Csütörtök húsvét 7. hetében
ApCsel 22, 30; 23,6-11; Jn 17, 20-26
„azokért is könyörgök, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem”
Jézus az utolsó vacsorán hosszan, részletesen oktatta tanítványait Jól tudta, hogy erre már többet nem adódik lehetősége, hiszen a következő órákban már elfogják, megkezdődik a megváltás nagy műve, a szenvedés, kereszthalál, és azzal földi küldetése befejeződik. A dicsőséges élet már más országban folytatódik. Természetfeletti környezetben él, a kegyelmek árasztása lesz az eszköz, amivel segíteni tudja övéit. Ennek az eszköznek lehetőségeit mutatja még meg: imádkozik övéiért, hogy ezt a példát kövessék ők is .Miután apostolaiért könyörgött Atyjához, kiterjeszti imája körét: „De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem”. (20-21) Jézus érettünk imádkozik. Ahogyan tanítványait Atyja irgalmába ajánlotta, úgy tesz most mindenkivel, akik meghallgatják Jézus evangéliumát, hittel elfogadják, és Jézuséi lesznek ők is. Az ősszülők fényes istenismeretéből hogyan jutottak az emberek szellemi sötétségbe? János ezt írja le evangéliuma bevezetőjében: Kezdeten csak az Ige volt, nem létezett a világ. Az Ige Istennél volt. Megteremtették Atyjával és a Szentlélekkel együtt a világot, és annak legmagasabb rendű képviselőjét, az embert. Az ember Isten gyermekeként élhetett, aztán elsötétült a sorsa, mert elszakadt Istentől. Erre a szörnyű tényre akarta figyelmeztetni az embereket az Ige. De ismerte teremtményét, hogy nehezen fogja fel értelmével a másvilág igazságait, mert minden ismerete az érzékszerveivel kezdődik. Ezért úgy döntött az Atya, hogy Fia, az Ige, megtestesül, egy lesz az emberek közül, és ezzel kezdődik majd annak a lehetősége, hogy megismerje a világ láthatatlan Urát, Teremtőjét: „Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, Ő nyilatkoztatta ki”. (Jn 1, 18) Jézus eljött, hogy „örök életet adjon. Az örök élet, pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged (Atyám) a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett”. (Jn 17, 2c-5) Ez a dicsőség az Atyával való egyenlőség. Jézus így összegezi ezt a titkot Fülöp apostolnak, rajta keresztül nekünk: „Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tetteimért higgyetek”. (Jn 14, 10-11)„Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük”. (24-26)
ApCsel 22, 30; 23,6-11; Jn 17, 20-26
„azokért is könyörgök, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem”
Jézus az utolsó vacsorán hosszan, részletesen oktatta tanítványait Jól tudta, hogy erre már többet nem adódik lehetősége, hiszen a következő órákban már elfogják, megkezdődik a megváltás nagy műve, a szenvedés, kereszthalál, és azzal földi küldetése befejeződik. A dicsőséges élet már más országban folytatódik. Természetfeletti környezetben él, a kegyelmek árasztása lesz az eszköz, amivel segíteni tudja övéit. Ennek az eszköznek lehetőségeit mutatja még meg: imádkozik övéiért, hogy ezt a példát kövessék ők is .Miután apostolaiért könyörgött Atyjához, kiterjeszti imája körét: „De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem”. (20-21) Jézus érettünk imádkozik. Ahogyan tanítványait Atyja irgalmába ajánlotta, úgy tesz most mindenkivel, akik meghallgatják Jézus evangéliumát, hittel elfogadják, és Jézuséi lesznek ők is. Az ősszülők fényes istenismeretéből hogyan jutottak az emberek szellemi sötétségbe? János ezt írja le evangéliuma bevezetőjében: Kezdeten csak az Ige volt, nem létezett a világ. Az Ige Istennél volt. Megteremtették Atyjával és a Szentlélekkel együtt a világot, és annak legmagasabb rendű képviselőjét, az embert. Az ember Isten gyermekeként élhetett, aztán elsötétült a sorsa, mert elszakadt Istentől. Erre a szörnyű tényre akarta figyelmeztetni az embereket az Ige. De ismerte teremtményét, hogy nehezen fogja fel értelmével a másvilág igazságait, mert minden ismerete az érzékszerveivel kezdődik. Ezért úgy döntött az Atya, hogy Fia, az Ige, megtestesül, egy lesz az emberek közül, és ezzel kezdődik majd annak a lehetősége, hogy megismerje a világ láthatatlan Urát, Teremtőjét: „Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, Ő nyilatkoztatta ki”. (Jn 1, 18) Jézus eljött, hogy „örök életet adjon. Az örök élet, pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged (Atyám) a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett”. (Jn 17, 2c-5) Ez a dicsőség az Atyával való egyenlőség. Jézus így összegezi ezt a titkot Fülöp apostolnak, rajta keresztül nekünk: „Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tetteimért higgyetek”. (Jn 14, 10-11)„Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük”. (24-26)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése