A gazdagság mulandósága
A fiatalabb Jakab apostol szigorú erkölcsi mércét állított kora keresztényei elé. Ez a norma a most élő keresztényeket is próbatétel elé állítja. Jobbító célzattal egy - egy morális témakört érintő kérdéseket tesz szóvá, hogy a keresztények földi életüket az örök boldogság biztos előkészítésére használják fel. Tapasztalatai alapján felszólítja őket: ami hátráltathatja vagy megakadályozhatja a végső cél, az örök boldogság elérését, még életükben szüntessék meg.A korabeli gazdagokat kemény szavakkal figyelmezteti súlyos, égbekiáltó bűneikre és azok következményeire. A gazdag ember azért kapta tehetségét és életét felvirágoztató szerencséjét, hogy a kevésbé élelmes embertársainak munkalehetőséget nyújtson, a rászorulóknak segítséget adjon. Isten rendelkezései, a főparancs, a szeretet parancsa arra kötelez mindenkit, hogy önzetlenül segítse a szegényebbek boldogulását. Aki a vagyonát nem használja jótékonykodásra, előbb-utóbb megbűnhődik. A gazdagok feleslege a szegények jogos tulajdona.”Rajta gazdagok, jajveszékelve sírjatok a rátok törő nyomorúság miatt. Vagyonotok oda, ruhátokat megette a moly. Aranyotokat és ezüstötöket belepte a rozsda és ez a rozsda tanuként szolgál ellenetek, megemészti testeteket, mint a tűz” (1-3) Annak a vagyonos embernek, akit halála előtt nem a bűnbánat gondolata foglalkoztat, hanem a vagyonának további gyarapítása, különösen nagy a vétke. A vagyongyarapítás egyik gonosz formája az igazságos bér visszatartása. A bűnnek ezt a formáját az Egyház égbekiáltónak minősíti.” Nos az a bér, amelyet, a földeteket learató munkásoktól visszatartottatok, íme felkiált, és az aratók szava felhatolt a Seregek Urának fülébe”(4) Az apostolnak ezek a gondolatai közel kétezer évvel ezelőtt hangzottak el a hívek számára. Figyelmezteti a mindenkori gazdagokat, hogy a jogos munkabér kizárólag a munkásokat illeti meg, az anyagi javak elosztására pedig gondja van Istennek. Az éhségre szorított családok szava most is eljut Istenhez.
A fiatalabb Jakab apostol szigorú erkölcsi mércét állított kora keresztényei elé. Ez a norma a most élő keresztényeket is próbatétel elé állítja. Jobbító célzattal egy - egy morális témakört érintő kérdéseket tesz szóvá, hogy a keresztények földi életüket az örök boldogság biztos előkészítésére használják fel. Tapasztalatai alapján felszólítja őket: ami hátráltathatja vagy megakadályozhatja a végső cél, az örök boldogság elérését, még életükben szüntessék meg.A korabeli gazdagokat kemény szavakkal figyelmezteti súlyos, égbekiáltó bűneikre és azok következményeire. A gazdag ember azért kapta tehetségét és életét felvirágoztató szerencséjét, hogy a kevésbé élelmes embertársainak munkalehetőséget nyújtson, a rászorulóknak segítséget adjon. Isten rendelkezései, a főparancs, a szeretet parancsa arra kötelez mindenkit, hogy önzetlenül segítse a szegényebbek boldogulását. Aki a vagyonát nem használja jótékonykodásra, előbb-utóbb megbűnhődik. A gazdagok feleslege a szegények jogos tulajdona.”Rajta gazdagok, jajveszékelve sírjatok a rátok törő nyomorúság miatt. Vagyonotok oda, ruhátokat megette a moly. Aranyotokat és ezüstötöket belepte a rozsda és ez a rozsda tanuként szolgál ellenetek, megemészti testeteket, mint a tűz” (1-3) Annak a vagyonos embernek, akit halála előtt nem a bűnbánat gondolata foglalkoztat, hanem a vagyonának további gyarapítása, különösen nagy a vétke. A vagyongyarapítás egyik gonosz formája az igazságos bér visszatartása. A bűnnek ezt a formáját az Egyház égbekiáltónak minősíti.” Nos az a bér, amelyet, a földeteket learató munkásoktól visszatartottatok, íme felkiált, és az aratók szava felhatolt a Seregek Urának fülébe”(4) Az apostolnak ezek a gondolatai közel kétezer évvel ezelőtt hangzottak el a hívek számára. Figyelmezteti a mindenkori gazdagokat, hogy a jogos munkabér kizárólag a munkásokat illeti meg, az anyagi javak elosztására pedig gondja van Istennek. Az éhségre szorított családok szava most is eljut Istenhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése