Nagyböjt 4. hete szerda
Iz 49, 8-15; Jn 5,17-30
„a zsidók még inkább az életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta”
Jézus nyilván tudva és akarva cselekedte a jót a harmincnyolc éve beteg ember meggyógyításával. Készakarva találkozott vele a templomban is: egyrészt figyelmeztetnie kellett őt, hogy bűnei büntetése miatt volt rajta a csaknem négy évtizedes kilátástalannak tűnő várakozás a Beteszdában másrészt ezt a kegyelmet meg kell becsülnie, mert különben még súlyosabb baja is eshet, ha újra vétkezik. Jézus tudatosan szombaton gyógyított. Nagyon jól ismerte a zsidók berzenkedéseit önmagával szemben, mivel egymás után végezte gyógyításait szombati napokon. Ezzel egy korabeli felfogást ítélt el, amely a farizeusok véleményét emelte az isteni törvény szintjére. Embernek ehhez nincs joga. A szombati pihenést Isten rendelte el, hogy mindenkinek legyen ünnepnapja hetente egyszer. Ezen a napon pihenjen, tartózkodjék a kemény és folyamatos fizikai munkáktól. Ugyanezt engedélyezze családja tagjainak, cselédjeinek, más munkásainak, még a rabszolgáknak is. A teremtésnél így látta jónak az Úr. Pihenjen a fáradt test. A lélek viszont kapjon lehetőséget arra, hogy felemelkedjék menyei Atyjához, többet imádkozzék, menjen a zsinagógába közösséget építeni a többi emberrel, érezze magát egyenlőnek a többiekkel. Jézusnak bizonyítania kellett, hogy Ő Istennek egyszülött Fia, aki Atyjától születése óta, tehát öröktől fogva megkapta az isteni természetet. Ennél fogva mindent együtt művel az Atyával. Együtt gondolkodik Vele a végtelen isteni értelemmel, együtt akar –tesz- az isteni akarattal, mert az övé is: „Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom” (17) „Amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is” (19) Idetartozik a teremtés, a világ fenntartása, a gondviselés minden apró és csillagmozgató tevékenysége, de még a halottak feltámasztása is. (21). Az Atya sok féle jogot adott a zsidó vezetőknek. Talán ezt is féltették, hogy jön ez a Názáreti, beleavatkozik a szokott vezető réteg kiváltságaiba, megcsonkítja az ő jogaikat. Ilyen nagy feladat volt az ítélethozatal vitás kérdésekben a törvények alapos ismerete alapján. Jézus nem járt az ó iskoláikba, nem tanult tőlük, nem tartozik a kiváltságos körökhöz. Erre Jézus kijelenti: „Az atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta, hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát nem tiszteli, aki őt küldte” (22-23) Jézus szokatlan igéket tanít. Tulajdonképpen a Szentháromság titkár kezdi ismertetni a zsidókkal az első két személyről adott tanításában. A harmadik Személyről majd később lesz szó, amikor már Isten belső, végtelen életének ezzel a titkával módjuk volt megbarátkozni. Az Ószövetség választott népe, annyi titok ismerője közösségben ma sem ismeri el Istene legfőbb titkát. Pedig e nélkül senki az üdvösségre nem juthat. Imádkozzunk értük, és minden gőgös emberért, hogy az üdvösség hitbeli feltételeit tanulással és mély hittel tudják elfogadni.
Iz 49, 8-15; Jn 5,17-30
„a zsidók még inkább az életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta”
Jézus nyilván tudva és akarva cselekedte a jót a harmincnyolc éve beteg ember meggyógyításával. Készakarva találkozott vele a templomban is: egyrészt figyelmeztetnie kellett őt, hogy bűnei büntetése miatt volt rajta a csaknem négy évtizedes kilátástalannak tűnő várakozás a Beteszdában másrészt ezt a kegyelmet meg kell becsülnie, mert különben még súlyosabb baja is eshet, ha újra vétkezik. Jézus tudatosan szombaton gyógyított. Nagyon jól ismerte a zsidók berzenkedéseit önmagával szemben, mivel egymás után végezte gyógyításait szombati napokon. Ezzel egy korabeli felfogást ítélt el, amely a farizeusok véleményét emelte az isteni törvény szintjére. Embernek ehhez nincs joga. A szombati pihenést Isten rendelte el, hogy mindenkinek legyen ünnepnapja hetente egyszer. Ezen a napon pihenjen, tartózkodjék a kemény és folyamatos fizikai munkáktól. Ugyanezt engedélyezze családja tagjainak, cselédjeinek, más munkásainak, még a rabszolgáknak is. A teremtésnél így látta jónak az Úr. Pihenjen a fáradt test. A lélek viszont kapjon lehetőséget arra, hogy felemelkedjék menyei Atyjához, többet imádkozzék, menjen a zsinagógába közösséget építeni a többi emberrel, érezze magát egyenlőnek a többiekkel. Jézusnak bizonyítania kellett, hogy Ő Istennek egyszülött Fia, aki Atyjától születése óta, tehát öröktől fogva megkapta az isteni természetet. Ennél fogva mindent együtt művel az Atyával. Együtt gondolkodik Vele a végtelen isteni értelemmel, együtt akar –tesz- az isteni akarattal, mert az övé is: „Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom” (17) „Amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is” (19) Idetartozik a teremtés, a világ fenntartása, a gondviselés minden apró és csillagmozgató tevékenysége, de még a halottak feltámasztása is. (21). Az Atya sok féle jogot adott a zsidó vezetőknek. Talán ezt is féltették, hogy jön ez a Názáreti, beleavatkozik a szokott vezető réteg kiváltságaiba, megcsonkítja az ő jogaikat. Ilyen nagy feladat volt az ítélethozatal vitás kérdésekben a törvények alapos ismerete alapján. Jézus nem járt az ó iskoláikba, nem tanult tőlük, nem tartozik a kiváltságos körökhöz. Erre Jézus kijelenti: „Az atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta, hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát nem tiszteli, aki őt küldte” (22-23) Jézus szokatlan igéket tanít. Tulajdonképpen a Szentháromság titkár kezdi ismertetni a zsidókkal az első két személyről adott tanításában. A harmadik Személyről majd később lesz szó, amikor már Isten belső, végtelen életének ezzel a titkával módjuk volt megbarátkozni. Az Ószövetség választott népe, annyi titok ismerője közösségben ma sem ismeri el Istene legfőbb titkát. Pedig e nélkül senki az üdvösségre nem juthat. Imádkozzunk értük, és minden gőgös emberért, hogy az üdvösség hitbeli feltételeit tanulással és mély hittel tudják elfogadni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése