Az Isten Báránya
elmélkedés hetedik rész
A mennyei Bárányról még meg kell emlékeznünk. Isten Bárányának az volt a küldetése, hogy alázatos szenvedésével váltsa meg a világot a gőgös sátán karmai közül. Ragyogóan mutatja be ezt Szent Pál a Filippiekhez írt levelében: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy a Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr! Az Atyaisten dicsőségére”.(Fil 2,5-11) Ezt a hősi küldetést a szelíd, megadó bárány képében hajtotta végre, amint láttuk eddigi elmélkedéseinkben. Ezután azonban jönnie kellett a megdicsőülésnek, mint a Filippi levél is logikusan hozza Isten akaratát. De ugyanezt mondja Dávid is: „Szólt az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem” (Zsolt 110,1) Az utolsó szentírási könyv, a Jelenések könyve fontosnak tartja, hogy ezt a húsvéti Bárány eszmeiséget a mennyei boldogság megdicsőülésében magasztosítsa fel.„Akkor láttam, hogy íme, a trón és a négy élőlény között a Bárány állt mintegy megölve. Odament és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet. (A négy élőlény és a huszonnégy vén) új éneket énekeltek, amely így hangzott: Méltó vagy, Uram, hogy átvedd a könyvet és felnyisd annak pecsétjeit, mert megöltek, és saját véreddel megváltottál Istennek, minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, és Istenünk királyságává és papjaivá tetted Őket, és uralkodni fognak a föld felett. Sok angyalt láttam, és hallottam szavukat a trón körül, s az élőlényekét és a vénekét, és számuk ezernyi ezer volt, akik hangosan azt kiáltották: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom és gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás! Minden teremtmény, amely az égen van, a földön és a föld alatt, és amely a tengeren és a tengerben van, mindezeket hallottam, amint azt mondták: A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!” (Jel 5,6-7.9-13) Itt tehát hangsúlyozza az apostol, hogy a gyenge és kiszolgáltatott Bárány kap elégtételt a vállalt megváltásért. De utána lelkesen dicsőíti a győzelmes Bárányt, aki bátor oroszlánként harcolt és győzelmet aratott a gonosz hatalmán, ki is szabadította az emberiséget rabságából. Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja”. (Jel 5,5) János az angyalok harcában is a Bárány győzelmét látja: „Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították. Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt. Ők pedig legyőzték őt a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által, s nem kímélték saját életüket mindhalálig” (12,7-11)
elmélkedés hetedik rész
A mennyei Bárányról még meg kell emlékeznünk. Isten Bárányának az volt a küldetése, hogy alázatos szenvedésével váltsa meg a világot a gőgös sátán karmai közül. Ragyogóan mutatja be ezt Szent Pál a Filippiekhez írt levelében: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy a Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr! Az Atyaisten dicsőségére”.(Fil 2,5-11) Ezt a hősi küldetést a szelíd, megadó bárány képében hajtotta végre, amint láttuk eddigi elmélkedéseinkben. Ezután azonban jönnie kellett a megdicsőülésnek, mint a Filippi levél is logikusan hozza Isten akaratát. De ugyanezt mondja Dávid is: „Szólt az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem” (Zsolt 110,1) Az utolsó szentírási könyv, a Jelenések könyve fontosnak tartja, hogy ezt a húsvéti Bárány eszmeiséget a mennyei boldogság megdicsőülésében magasztosítsa fel.„Akkor láttam, hogy íme, a trón és a négy élőlény között a Bárány állt mintegy megölve. Odament és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet. (A négy élőlény és a huszonnégy vén) új éneket énekeltek, amely így hangzott: Méltó vagy, Uram, hogy átvedd a könyvet és felnyisd annak pecsétjeit, mert megöltek, és saját véreddel megváltottál Istennek, minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, és Istenünk királyságává és papjaivá tetted Őket, és uralkodni fognak a föld felett. Sok angyalt láttam, és hallottam szavukat a trón körül, s az élőlényekét és a vénekét, és számuk ezernyi ezer volt, akik hangosan azt kiáltották: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom és gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás! Minden teremtmény, amely az égen van, a földön és a föld alatt, és amely a tengeren és a tengerben van, mindezeket hallottam, amint azt mondták: A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!” (Jel 5,6-7.9-13) Itt tehát hangsúlyozza az apostol, hogy a gyenge és kiszolgáltatott Bárány kap elégtételt a vállalt megváltásért. De utána lelkesen dicsőíti a győzelmes Bárányt, aki bátor oroszlánként harcolt és győzelmet aratott a gonosz hatalmán, ki is szabadította az emberiséget rabságából. Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja”. (Jel 5,5) János az angyalok harcában is a Bárány győzelmét látja: „Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították. Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt. Ők pedig legyőzték őt a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által, s nem kímélték saját életüket mindhalálig” (12,7-11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése