Szerda húsvét 7. hetében
ApCsel 20, 28-38; Jn 17, 11b-19
„Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál”
Sok töprengésre adott okot nekem ahányszor ezt az evangéliumi verset olvastam: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék”. (11b-12) Jézus tanítványaiért könyörög Atyjához. Azt kéri, hogy az Atya tartsa meg, őrizze meg őket ezután, mert neki el kell hagyni őket. A megőrzés módja tűnik fel első olvasásra:„Tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál” Aztán felvillan egy jónak látszó megoldás a titokra: Amikor Isten nagy haragra gerjedhetett volna az ősszülők ellen, mert annyi jóságáért ellenére rosszul viselkedtek, a kísértő első mondatára azonnal hittek neki. Elhitték, hogy az Úr elrejtette az istenné válás nagy lehetőségét a tiltott fának a gyümölcsébe, és hazug módon azzal fenyegette meg őket, ne egyetek belőle, mert akkor meg kell halnotok. Ez szörnyű sértés a tökéletesen igaz és szerető Isten ellen. Mégsem háborodik fel, mert szereti őket. Bünteti rossz teremtményeit, de megőrzi őket a megváltás irgalmára. Akkor az Atya, mint Üdvözítő szól: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te, pedig a sarkát mardosod”.(Ter 3, 15) Itt tehát még az Atya mondható megváltónak, hiszen első személyben beszél. Aztán jön az üdvösség nagy kibontakozása: Gábor főangyal köszönti, Szűz Máriát: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal, pedig folytatta: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni.” (Lk 1, 28-32) Az Atya tehát kárhozat helyett megváltást ígér a vétkes asszonynak, gyermekeinek és utódaiknak. Aztán ezt a csodálatos feladatot Fiára bízza, ezért adja neki még fogantatása előtt a Jehosúah nevet, amelynek fordítása: Jahveh a megváltó. Így nyugodtam meg a nehezen értett vers értelmében: „Tartsd meg őket, Atyám, a te nevedben, amelyet nekem adtál!” Az egyetlen, akit Jézus nem tudott megőrizni az üdvösségre, Júdás, az áruló. Róla ezt mondja: „Senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék” Vigyáznunk kell a magyarázattal: Júdás kárhozata nem cél volt, aminek be kellett teljesednie, hanem amit korábban idézett Jézus, annak az Írásnak kellett beteljesednie: „Ki megosztotta kenyerem, sarkát emelte ellenem”.(Jn 13,18);(Zsolt 41,10) Most értünk imádkozik Jézus. Legyen Ő a tanítómesterünk, és oltalmazzon mindannyiunkat!
ApCsel 20, 28-38; Jn 17, 11b-19
„Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál”
Sok töprengésre adott okot nekem ahányszor ezt az evangéliumi verset olvastam: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék”. (11b-12) Jézus tanítványaiért könyörög Atyjához. Azt kéri, hogy az Atya tartsa meg, őrizze meg őket ezután, mert neki el kell hagyni őket. A megőrzés módja tűnik fel első olvasásra:„Tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál” Aztán felvillan egy jónak látszó megoldás a titokra: Amikor Isten nagy haragra gerjedhetett volna az ősszülők ellen, mert annyi jóságáért ellenére rosszul viselkedtek, a kísértő első mondatára azonnal hittek neki. Elhitték, hogy az Úr elrejtette az istenné válás nagy lehetőségét a tiltott fának a gyümölcsébe, és hazug módon azzal fenyegette meg őket, ne egyetek belőle, mert akkor meg kell halnotok. Ez szörnyű sértés a tökéletesen igaz és szerető Isten ellen. Mégsem háborodik fel, mert szereti őket. Bünteti rossz teremtményeit, de megőrzi őket a megváltás irgalmára. Akkor az Atya, mint Üdvözítő szól: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te, pedig a sarkát mardosod”.(Ter 3, 15) Itt tehát még az Atya mondható megváltónak, hiszen első személyben beszél. Aztán jön az üdvösség nagy kibontakozása: Gábor főangyal köszönti, Szűz Máriát: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal, pedig folytatta: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni.” (Lk 1, 28-32) Az Atya tehát kárhozat helyett megváltást ígér a vétkes asszonynak, gyermekeinek és utódaiknak. Aztán ezt a csodálatos feladatot Fiára bízza, ezért adja neki még fogantatása előtt a Jehosúah nevet, amelynek fordítása: Jahveh a megváltó. Így nyugodtam meg a nehezen értett vers értelmében: „Tartsd meg őket, Atyám, a te nevedben, amelyet nekem adtál!” Az egyetlen, akit Jézus nem tudott megőrizni az üdvösségre, Júdás, az áruló. Róla ezt mondja: „Senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék” Vigyáznunk kell a magyarázattal: Júdás kárhozata nem cél volt, aminek be kellett teljesednie, hanem amit korábban idézett Jézus, annak az Írásnak kellett beteljesednie: „Ki megosztotta kenyerem, sarkát emelte ellenem”.(Jn 13,18);(Zsolt 41,10) Most értünk imádkozik Jézus. Legyen Ő a tanítómesterünk, és oltalmazzon mindannyiunkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése