Szent Tamás apostol
Ef 2,19-22; Jn 20,24-29
„Hacsak nem látom kezén szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem”
Az emberi megismerés mindig az emberi érzékszerveknél kezdődik. Őseink, akik a filozófia alapjait igyekeztek lerakni, így fogalmazták meg az erre vonatkozó alaptételt: „Nihil est in intellectu, nisi prius fuerit in sensu”. (Semmi sincs az értelemben, hacsak előbb nem volt meg az érzékben) Ez a tétel nemcsak a filozófia világára érvényes, hanem minden biztos megismerésre is. A hit világa sem kivétel. Biztos ismeretre három féle módon tudunk szert tenni: az érzékeinkkel, következtetéssel és hittel. A fizikai, anyagi dolgokat kizárólag öt érzékszervünk egyikével vagy több érzékszervünkkel együttesen tudjuk megtapasztalni. Ha a megismerendő tárgy anyagból van, és ott található, ahol én vagyok, tapintással, nézéssel, hallással, szaglással és ízleléssel gyűjthetek róla biztos ismereteket. Ha érzékelés útján egy anyagot (a fát) megismertem, eszemmel csalhatatlanul következtetni tudok arra, hogy a belőle készült bútor anyaga ugyanolyan fa volt egykor, mint ami most az erdőn nő. Ha ez a két tapasztalati mód nem áll rendelkezésünkre, viszont van valaki, aki ismeri az általam keresett valamit, s ennek a közvetítőnek a becsülete biztos tény, akkor tőle teljesen biztos ismereteket fogadhatok el. Ez az ismeretforma nagyon fontos az iskolában és a gyakorlati életben is. Amit tanítanak nekem, igen nagy százalékban csak hittel használhatom fel. Nekünk a hit a vallás terén fontos. A mai evangéliumban olvasott történet kiváló példa erre. Az apostolok és a Szűzanyán kívül mindenki más nagypénteken elvesztette Jézus Krisztus istenségébe vetett hitét.Az Úr egész húsvét vasárnapja azzal telt el, hogy a feltámadásába vetett hitet elsősorban azok kapják vissza, akik most nem tudnak hinni.„Aki hisz és megkeresztelkedik,az üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik”,tanítja maga Jézus. Az apostolok sem kivételek. Ezért mutatja meg nekik sebhelyeit kezén, lábán és oldalán. Ezt a testet ismerték három éven keresztül. Látták keresztre feszítve függni, látták holtan, és most élve. Következtetés: feltámadt. Ha fel tudott támadni, akkor Isten. Egy hét múlva ugyan ezt külön bebizonyította Tamásnak is. Ettől kezdve ő is nyugodtan látta Jézust és hitt neki újra. Mivel társaival együtt ők lettek a történelem összes hívő emberének a hitéhez a szemtanúk, hogy hinni tudjanak, nekik ezért kellett a tapasztalati biztonság. Köszönjük meg Jézus biztos tanítását.
Ef 2,19-22; Jn 20,24-29
„Hacsak nem látom kezén szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem”
Az emberi megismerés mindig az emberi érzékszerveknél kezdődik. Őseink, akik a filozófia alapjait igyekeztek lerakni, így fogalmazták meg az erre vonatkozó alaptételt: „Nihil est in intellectu, nisi prius fuerit in sensu”. (Semmi sincs az értelemben, hacsak előbb nem volt meg az érzékben) Ez a tétel nemcsak a filozófia világára érvényes, hanem minden biztos megismerésre is. A hit világa sem kivétel. Biztos ismeretre három féle módon tudunk szert tenni: az érzékeinkkel, következtetéssel és hittel. A fizikai, anyagi dolgokat kizárólag öt érzékszervünk egyikével vagy több érzékszervünkkel együttesen tudjuk megtapasztalni. Ha a megismerendő tárgy anyagból van, és ott található, ahol én vagyok, tapintással, nézéssel, hallással, szaglással és ízleléssel gyűjthetek róla biztos ismereteket. Ha érzékelés útján egy anyagot (a fát) megismertem, eszemmel csalhatatlanul következtetni tudok arra, hogy a belőle készült bútor anyaga ugyanolyan fa volt egykor, mint ami most az erdőn nő. Ha ez a két tapasztalati mód nem áll rendelkezésünkre, viszont van valaki, aki ismeri az általam keresett valamit, s ennek a közvetítőnek a becsülete biztos tény, akkor tőle teljesen biztos ismereteket fogadhatok el. Ez az ismeretforma nagyon fontos az iskolában és a gyakorlati életben is. Amit tanítanak nekem, igen nagy százalékban csak hittel használhatom fel. Nekünk a hit a vallás terén fontos. A mai evangéliumban olvasott történet kiváló példa erre. Az apostolok és a Szűzanyán kívül mindenki más nagypénteken elvesztette Jézus Krisztus istenségébe vetett hitét.Az Úr egész húsvét vasárnapja azzal telt el, hogy a feltámadásába vetett hitet elsősorban azok kapják vissza, akik most nem tudnak hinni.„Aki hisz és megkeresztelkedik,az üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik”,tanítja maga Jézus. Az apostolok sem kivételek. Ezért mutatja meg nekik sebhelyeit kezén, lábán és oldalán. Ezt a testet ismerték három éven keresztül. Látták keresztre feszítve függni, látták holtan, és most élve. Következtetés: feltámadt. Ha fel tudott támadni, akkor Isten. Egy hét múlva ugyan ezt külön bebizonyította Tamásnak is. Ettől kezdve ő is nyugodtan látta Jézust és hitt neki újra. Mivel társaival együtt ők lettek a történelem összes hívő emberének a hitéhez a szemtanúk, hogy hinni tudjanak, nekik ezért kellett a tapasztalati biztonság. Köszönjük meg Jézus biztos tanítását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése