Advent 1.
hete szerda
Iz 25,6-10a Mt 15,29-37
„Letették őket a lábaihoz, ő pedig meggyógyította őket"
Jézus Tírusz és Szidon vidékén tartózkodva kellemetlen helyzetbe került. Ő, aki mindig mindenkinek a javát szolgálta, küldetésének alapvető tételét sodorta veszélybe. Azt hirdette, hogy messiási feladata az Isten országának hirdetése és megvalósítása. Az Isten országa nem földi létesítmény, nem gazdasági és politikai közösség, hanem az igazság és a szeretet isteni szellemisége. Ezt elsősorban az ószövetségi népnek kell hirdetnie, bennük kell kibontakoztatnia ezt a lelkületet, majd a többi nép számára is meghirdetni. Egy kánaáni asszony jött át a zsidók földjére. Nyugodtan megtehette, hiszen a Római Birodalom minden polgára szabadon közlekedhetett minden tartományban. Ezzel a kéréssel fordult Jézushoz:"Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy démon". (Mt 15,22) Az asszony nyilván hallott Jézus hatalmáról, jó szívéről és arról is, hogy a sátánt ellenségként kezeli, kiűzi minden megszállottból. Most azonban rideg hallgatásba burkolózott: „Egy szóval sem válaszolt neki". (23) A tanítványai sem értették, hogy a máskor annyira készséges Mesterük most mintha érzéketlen lenne. Szóvá is tették, hogy legalább küldje el, ha nem akarja meggyógyítani az idegen leányt. Jézus idézi küldetésének sarkalatos pontját: A választott népet kell segítenem a gonosszal való harcban. Azután boldogan teszem ezt az összes ember érdekében. Látva az áldott édesanya szomorú szívét, a kislány nyomorán azonnal segített. Ezután felszabadultan a történelmi kötöttségek alól a Genezáreti tó partján ült le. A betegeket, ördögtől megszállottakat nagy bizalommal vitték oda és tették a lábaihoz. Mindenkit meggyógyított, aki bizalommal hozzá fordult. „A tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a bénákat meggyógyulni, a sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael Istenét"(Mt 15,31) A modernnek tartott időkben élő keresztények is őszinte csodálattal nézik lélekben a betegeket gyógyító Jézust? Magasztalják ma is mindezért Istenünket? Rádöbbenünk-e arra, hogy az egészségügyet Jézus segített kiépíteni hazánkban, Ő adott lehetőséget, hogy tehetséges nők és férfiak hivatást kapjanak megtanulni az orvostudományt, és annak szakágaiban értelmesen gyakorolják Jézus gyógyító hivatását? Segítjük-e a barbár módon szétrombolt egészségügyünket jézusi szeretettel újjászülni? Kerüljük-e a tiltott szereket, nem akarunk-e beleszólni Isten jogaiba vétkes szemtelenséggel? Eljutunk-e lassan odáig, hogy minden emberi szenvedést Jézus szeretetével nézzünk?
Iz 25,6-10a Mt 15,29-37
„Letették őket a lábaihoz, ő pedig meggyógyította őket"
Jézus Tírusz és Szidon vidékén tartózkodva kellemetlen helyzetbe került. Ő, aki mindig mindenkinek a javát szolgálta, küldetésének alapvető tételét sodorta veszélybe. Azt hirdette, hogy messiási feladata az Isten országának hirdetése és megvalósítása. Az Isten országa nem földi létesítmény, nem gazdasági és politikai közösség, hanem az igazság és a szeretet isteni szellemisége. Ezt elsősorban az ószövetségi népnek kell hirdetnie, bennük kell kibontakoztatnia ezt a lelkületet, majd a többi nép számára is meghirdetni. Egy kánaáni asszony jött át a zsidók földjére. Nyugodtan megtehette, hiszen a Római Birodalom minden polgára szabadon közlekedhetett minden tartományban. Ezzel a kéréssel fordult Jézushoz:"Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy démon". (Mt 15,22) Az asszony nyilván hallott Jézus hatalmáról, jó szívéről és arról is, hogy a sátánt ellenségként kezeli, kiűzi minden megszállottból. Most azonban rideg hallgatásba burkolózott: „Egy szóval sem válaszolt neki". (23) A tanítványai sem értették, hogy a máskor annyira készséges Mesterük most mintha érzéketlen lenne. Szóvá is tették, hogy legalább küldje el, ha nem akarja meggyógyítani az idegen leányt. Jézus idézi küldetésének sarkalatos pontját: A választott népet kell segítenem a gonosszal való harcban. Azután boldogan teszem ezt az összes ember érdekében. Látva az áldott édesanya szomorú szívét, a kislány nyomorán azonnal segített. Ezután felszabadultan a történelmi kötöttségek alól a Genezáreti tó partján ült le. A betegeket, ördögtől megszállottakat nagy bizalommal vitték oda és tették a lábaihoz. Mindenkit meggyógyított, aki bizalommal hozzá fordult. „A tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a bénákat meggyógyulni, a sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael Istenét"(Mt 15,31) A modernnek tartott időkben élő keresztények is őszinte csodálattal nézik lélekben a betegeket gyógyító Jézust? Magasztalják ma is mindezért Istenünket? Rádöbbenünk-e arra, hogy az egészségügyet Jézus segített kiépíteni hazánkban, Ő adott lehetőséget, hogy tehetséges nők és férfiak hivatást kapjanak megtanulni az orvostudományt, és annak szakágaiban értelmesen gyakorolják Jézus gyógyító hivatását? Segítjük-e a barbár módon szétrombolt egészségügyünket jézusi szeretettel újjászülni? Kerüljük-e a tiltott szereket, nem akarunk-e beleszólni Isten jogaiba vétkes szemtelenséggel? Eljutunk-e lassan odáig, hogy minden emberi szenvedést Jézus szeretetével nézzünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése