Szombat húsvét 7. hetében
ApCsel 28, 16-20. 30-31; Jn 21, 20-25
„Uram és ő?”
Jézus Genezáreti tó partján tett látogatása kapcsán elgondolkodtunk azon, hogy Szent Pétert hogyan erősítette meg az Úr kiválasztottságában. Tudjuk, hogy már korábban közölte vele Jézus, hogy az Atya neki adta meg azt a biztos hitet, hogy Jézus istenfiúságát nemcsak el tudja fogadni, mint hitigazságot, de bátran és helyesen, szabatosan meg is tudja fogalmazni különböző vélekedésekkel szemben, tehát arra a hivatásra van kiszemelve, hogy az Anyaszentegyházat, Isten gyermekeinek közösségét vezesse Jézus helyetteseként:„És én mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is”. (Mt 16, 18-19) Átgondoltuk, hogy Péter hármas tagadása nem tette-e tönkre ezt a kettős isteni tervet, és megállapítottuk, hogy a hármas szeretet-nyilvánítással és Jézus hármas megbízásával a hívek gondozására Péter egyrészt a régi rendelkezéseket újra erősítve kapta meg. Jézus neki és mindenki másnak, aki fontos egyházi megbízatást kap, azt üzeni, hogy az egyszerű, gyenge ember nem mag erejéből lesz alkalmas a szolgálatra, hanem Isten sokszoros kegyelméből. Ehhez csatolta Jézus Péter jövendő vértanúhalálának megjövendölését is. A mai evangéliumi részlet, pedig egy utolsó emberi kétséget hivatott Péterben eloszlatni. Amint Jézussal sétálnak, visszapillant a mögöttük hátrább haladó János apostolra. Péterben talán utolsó félelme emeli el a fejét. Megkérdezi barátja sorsát: „Uram, és ő?” (Jn 21, 21) Jézusban megértő Urára talál: „Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele? Te csak kövess engem!” (22) Jézus tehát nem fedi fel helytartója előtt János sorsát. Nem mondja meg, hogy ő is átesik a vértanúság gyötrelmein, de csak lélekben. Neki írnia kell: Meg kell szövegeznie a negyedik Jézus életrajzot, elsősorban a zsidókkal (júdeaiakkal) vívott nagy vitáit, az utolsó vacsorán mondott nagyon fontos beszédeit, amik az első három evangéliumból kimaradtak. Édesanyját is rábízta az Úr. Rá vár az Újszövetség utolsó könyvének megszövegezése mennyei látomásai alapján. Három levelet is írnia kell, mert nemcsak nagy tudását, de igazán emberi jóságát is meg kell csillantania az utókornak. „Te csak kövess engem!” Ne legyenek gyarló emberi méricskéléseid, mint annyi másnak, akik majd hozzád hasonlóan folyton arra figyelnek, hogy mások –rokonok, jó barátok, ismerősök-, lám mennyire szerencsésebbek, mint én. Ezzel saját sorsuk nem lesz könnyebb, viszont kotnyeleskedőkké válnak, mert beleszólnak Isten terveibe. Mindenki a saját sorsát kell, viselje, egyedüli út mindenki számára a mennyország felé, amit neki, csakis neki rendelt az Atya. Mi se nézegessük, főként ne kívánjuk mások sorsát. Nekünk csak a magunké üdvözítő.
ApCsel 28, 16-20. 30-31; Jn 21, 20-25
„Uram és ő?”
Jézus Genezáreti tó partján tett látogatása kapcsán elgondolkodtunk azon, hogy Szent Pétert hogyan erősítette meg az Úr kiválasztottságában. Tudjuk, hogy már korábban közölte vele Jézus, hogy az Atya neki adta meg azt a biztos hitet, hogy Jézus istenfiúságát nemcsak el tudja fogadni, mint hitigazságot, de bátran és helyesen, szabatosan meg is tudja fogalmazni különböző vélekedésekkel szemben, tehát arra a hivatásra van kiszemelve, hogy az Anyaszentegyházat, Isten gyermekeinek közösségét vezesse Jézus helyetteseként:„És én mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is”. (Mt 16, 18-19) Átgondoltuk, hogy Péter hármas tagadása nem tette-e tönkre ezt a kettős isteni tervet, és megállapítottuk, hogy a hármas szeretet-nyilvánítással és Jézus hármas megbízásával a hívek gondozására Péter egyrészt a régi rendelkezéseket újra erősítve kapta meg. Jézus neki és mindenki másnak, aki fontos egyházi megbízatást kap, azt üzeni, hogy az egyszerű, gyenge ember nem mag erejéből lesz alkalmas a szolgálatra, hanem Isten sokszoros kegyelméből. Ehhez csatolta Jézus Péter jövendő vértanúhalálának megjövendölését is. A mai evangéliumi részlet, pedig egy utolsó emberi kétséget hivatott Péterben eloszlatni. Amint Jézussal sétálnak, visszapillant a mögöttük hátrább haladó János apostolra. Péterben talán utolsó félelme emeli el a fejét. Megkérdezi barátja sorsát: „Uram, és ő?” (Jn 21, 21) Jézusban megértő Urára talál: „Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele? Te csak kövess engem!” (22) Jézus tehát nem fedi fel helytartója előtt János sorsát. Nem mondja meg, hogy ő is átesik a vértanúság gyötrelmein, de csak lélekben. Neki írnia kell: Meg kell szövegeznie a negyedik Jézus életrajzot, elsősorban a zsidókkal (júdeaiakkal) vívott nagy vitáit, az utolsó vacsorán mondott nagyon fontos beszédeit, amik az első három evangéliumból kimaradtak. Édesanyját is rábízta az Úr. Rá vár az Újszövetség utolsó könyvének megszövegezése mennyei látomásai alapján. Három levelet is írnia kell, mert nemcsak nagy tudását, de igazán emberi jóságát is meg kell csillantania az utókornak. „Te csak kövess engem!” Ne legyenek gyarló emberi méricskéléseid, mint annyi másnak, akik majd hozzád hasonlóan folyton arra figyelnek, hogy mások –rokonok, jó barátok, ismerősök-, lám mennyire szerencsésebbek, mint én. Ezzel saját sorsuk nem lesz könnyebb, viszont kotnyeleskedőkké válnak, mert beleszólnak Isten terveibe. Mindenki a saját sorsát kell, viselje, egyedüli út mindenki számára a mennyország felé, amit neki, csakis neki rendelt az Atya. Mi se nézegessük, főként ne kívánjuk mások sorsát. Nekünk csak a magunké üdvözítő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése