Jahveh
Szolgájáról
Elmélkedés második rész
Izajás próféta Ebed Javeh ének-sorozatának első része a könyv
42,1-9- fejezetében található. Isten Szolgája tökéletesen megérti
az Úr akaratát és hűségesen teljesíti azt minden percben. Ennek megfogalmazása a Fiúistenben öröktől fogva élt, hiszen az Atya a világ teremtése előtt már úgy tervezte, hogy Fia idők folyamán felveszi az emberi természetet. Ennek célja az volt, hogy Isten végtelen tökéletessége legyen minden teremtmény ősmintája. A Fiú az Atyának tökéletes képmása, kimerítő önismerete. Ha felvesz isteni természete mellé egy teremtett emberi természetet, ezen keresztül valóban Isten képmása lesz minden teremtmény. Emberlelke a szellemvilág, emberi teste pedig az egész anyagvilág formája lehet. Ehhez a vállaláshoz még hozzá jött az emberek bűnbeesése után a másik nagy feladat: az emberi nem megváltása. A Fiúisten elvállalta engedelmesen mindkét tervet az idő kezdete előtt. Ennek hírét először Dávid király és próféta hallotta kinyilatkoztatásban: „Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném. Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van”. (Zsolt 40,6-9) a Szolga emberi alakjában igényli ennek az emberfeletti feladatnak teljesítéséhez a Szentlélek erejét. Mint fentebb is idéztük: „íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet”. (Iz 42,1) Jézus maga is hivatkozik erre a názáreti zsinagógában: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr esztendejét”. (Lk 4,18-19) Jordán partján ez a megerősítés Keresztelő János és mások szemeláttára megtörtént, amikor Jézus a jánosi keresztséget felvette, felballagott Jordán medréből a partra, föléje szállt a Szentlélek galamb alakjában, és fölötte lebegett. A Szentlelket árasztó Atya pedig a mennyből adta minderre pecsétjét: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”.(Mt 3,17) Isten Szolgája csodálatos jellem. Ennyi tökéletesség senki másban nem található. Alázatos: „Nem kiált, nem emeli föl hangját, és nem hallatja az utcán” (Iz 42,2), vagyis nem dicsekszik, nem tart diadalmenetet, mint a földi nagyságok. Az Ő dicsősége a szenvedés és a kereszthalál jutalma lesz. (Jn 17,1-2) a Szolgáról viszont ezt jövendöli Izajás: „a megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el, hűségesen visz igazságot”. Kihez hű? Atyjához, akiről gyönyörű példabeszédet mondott: nem ápolgatja haragját nyegle fia súlyos sértése miatt, hanem visszavárja, öleléssel fogadja, emberi méltóságát visszaadja neki, és megvédi méltatlankodó idősebb fia ellen. Közben igazságos, nem kisebbíti hűséges gyermeke örökségét.Lk 15,11-32) De hűséges önmagához is: hiszen azért jött, hogy megmentse, ami elveszett: „Az Emberfia nem azért jött, hogy a lelkeket elveszítse, hanem hogy megmentse”. (Lk 9,56) Jézus a jó szolgákról mondott példabeszédében a kitartó hűséget dicséri és minősíti örök jutalomra méltónak (Lk 12,38) Izajás pedig előre megjövendöli magáról az Isten Szolgájáról: „Nem alszik ki és nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön” Ez pedig túlmutat a Szolga földi életén is, mert a történelem tanúsága szerint ma is kemény küzdelmet kell vívnia a gonoszság ellen. És tanítására várnak a szigetek.” Egyszerű lenne azt gondolni, hogy az akkori zsidóság által ismert szigetekről van szó, amelyekre már az apostolok elvitték az evangéliumot. Rengeteg sziget vár most is Jézusra, nem a kincseiket kisajátító kalandorokra.
Elmélkedés második rész
Izajás próféta Ebed Javeh ének-sorozatának első része a könyv
42,1-9- fejezetében található. Isten Szolgája tökéletesen megérti
az Úr akaratát és hűségesen teljesíti azt minden percben. Ennek megfogalmazása a Fiúistenben öröktől fogva élt, hiszen az Atya a világ teremtése előtt már úgy tervezte, hogy Fia idők folyamán felveszi az emberi természetet. Ennek célja az volt, hogy Isten végtelen tökéletessége legyen minden teremtmény ősmintája. A Fiú az Atyának tökéletes képmása, kimerítő önismerete. Ha felvesz isteni természete mellé egy teremtett emberi természetet, ezen keresztül valóban Isten képmása lesz minden teremtmény. Emberlelke a szellemvilág, emberi teste pedig az egész anyagvilág formája lehet. Ehhez a vállaláshoz még hozzá jött az emberek bűnbeesése után a másik nagy feladat: az emberi nem megváltása. A Fiúisten elvállalta engedelmesen mindkét tervet az idő kezdete előtt. Ennek hírét először Dávid király és próféta hallotta kinyilatkoztatásban: „Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném. Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van”. (Zsolt 40,6-9) a Szolga emberi alakjában igényli ennek az emberfeletti feladatnak teljesítéséhez a Szentlélek erejét. Mint fentebb is idéztük: „íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet”. (Iz 42,1) Jézus maga is hivatkozik erre a názáreti zsinagógában: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr esztendejét”. (Lk 4,18-19) Jordán partján ez a megerősítés Keresztelő János és mások szemeláttára megtörtént, amikor Jézus a jánosi keresztséget felvette, felballagott Jordán medréből a partra, föléje szállt a Szentlélek galamb alakjában, és fölötte lebegett. A Szentlelket árasztó Atya pedig a mennyből adta minderre pecsétjét: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”.(Mt 3,17) Isten Szolgája csodálatos jellem. Ennyi tökéletesség senki másban nem található. Alázatos: „Nem kiált, nem emeli föl hangját, és nem hallatja az utcán” (Iz 42,2), vagyis nem dicsekszik, nem tart diadalmenetet, mint a földi nagyságok. Az Ő dicsősége a szenvedés és a kereszthalál jutalma lesz. (Jn 17,1-2) a Szolgáról viszont ezt jövendöli Izajás: „a megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el, hűségesen visz igazságot”. Kihez hű? Atyjához, akiről gyönyörű példabeszédet mondott: nem ápolgatja haragját nyegle fia súlyos sértése miatt, hanem visszavárja, öleléssel fogadja, emberi méltóságát visszaadja neki, és megvédi méltatlankodó idősebb fia ellen. Közben igazságos, nem kisebbíti hűséges gyermeke örökségét.Lk 15,11-32) De hűséges önmagához is: hiszen azért jött, hogy megmentse, ami elveszett: „Az Emberfia nem azért jött, hogy a lelkeket elveszítse, hanem hogy megmentse”. (Lk 9,56) Jézus a jó szolgákról mondott példabeszédében a kitartó hűséget dicséri és minősíti örök jutalomra méltónak (Lk 12,38) Izajás pedig előre megjövendöli magáról az Isten Szolgájáról: „Nem alszik ki és nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön” Ez pedig túlmutat a Szolga földi életén is, mert a történelem tanúsága szerint ma is kemény küzdelmet kell vívnia a gonoszság ellen. És tanítására várnak a szigetek.” Egyszerű lenne azt gondolni, hogy az akkori zsidóság által ismert szigetekről van szó, amelyekre már az apostolok elvitték az evangéliumot. Rengeteg sziget vár most is Jézusra, nem a kincseiket kisajátító kalandorokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése