Római Szent Pongrác vértanú

Ha teljes szívedből hiszel, megkeresztelkedhetsz.



2011.05.12. csütörtök



A gőgös emberek, nem szeretnek gyónni akik nem akarják elismerni, hogy vétkeztek. Jézus példabeszéde erről szól: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenből. A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, ez megigazultabban ment haza, mint amaz. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják”. (Lk 18,10-14) Mi ennek a jézusi magyarázatnak a logikája? A farizeus nem imádkozik, hanem dicsekszik Istennek. Ami természetfeletti, tehát érdemszerző jót tesz az ember, az Isten kegyelmével történik. Ezért hálálkodni kell valóban. Ez a farizeus nem igazán hálálkodik a kegyelemért, mert természetesnek tartja, más szóval magától értődőnek hogy Isten neki adja a bűntelenség kegyelmét, a vámos meg bűnös, mert ezeket a kegyelmeket nem kapta meg, vagy nem akarta felhasználni. Ezen kívül mivel dicsekszik? Bizonyos parancsokat nem szegett meg. Nézzük a parancsok fontossági sorrendjét, amit Isten állapított meg: rabló (7. parancs); igaztalan (8.); házasságtörő (9.). Ezek ellen a parancsok ellen is lehet súlyosan vétkezni, bánat híján el is lehet miattuk kárhozni. A farizeus magát felmagasztalja, mintha nem kegyelemből kapta volna hozzá az erőt, hogy meg tudta tartani őket. A vámos őszintén bevallja maga is, amivel a farizeus vádolta, tehát felmagasztalás jár az alázatáért. A legfőbb érv pedig, hogy a farizeus súlyosan vét a szeretet parancsa ellen, ami a legfőbb parancs Isten értékelése szerint. A gyónás helyes testtartása: alázattal letérdelni, meghajolni. A farizeus szálfaegyenesen áll. Alázat és bánat nélkül nincs bocsánat.