Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXVII.
Isten a család jólétét a szombat évvel és a jubileumi évvel védelmezte.
A zsidó családoknak a vándorlás negyven évében minden napra biztosítva volt az élelem. Isteni erő hozta létre és hullatta reggelente a sátortábor köré a mannát, amiből mindenki annyit szedett és készített el a családjának, amennyire igénye volt. Isten annyira figyelt minden kis mozzanatra, hogy csak a friss ételeket egyék, hogy ami a mannából nem fogyott el, az másnapra ehetetlen volt. Szombaton viszont tilos volt nehéz munkát végezni, erre napra csak az előző napon. pénteken szedett dupla anyagból gondoskodhattak. A pusztai vándorlás alatt mezőgazdaságot sem lehetett létesíteni, mivel rövid ideig tartózkodhattak egy helyen. Mivel azonban a vándorlás szüneteiben akadt bőven szabad idő, és a nép is azonos helyen lakott, ráadásul a táborverésnél ügyelni kellett arra, hogy együtt verjen sátrat a törzs, a nemzetség. A magántulajdonra vigyázni kellett. Ezért az alapjogokat és kötelességeket itt kellett elsajátítani, hogy vérében legyen mindenkinek, hogyan rendelkezett Isten minden családnak a jólétéről. „Ha majd bejuttok arra a földre, amelyet én nektek adok, tartson a föld is szombatot az Úrnak. Hat esztendőn át vesd be szántódat, hat esztendőn át metszd meg szőlődet, és takarítsd be gyümölcsét, a hetedik esztendőben azonban szombati nyugalma legyen a földnek az Úr tiszteletére. Szántódat be ne vesd, szőlődet meg ne metszd. Amit a föld magától terem, ne arasd le. És tőkéidet meg metszd, és ne szüreteld le, mert a föld nyugalmának esztendeje az. Szolgáljon neked, rabszolgádnak, szolgálódnak, napszámosodnak, s a közöttetek tartózkodó jövevénynek eledelül, jószágodnak és az állatoknak nyújtson eledelt mindaz, ami magától megterem”(Lev 25,2-7)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése