Évközi 13 vasárnap
1Kir 19, 16b. 19-21; Gal 5, 1. 13-18; Lk 9, 51-62
„a szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk”
Amikor Isten teremtette a világot, a Fiúisten jövendő emberi természetét tette meg minden teremtmény minta okának. Az anyag mintája Krisztus jövendő emberi teste lett, a szellemi lété, tehát az ember lelkéé és az angyalok természetéé az Istenember jövendő ember lelke. A szellemi léthez hozzá tartozik az értelem és az akarat. Az értelem a szellemi megismerő, az akarat, pedig a szellemi vágyó képesség. A szabad akarat tehát a Teremtő ajándéka az ember részére. Az akarat szabadsága azt jelenti, hogy dönteni tud külső kényszertől mentesen, cselekszik-e vagy nem, s ha elhatározta, hogy cselekszik valamit, eldönti, hogy ezt vagy azt teszi meg. A szabad akarat nincs kötve belsőleg sem, mint az állatok, amelyeket ösztönviláguk irányít, és annak engedelmeskednek. Föllépő külső kényszer vagy akár a saját ösztöneink befolyásolhatják akarati döntésünket, de a szabadságunkat el nem vehetik, tehát felelősek vagyunk tetteinkért.„Szabadon bűn és erény közt Választhatni mily nagy eszme, S tudni mégis, hogy felettünk pajzsul áll Isten kegyelme” (Madách Imre: Az ember Tragédiája XV. Szín) énekli az angyalok kara, amikor az ember elcsügged, látva a jövő történelem sok szörnyű döntését. Az első ember a sátán rabságába esett az ősbűn következtében. Az Egyház tanítása szerint az ember értelme elhomályosult, akarata rosszra hajló lett, tehát nehezen tudott jó döntéseket hozni, mert erősen megroggyant szellemi megismerő és vágyó képessége is. Arról nincs szó, amit Luther Márton hitújító hirdetett, hogy az ember az ősbűn következtében teljesen képtelen jót tenni Isten természetfölötti segítsége, tehát kegyelem nélkül, mert kegyelem híján is tud az ember tenni jót, de az üdvösségre hatékony, érdemszerző cselekedetekhez valóban kell a Megváltó kegyelme. Ezt a kegyelmet Jézus Krisztus szerezte meg nekünk. Szent Pál a Galata-levél egészében azt bizonyítja, hogy az ószövetségi törvényszolgaságot jelentett sok-sok megkötöttségével, de mindezektől megszabadított bennünket Jézus.
Már csak a krisztusi hit számít,álljatok tehát szilárdan,és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak titeket.(1)
Ne a törvény szavait vegyétek figyelembe, hanem a legfőbb törvény szellemében magyarázzatok minden törvényt.A legnagyobb törvény ugyanis a szeretet:„Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat,mint saját magadat”(14)Ez a megállapítás, pedig nemcsak a szentírási törvényekre érvényes,hanem minden törvényre, amely az emberi életet hivatott igazítani. Következtethetünk:azok a törvények, amelyek nem az egész társadalom javát szolgálják, hanem egyes csoportok önzését, tulajdonképpen nem lehetnek érvényesek, sem számon kérhetők a másik megfontolandó apostoli tanítás: „De ha egymást marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást.(15)Törvényeink mázsaszámra születnek. Arra jók csupán, hogy kibúvókat találjanak ügyes jogászok a pénzes emberek mentségére, ha nem a másik ember szeretetének a szellemét sugározzák. A napi hírek azt mutatják,hogy a szeretetlenség rendszeresen mások felfalásához vezet.
1Kir 19, 16b. 19-21; Gal 5, 1. 13-18; Lk 9, 51-62
„a szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk”
Amikor Isten teremtette a világot, a Fiúisten jövendő emberi természetét tette meg minden teremtmény minta okának. Az anyag mintája Krisztus jövendő emberi teste lett, a szellemi lété, tehát az ember lelkéé és az angyalok természetéé az Istenember jövendő ember lelke. A szellemi léthez hozzá tartozik az értelem és az akarat. Az értelem a szellemi megismerő, az akarat, pedig a szellemi vágyó képesség. A szabad akarat tehát a Teremtő ajándéka az ember részére. Az akarat szabadsága azt jelenti, hogy dönteni tud külső kényszertől mentesen, cselekszik-e vagy nem, s ha elhatározta, hogy cselekszik valamit, eldönti, hogy ezt vagy azt teszi meg. A szabad akarat nincs kötve belsőleg sem, mint az állatok, amelyeket ösztönviláguk irányít, és annak engedelmeskednek. Föllépő külső kényszer vagy akár a saját ösztöneink befolyásolhatják akarati döntésünket, de a szabadságunkat el nem vehetik, tehát felelősek vagyunk tetteinkért.„Szabadon bűn és erény közt Választhatni mily nagy eszme, S tudni mégis, hogy felettünk pajzsul áll Isten kegyelme” (Madách Imre: Az ember Tragédiája XV. Szín) énekli az angyalok kara, amikor az ember elcsügged, látva a jövő történelem sok szörnyű döntését. Az első ember a sátán rabságába esett az ősbűn következtében. Az Egyház tanítása szerint az ember értelme elhomályosult, akarata rosszra hajló lett, tehát nehezen tudott jó döntéseket hozni, mert erősen megroggyant szellemi megismerő és vágyó képessége is. Arról nincs szó, amit Luther Márton hitújító hirdetett, hogy az ember az ősbűn következtében teljesen képtelen jót tenni Isten természetfölötti segítsége, tehát kegyelem nélkül, mert kegyelem híján is tud az ember tenni jót, de az üdvösségre hatékony, érdemszerző cselekedetekhez valóban kell a Megváltó kegyelme. Ezt a kegyelmet Jézus Krisztus szerezte meg nekünk. Szent Pál a Galata-levél egészében azt bizonyítja, hogy az ószövetségi törvényszolgaságot jelentett sok-sok megkötöttségével, de mindezektől megszabadított bennünket Jézus.
Már csak a krisztusi hit számít,álljatok tehát szilárdan,és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak titeket.(1)
Ne a törvény szavait vegyétek figyelembe, hanem a legfőbb törvény szellemében magyarázzatok minden törvényt.A legnagyobb törvény ugyanis a szeretet:„Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat,mint saját magadat”(14)Ez a megállapítás, pedig nemcsak a szentírási törvényekre érvényes,hanem minden törvényre, amely az emberi életet hivatott igazítani. Következtethetünk:azok a törvények, amelyek nem az egész társadalom javát szolgálják, hanem egyes csoportok önzését, tulajdonképpen nem lehetnek érvényesek, sem számon kérhetők a másik megfontolandó apostoli tanítás: „De ha egymást marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást.(15)Törvényeink mázsaszámra születnek. Arra jók csupán, hogy kibúvókat találjanak ügyes jogászok a pénzes emberek mentségére, ha nem a másik ember szeretetének a szellemét sugározzák. A napi hírek azt mutatják,hogy a szeretetlenség rendszeresen mások felfalásához vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése