Január
7. kedd
Vízkereszt után kedd
1Jn 4,7-10; Mt 6,34-44
„Mert Isten a szeretet”
Minden bizonnyal emlékezünk Szent János apostol írásaiból olyan mozzanatokra, amikor lelkesedésében elárulja bátyjával együtt titkos vágyait. Mint Keresztelő János tanítványa hallja mesterétől, „íme, az Isten Báránya. A két tanítvány hallotta, amit mondott, és követték Jézust” (Jn 1,36-37), tehát a lényegre tört: Jézussal akar ismeretségbe kerülni, ha Ő a Messiás. Jézus elbeszélget vele, bátyjával, Andrással és Simonnal a következő napon. Majd elsőként Simon Pétert és bátyját hívja meg állandó követésre, aztán azonnal őt és bátyját, Jakabot. Hamarosan küldetést is kapnak, hogy kettesével járjanak Jézus útját előkészíteni. Ezektől a megbízatásoktól fellelkesülve, édesanyjukon keresztül azt kérik Jézustól, hogy a két testvér legyen a főminiszter. Aztán megelégszik, hogy ő lehet „a tanítvány, akit szeret Jézus”. Itt, a mostani levélrészletben pedig már csak a szeretetet dicsőíti: „Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet”. (1Jn 4,7-8) Itt gondolhatunk arra, hogy ő ismer olyan embereket bőven, akik úgy vélik, hogy nagyon ismerik Istent, a farizeusok kasztjából. Ők a félelmetesen nagy Jahveh-t ismerték, de nem nagyon szerették őt sem, még kevésbé az egyszerű embereket, ezért figyelmeztet János, hogy aki nem szeret általános jelleggel, vagyis Istent önmagáért, mindenki mást pedig Istenért, annak fogalma sincs, ki és mi az Isten. Nem tudja, hogy szeretetből teremtette a világot, hogy legyenek ember-fiai, akik nem a mennyországgal kezdik létüket, hanem az első emberpárt kivéve apró kisbabaként kell születniük, az Istenatya gondosságával a szülőknek kell róluk gondoskodniuk, de már maguknak a szülőknek is lakniuk kell valahol, enniük kell, finom levegőt kell belélegezniük, a látható világot ezzel a céllal kellett megteremtenie. Meg is tette. Fenn is tartja, működteti is az emberek javára. Aki mindezt a szeretetet nem ismeri, fogalma sincs Istenről. Ha még tovább gondoljuk Istennel való kapcsolatunkat, hogy annyira szereti ember teremtményeit, hogy őket gyermekévé fogadta teremtésük első pillanatában, sőt megsértve sem dobta halálra, pokolra őket, hanem a saját Egyszülött Fiát küldte a földre, hogy ott Szűzanya szíve alatt vegye fel az emberi természetet, legyen Istenember, ezzel a végtelen szeretettel szenvedjen és haljon meg értünk, és így az összes ember Isten gyermeke lehessen újra. „Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért” (10) Örüljünk a szeretett tanítvány csodálatos látásáért és az igazság ilyen gyönyörű láttatásáért. Sajnálva,hogy vannak, akik nem ismerik Isten szeretetét,mégis használjuk ki istengyermekségünk előnyeit: Szeressük Atyánkat, és segítsük hozzá a többi embert is.
Vízkereszt után kedd
1Jn 4,7-10; Mt 6,34-44
„Mert Isten a szeretet”
Minden bizonnyal emlékezünk Szent János apostol írásaiból olyan mozzanatokra, amikor lelkesedésében elárulja bátyjával együtt titkos vágyait. Mint Keresztelő János tanítványa hallja mesterétől, „íme, az Isten Báránya. A két tanítvány hallotta, amit mondott, és követték Jézust” (Jn 1,36-37), tehát a lényegre tört: Jézussal akar ismeretségbe kerülni, ha Ő a Messiás. Jézus elbeszélget vele, bátyjával, Andrással és Simonnal a következő napon. Majd elsőként Simon Pétert és bátyját hívja meg állandó követésre, aztán azonnal őt és bátyját, Jakabot. Hamarosan küldetést is kapnak, hogy kettesével járjanak Jézus útját előkészíteni. Ezektől a megbízatásoktól fellelkesülve, édesanyjukon keresztül azt kérik Jézustól, hogy a két testvér legyen a főminiszter. Aztán megelégszik, hogy ő lehet „a tanítvány, akit szeret Jézus”. Itt, a mostani levélrészletben pedig már csak a szeretetet dicsőíti: „Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet”. (1Jn 4,7-8) Itt gondolhatunk arra, hogy ő ismer olyan embereket bőven, akik úgy vélik, hogy nagyon ismerik Istent, a farizeusok kasztjából. Ők a félelmetesen nagy Jahveh-t ismerték, de nem nagyon szerették őt sem, még kevésbé az egyszerű embereket, ezért figyelmeztet János, hogy aki nem szeret általános jelleggel, vagyis Istent önmagáért, mindenki mást pedig Istenért, annak fogalma sincs, ki és mi az Isten. Nem tudja, hogy szeretetből teremtette a világot, hogy legyenek ember-fiai, akik nem a mennyországgal kezdik létüket, hanem az első emberpárt kivéve apró kisbabaként kell születniük, az Istenatya gondosságával a szülőknek kell róluk gondoskodniuk, de már maguknak a szülőknek is lakniuk kell valahol, enniük kell, finom levegőt kell belélegezniük, a látható világot ezzel a céllal kellett megteremtenie. Meg is tette. Fenn is tartja, működteti is az emberek javára. Aki mindezt a szeretetet nem ismeri, fogalma sincs Istenről. Ha még tovább gondoljuk Istennel való kapcsolatunkat, hogy annyira szereti ember teremtményeit, hogy őket gyermekévé fogadta teremtésük első pillanatában, sőt megsértve sem dobta halálra, pokolra őket, hanem a saját Egyszülött Fiát küldte a földre, hogy ott Szűzanya szíve alatt vegye fel az emberi természetet, legyen Istenember, ezzel a végtelen szeretettel szenvedjen és haljon meg értünk, és így az összes ember Isten gyermeke lehessen újra. „Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért” (10) Örüljünk a szeretett tanítvány csodálatos látásáért és az igazság ilyen gyönyörű láttatásáért. Sajnálva,hogy vannak, akik nem ismerik Isten szeretetét,mégis használjuk ki istengyermekségünk előnyeit: Szeressük Atyánkat, és segítsük hozzá a többi embert is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése