A munka fájdalmai közé tartozik a bűnös
beavatkozások elviselése, az önkényeskedés, az igazságtalanság, az erőszak és a
kapzsiság tűrése.
A megszolgált bért a bibliai időkben minden este a munkanap végén ki kellett fizetni. Az akkori munkából élő családoknak ritkán volt megtakarított pénzük, abból éltek, amit a családfő aznap keresett. Ez Jézus korában általában napi egy dénár volt. Szent Pál hangsúlyozza: „Azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját (MTörv 25,4), és Méltó a munkás a maga bérére” (Mt 10,10) (1Tim 5,18) Ha valaki nem fizette ki a napszámot, az egész családot sújtotta vele. Sokan pedig azzal vétettek, hogy az igazságosan kialkudott bért nem fizették ki teljesen. Őket marasztalja el Szent Jakab apostol: „íme, a munkások bére, akik mezőiteket learatták, s amelyet ti megdézsmáltatok, felkiáltott, és az aratók kiáltása eljutott a Seregek Urának fülébe”. (Jak 5,4) Ez tehát égbe kiáltó bűn, a főbűnök egyike. Jeremiás próféta ítélete a bér-visszatartás ügyében Joakim király ellen: „Jaj annak, aki házát igazságtalansággal építi, és felső termeit jogtalansággal; embertársával ingyen dolgoztat, és bérét nem adja meg neki. Attól vagy-e király, hogy versengsz a cédrusért? Atyád talán nem evett és ivott? De jogot és igazságot szolgáltatott, azért jól ment a dolga. Igazságosan ítélt a szegény és nyomorult perében, azért jól mentek a dolgok. Nemde ezt jelenti ismerni engem?” (Jer, 22,13.15-16)Igazságtalan adókkal is tönkre lehet tenni a kisembereket: „Ezért, mivel kifosztottátok a szegényt, és gabonaadót szedtetek tőle: építsetek bár kockakövekből házakat, nem laktok bennük! Ültessetek bár termékeny szőlőket, nem isszátok borukat! Bizony, tudom én, hogy sok a gonoszságtok és nagyok a ti bűneitek; ellenségei vagytok az igaznak, megvesztegetést fogadtok el, és elnyomjátok a kapuban a szegényeket. Ezért okos ember hallgat ebben az időben, mert gonosz idő ez!” (Ám 5,11-13) a győztes hadvezérektől el kellett tűrni régen is a kényszermunkát: „Dávid nagyon sok zsákmányt is hozott a városból (Rabba), s elhozta népét is, és a kőfűrészek, vasékek és fejszék mellé állította és a téglaégetőkben dolgoztatta őket. Így cselekedett Ammon fiainak valamennyi városával”. (2Sám 12,30-31) Hasonló kényszermunkát követelhetnek a szegény emberektől saját uralkodóik is. Erre figyelmeztette Isten a zsidókat, amikor Sámueltől királyt követeltek: „a következőkhöz lesz joga a királynak, aki uralkodni fog rajtatok: fiaitokat elveszi, szekereihez rendeli, lovasaivá teszi, s a szekerei előtt futtatja; ezredeseivé és századosaivá teszi őket, velük szántatja meg mezőit, arattatja le vetéseit, készítteti el fegyvereit és szekereit. Lányaitokat kenetkészítőivé, szakácsnőivé és kenyérsütőivé teszi”. (1Sám 8,11-13) „Ekkor Salamon király robotmunkásokat szedett egész Izraelből, a kirendeltség harmincezer emberből állt. Ezeket elküldte a Libanonra, tíz-tízezret havonként felváltva”. (1Kir 5,27-28) Sok nehéz rendelkezésén akartak könnyíttetni Salamon kijelölt utódjával, Roboámmal, a nép vezetői:„Apád igen kemény igát rakott ránk: nos, te könnyíts most egy kissé apád kemény uralmán s a súlyos igán, amelyet ránk rakott, s akkor mi szolgálni fogunk neked.”(1Kir 12,4) Harmadnap válaszolt nekik Roboám:„Apám súlyossá tette igáitokat, de én még súlyosabbá teszem igáitokat; atyám ostorral vert titeket, én meg skorpióval foglak verni benneteket”(1Kir 12,14) A római birodalomban élő zsidók naponta találkoztak az akkori ingyenmunka szenvedő alanyaival, a rabszolgákkal. A rabtartók filozófiáját így örökítik meg a bölcsességi irodalomban: „Abrak, bot és teher kell a szamárnak, élelem, fenyítés és munka a rabszolgának. Fenyíték alatt dolgozik csak, mert nyugodni kíván, engedj kezének pihenőt, és szabadságot keres. Iga és gyeplő meghajtja a kemény nyakat, a rabszolgát pedig a folytonos munka hajtja meg”(Sir 33,25-27)„Ha hűséges rabszolgád van, úgy tartsd, mint magadat, úgy bánj vele, mint édes testvéreddel, hisz annyit ér neked, mint saját lelked”(Sir 33,31)
A megszolgált bért a bibliai időkben minden este a munkanap végén ki kellett fizetni. Az akkori munkából élő családoknak ritkán volt megtakarított pénzük, abból éltek, amit a családfő aznap keresett. Ez Jézus korában általában napi egy dénár volt. Szent Pál hangsúlyozza: „Azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját (MTörv 25,4), és Méltó a munkás a maga bérére” (Mt 10,10) (1Tim 5,18) Ha valaki nem fizette ki a napszámot, az egész családot sújtotta vele. Sokan pedig azzal vétettek, hogy az igazságosan kialkudott bért nem fizették ki teljesen. Őket marasztalja el Szent Jakab apostol: „íme, a munkások bére, akik mezőiteket learatták, s amelyet ti megdézsmáltatok, felkiáltott, és az aratók kiáltása eljutott a Seregek Urának fülébe”. (Jak 5,4) Ez tehát égbe kiáltó bűn, a főbűnök egyike. Jeremiás próféta ítélete a bér-visszatartás ügyében Joakim király ellen: „Jaj annak, aki házát igazságtalansággal építi, és felső termeit jogtalansággal; embertársával ingyen dolgoztat, és bérét nem adja meg neki. Attól vagy-e király, hogy versengsz a cédrusért? Atyád talán nem evett és ivott? De jogot és igazságot szolgáltatott, azért jól ment a dolga. Igazságosan ítélt a szegény és nyomorult perében, azért jól mentek a dolgok. Nemde ezt jelenti ismerni engem?” (Jer, 22,13.15-16)Igazságtalan adókkal is tönkre lehet tenni a kisembereket: „Ezért, mivel kifosztottátok a szegényt, és gabonaadót szedtetek tőle: építsetek bár kockakövekből házakat, nem laktok bennük! Ültessetek bár termékeny szőlőket, nem isszátok borukat! Bizony, tudom én, hogy sok a gonoszságtok és nagyok a ti bűneitek; ellenségei vagytok az igaznak, megvesztegetést fogadtok el, és elnyomjátok a kapuban a szegényeket. Ezért okos ember hallgat ebben az időben, mert gonosz idő ez!” (Ám 5,11-13) a győztes hadvezérektől el kellett tűrni régen is a kényszermunkát: „Dávid nagyon sok zsákmányt is hozott a városból (Rabba), s elhozta népét is, és a kőfűrészek, vasékek és fejszék mellé állította és a téglaégetőkben dolgoztatta őket. Így cselekedett Ammon fiainak valamennyi városával”. (2Sám 12,30-31) Hasonló kényszermunkát követelhetnek a szegény emberektől saját uralkodóik is. Erre figyelmeztette Isten a zsidókat, amikor Sámueltől királyt követeltek: „a következőkhöz lesz joga a királynak, aki uralkodni fog rajtatok: fiaitokat elveszi, szekereihez rendeli, lovasaivá teszi, s a szekerei előtt futtatja; ezredeseivé és századosaivá teszi őket, velük szántatja meg mezőit, arattatja le vetéseit, készítteti el fegyvereit és szekereit. Lányaitokat kenetkészítőivé, szakácsnőivé és kenyérsütőivé teszi”. (1Sám 8,11-13) „Ekkor Salamon király robotmunkásokat szedett egész Izraelből, a kirendeltség harmincezer emberből állt. Ezeket elküldte a Libanonra, tíz-tízezret havonként felváltva”. (1Kir 5,27-28) Sok nehéz rendelkezésén akartak könnyíttetni Salamon kijelölt utódjával, Roboámmal, a nép vezetői:„Apád igen kemény igát rakott ránk: nos, te könnyíts most egy kissé apád kemény uralmán s a súlyos igán, amelyet ránk rakott, s akkor mi szolgálni fogunk neked.”(1Kir 12,4) Harmadnap válaszolt nekik Roboám:„Apám súlyossá tette igáitokat, de én még súlyosabbá teszem igáitokat; atyám ostorral vert titeket, én meg skorpióval foglak verni benneteket”(1Kir 12,14) A római birodalomban élő zsidók naponta találkoztak az akkori ingyenmunka szenvedő alanyaival, a rabszolgákkal. A rabtartók filozófiáját így örökítik meg a bölcsességi irodalomban: „Abrak, bot és teher kell a szamárnak, élelem, fenyítés és munka a rabszolgának. Fenyíték alatt dolgozik csak, mert nyugodni kíván, engedj kezének pihenőt, és szabadságot keres. Iga és gyeplő meghajtja a kemény nyakat, a rabszolgát pedig a folytonos munka hajtja meg”(Sir 33,25-27)„Ha hűséges rabszolgád van, úgy tartsd, mint magadat, úgy bánj vele, mint édes testvéreddel, hisz annyit ér neked, mint saját lelked”(Sir 33,31)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése