Évközi 23 hét kedd
1Kor 6, 1-11; Lk 6, 12-19
„Bizony, ilyenek voltatok néhányan, de megmosakodtatok, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében a mi Istenünk Lelke által”
Általános emberi gyengeség, hogy a legnagyobb erényt, a szeretetet nem mindig tudja gyakorolni még a keresztény ember sem. Csalásban, munkaközösségben, nemzeti ügyekben gyakran tapasztaljuk, hogy ha más a véleményem, akkor nem próbálom a másikat, Jézusban testvéremet megérteni, türelemmel megoldást keresni. Jön az ideges válasz, ellenállás, emelkedik a hang, és zeng a ház, és a családi béke felborul. Még jó, ha nem rohannak azonnal válópert indítani. A jegyes oktatás alkalmával illusztrációként meg szoktam mutatni egy képeslapot. Feltettem a kérdést: van ezen a lapon kép? Igen. De nincs. De van. De nincs. Ekkor megfordítottam: eddig volt rajta kép, mert azt az oldalt mutattam önök felé, de nekem üres papírt kellett látnom. Vita esetén mindig ezt kell tenni: meg kell nézni a probléma másik oldalát is. Szent Pál szinte undorral kérdezi: „Hogyan merészel közületek bárki, ha peres ügye van a másikkal szemben, a hitetleneknél keresni igazságot és nem a szenteknél? Vagy tán nem tudjátok, hogy a szentek fogják a világot megítélni? Ha pedig ti fogjátok a világot megítélni, talán méltatlanok vagytok arra, hogy jelentéktelen dolgokban ítélkezzetek? Nem tudjátok, hogy angyalok fölött fogunk ítélkezni? Mennyivel inkább világi dolgok fölött!” (6, 1-3) Meg is magyarázza: két keresztény pereskedik. Kiviszik ügyüket egy pogány elé. A pogány örül annak, hogy a keresztényekről eddig hallott hír, hogy azok mennyire szeretik egymást, lám mesebeszéd. Esetleg az üdvösséget veszi el tőle ez az élmény. Másik vetülete is van a kérdésnek: „Egyáltalán már az is hiba nálatok, hogy peres ügyeitek vannak egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást? Sőt, ti idéztek elő igazságtalanságot és okoztok kárt, mégpedig testvéreknek! Vagy nem tudjátok, hogy az igazságtalanok nem részesülnek Isten országában? Ne ejtsétek tévedésbe magatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak, sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában” (7-10) Ezek miatt a bűnök miatt el is lehet kárhozni. A szeretet a legnagyobb parancs, a szeretet elleni vétek messze felülmúlja a felsoroltakat. Megváltás nélkül ezek a bűnök a kárhozatba vinnék a világot. Jézus kereszthalála óta van orvosság: „Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de megmosakodtatok, megszentelést nyertetek és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által” (11) Jézus adta nekünk a keresztség és a bűnbocsánat szentségét meg a bérmálást is. Köszönjük meg, gondoskodjék mindenki gyermekeiről is.
1Kor 6, 1-11; Lk 6, 12-19
„Bizony, ilyenek voltatok néhányan, de megmosakodtatok, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében a mi Istenünk Lelke által”
Általános emberi gyengeség, hogy a legnagyobb erényt, a szeretetet nem mindig tudja gyakorolni még a keresztény ember sem. Csalásban, munkaközösségben, nemzeti ügyekben gyakran tapasztaljuk, hogy ha más a véleményem, akkor nem próbálom a másikat, Jézusban testvéremet megérteni, türelemmel megoldást keresni. Jön az ideges válasz, ellenállás, emelkedik a hang, és zeng a ház, és a családi béke felborul. Még jó, ha nem rohannak azonnal válópert indítani. A jegyes oktatás alkalmával illusztrációként meg szoktam mutatni egy képeslapot. Feltettem a kérdést: van ezen a lapon kép? Igen. De nincs. De van. De nincs. Ekkor megfordítottam: eddig volt rajta kép, mert azt az oldalt mutattam önök felé, de nekem üres papírt kellett látnom. Vita esetén mindig ezt kell tenni: meg kell nézni a probléma másik oldalát is. Szent Pál szinte undorral kérdezi: „Hogyan merészel közületek bárki, ha peres ügye van a másikkal szemben, a hitetleneknél keresni igazságot és nem a szenteknél? Vagy tán nem tudjátok, hogy a szentek fogják a világot megítélni? Ha pedig ti fogjátok a világot megítélni, talán méltatlanok vagytok arra, hogy jelentéktelen dolgokban ítélkezzetek? Nem tudjátok, hogy angyalok fölött fogunk ítélkezni? Mennyivel inkább világi dolgok fölött!” (6, 1-3) Meg is magyarázza: két keresztény pereskedik. Kiviszik ügyüket egy pogány elé. A pogány örül annak, hogy a keresztényekről eddig hallott hír, hogy azok mennyire szeretik egymást, lám mesebeszéd. Esetleg az üdvösséget veszi el tőle ez az élmény. Másik vetülete is van a kérdésnek: „Egyáltalán már az is hiba nálatok, hogy peres ügyeitek vannak egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást? Sőt, ti idéztek elő igazságtalanságot és okoztok kárt, mégpedig testvéreknek! Vagy nem tudjátok, hogy az igazságtalanok nem részesülnek Isten országában? Ne ejtsétek tévedésbe magatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak, sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában” (7-10) Ezek miatt a bűnök miatt el is lehet kárhozni. A szeretet a legnagyobb parancs, a szeretet elleni vétek messze felülmúlja a felsoroltakat. Megváltás nélkül ezek a bűnök a kárhozatba vinnék a világot. Jézus kereszthalála óta van orvosság: „Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de megmosakodtatok, megszentelést nyertetek és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által” (11) Jézus adta nekünk a keresztség és a bűnbocsánat szentségét meg a bérmálást is. Köszönjük meg, gondoskodjék mindenki gyermekeiről is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése