Boldog Gerhardinger Mária Teréz rendalapító

Isten nagy csodákat és jeleket tett a nép között.



2011.05.09. hétfő



Hogyan készülünk fel a hét szentség felvételére?



Az illetékes plébános vagy az általa megbízott hitoktató vezetésével. A rendes felkészülés iskolai hitoktatás keretében történik. Meg kell tanulni az általános alapvetést Istenről, a Szentháromságról, a Fiúisten megtestesüléséről, a megváltásról. Ezután a szentségtan keretében a kegyelmekről tanulunk, majd a kegyelem eszközeiről általánosan majd az egyes szentségekről: mindegyik szentség szerzése, felvételének módja, vagyis szertartása, a közölt kegyelmei, kiszolgáltatója. A szentségek sorrendje az ősi szokások alapján alakult ki: 1. a keresztség,- 2. a bérmálás,- 3. az Oltáriszentség görög nyelven Eukarisztia, - 4. a bűnbocsánat szentsége, - 5. a betegek kenete,- 6. az egyházi rend,- 7. a házasság. Az ősegyházban általában felnőttek keresztelkedtek meg. Ezt azonnal követte a bérmálás, majd az Eukarisztia felvétele. Később a szentgyónás következett, ha szükség volt rá. A betegek kenete súlyos betegség esetén, felkészülés a halálra. Akit Isten papi szolgálatra hívott a hozzá szükséges hatalmat a papszentelésben nyerte el. A házasság szentsége adja a családalapításhoz szükséges kegyelmeket. Az első három szentségnek ősi elnevezése: beavató szentségek. A későbbi gyakorlatban kicsit más volt a szentségek felvételének rendje: A katolikus szülők gyermekeit születés után, csecsemőként megkeresztelték, mégpedig a latin szertartásúaknál csak kereszteltek, a görög szertartásúaknál azonnal meg is bérmálták. Az iskolai hitoktatásban minden évfolyamon minden alapvető igazságot sorra vettek. Az elemi iskolákban, a harmadik osztályban volt az első gyónás é s az első áldozás. Felsőbb évfolyamokban az egyházmegyék rendje szerint szolgáltatta ki a megyéspüspök vagy segédpüspöke a bérmálást. A családalapítás a házasság szentségének felvételével történt. A papnövendékek érettségi vizsga után négy, öt vagy hat éves hittudományi évfolyam végén lettek felszentelve szerpappá majd áldozópappá. Halálveszélyben szolgáltatták ki a betegek kenetét. Ezt sokáig utolsó kenetnek is nevezték. Mivel azonban komolyabb betegség enyhítésére is felvehető, ma betegek kenetének hívjuk.