Elmentek, és hirdették Isten igéjét.
2011.05.11. szerda
Aki felméri, megérti Jézus húsvéti ajándékának nagyságát, az örül annak, hogy nekünk, katolikusoknak van ilyen óriási lehetőségünk: örökre megszabadulhatunk a bűntől. Annak a bénának, akit a barátai vittek el Jézushoz, hogy szabadítsa meg testi fájdalmától és tegye lehetővé, hogy egészségesen mozogjon újra, ez a remény nagyon sokat jelenthetett. De élhetett valami titkos vágy a lelkében arra is, hogy bűneire is jó lenne gyógyírt kapni. Bennem például gyerekkorom óta élt a kíváncsiság, hogy amint a kibontott tetőn át lebegett le a beteg férfi a gyékényszőnyegen, a hallgatag jelenlévők némán bámultak, Jézus „amikor látta a hitüket, ezt mondta: Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid!” (Lk 5,20) Miért éppen ezt mondta, miért nem azt: Ember! Nagyszerű barátaid vannak. Képesek voltak ide cipelni téged, pedig elég nehéz lehetsz. Vagy azt: Ezt a szívtelen hallgatóságot nem késztettétek, hogy menjenek ki tízen-tízen öten, és akkor a barátunk könnyebben és gyorsabban a Mester elé kerül, meggyógyítja, és mehet haza percek alatt. Ők nem voltak előzékenyek. Én meg szintén csalódást jelenthetek nektek, hogy nem is szólok a béna lábáról, hanem a bűneit emlegetem, kérés nélkül máris megbocsátottam valamennyit. Talán járt ez az ember még egészségesen akkor a Jordán partján, amikor Keresztelő Szent János Jézus böjtjét befejezve visszatért a közelébe, és hangosan kiáltva rámutatott: „íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1,29) De az is lehetséges, hogy a jóra indító kegyelem áradt Jézusból, ez az ember felfogta, hagyta munkálkodni, és lefelé lebegve épen célba ért, megérett benne a bűnbocsánat vágya, Jézus pedig igent mondott rá. A néma gyülekezet pedig boldogan értett meg valamit, amiről a kérdés szól: Szeretnek-e gyónni az emberek? „Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsőítették Istent, és félelemmel eltelve ezt mondták: Ma csodálatos dolgokat láttunk”. (Lk 5,2.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése