélekben való keresztelkedés révén személyes közösségbe lépünk az Istennel

Ez az ígéret pedig a Szentlélekben való keresztelkedés, mely tapasztalat lehetővé teszi, hogy személyes közösségbe lépjünk az Istennel és részesüljünk egyetemes üdvözítő akaratában. Mindez az apostoli parrészia, bátorság révén történik – hangsúlyozta a pápa. Ezzel a bátorsággal a keresztény ember Isten Fia Szavát mondja ki, ami felszabadít, hatékony, tele van Krisztus és a testvérek szeretetével.

Az üdvösséget nem vásároljuk, nem fizetünk érte, mert az ingyenes ajándék

Nem kell harcolni, hogy megszerezzük vagy hogy kiérdemeljük az Isten adományát. Minden ingyenes, a maga idejében. Az Úr mindent ingyen ad. Az üdvösséget nem vásároljuk, nem fizetünk érte, mert az ingyenes ajándék. A jövőt ismerni akaró túlzott kíváncsisággal szemben a pápa Jézus szavára utalt: „Nem tartozik rátok, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában. De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,7-8).

Ne magunk kovácsoljuk ki küldetésünket

A türelmetlen várakozással szemben szövetséget kell kötni az idővel és tudni kell kivárni, amíg a szent történelem kibomlik előttünk. Ez a történelem nem szakad meg, hanem mindig előrehalad. Tudni kell kivárni az Isten lépéseit, aki az idők és a terek Ura. Az Feltámadott arra hívja az övéit, hogy ne maguk kovácsolják a küldetésüket, hanem várjanak arra, hogy az Atya dinamizálja a szívüket a Lelke által. Így lesznek részesei a misszió tanúságtételnek, mely Jeruzsálemből sugárzik ki Szamáriáig és a föld végső határáig.

Az apostolok Máriával és asszonyokkal együtt imádkoznak egységben és állhatatosan

Ebben a várakozásban élnek együtt az apostolok, mint egy család, mint az Úr családja, abban az emeleti teremben, melynek falai között Jézus megalapította az Eucharisztiát. De hogyan várakoznak a megígért isteni erőre? – kérdezte a pápa. Imádkoznak állhatatosan, mintha nem is sokan lennének, hanem csak egyetlen személy. Imádkoznak egységben és állhatatosan. Ezzel az imádsággal legyőzik a magányt, a kísértést, a gyanút és megnyílik a szívük a közösségre. Az asszonyok és Mária, Jézus anyja jelenléte még intenzívebbé teszi a várakozást, hiszen ők elsőként tanulták meg Mestertől, hogy tanúskodjanak a szeretet hűségéről és a közösség erejéről, mely minden félelmet legyőz. Végezetül Ferenc pápa ismételten azt kötötte a Szent Péter téren összegyűlt lelkek szívére, hogy ne akarják maguk megcsinálni Isten művét, hanem türelmesen várakozzanak a lépéseire, miközben segítségül hívják a Szentlelket.

Húsvét 6. hét csütörtök

Húsvét 6. hét csütörtök

A „kis idő”, melyről Jézus a mai Evangéliumban beszél, nemcsak sírban nyugvásának idejét jelenti, hanem a mennybemenetele és Pünkösd közötti időt is, hiszen az apostolok Pünkösdkor a mennybe ment Krisztus egészen sajátos, végleges visszatérésének lesznek tanúi. Azelőtt ott állt előttük hús-vér emberként, feltámadása után már új, romolhatatlan testben, Pünkösd után viszont a Szentlélek által bennük lesz jelen.

A megtestesülés után ez a legnagyobb fordulat a világtörténelemben: az Egyház születésének pillanata. Szent Pál is csak lassan érti meg, hogy a körülötte kirobbanó botrányok, szakadások, a hozzá való csatlakozás és az elutasítás nem őmiatta, hanem a benne élő Krisztus miatt történnek. Ha Jézust hirdetjük, és bűnbánatban élünk hosszú éveken át, mi is az ellentmondás jelévé leszünk. Nem csupán hibánk, természetünk miatt lesznek ellenségesek velünk, hanem Krisztus miatt. Kitehetjük a lelkünk, fáradozhatunk a legnagyobb jó szándékkal, elkerülhetetlen, hogy környezetünk szembekerüljön velünk, talán egészen odáig, hogy megaláznak és kivetnek maguk közül. Szent Benedeket első társai meg akarták mérgezni, Szent Ferencet alkalmatlannak nyilvánították rendje vezetésére, Keresztes Szent Jánost szerzetestestvérei börtönbe vetették. Ők mégsem estek kétségbe, s nem tértek le arról az útról, amelyre Krisztus vezette őket a bensejükbe adott Szentlélek által. Isten pedig megáldotta szolgálatukat és szenvedésüket, és még ragyogóbban beteljesítette küldetésüket.

Urunk, Jézus Krisztus, Te azért jöttél, hogy velünk is megoszd istenfiúságodat, halhatatlan életedet, és elküldd nekünk a Szentlelket. Fogadd el cserében tőlünk halandó testünket, földi életünket, értelmünket, érzelmi világunkat, tehetségünket és akaratunkat, hogy általunk is beléphess a világba, és beteljesítsd művedet az emberek között.