Évközi 23 hét szerda
1Kor 7, 25-31; Lk 6, 20-26
„a szüzekre nézve nincs parancsom az Úrtól”
Ebben a levélrészletben Pál apostol nagyon fontos elvi kérdésekre mutat rá: milyen családi állapotot vállaljon a lelkiismeretes keresztény hívő, aki tudja, hogy életünket, amikor még el sem indult ténylegesen, Isten tervezte meg. Tőle tudjuk a talentumos példabeszédből, hogy a tervei végrehajtását kéri tőlünk számon, nem azt, hogy mi hogy képzeljük el feladatainkat, és nem azt hogy valósítottuk meg. Ma, amikor sokan hirdetik, hogy „ne törődj senkivel, valósítsd meg magadat!” – jó lelkiismeretesen meggondolni, hogy mi tévők legyenek a fiatalok, akik pályát és életmódot választanak. Mert a világ teremtésétől úgy határoztatott, hogy az élet egyszer s mindenkorra adott alkalom. Pál apostol a női szüzességről beszél és a házasságról. Néhány szót ejt a világ végének problémájáról is. A szüzesség a testi érintetlenséget jelenti. Tehát nem azt, hogy férjhezmenetel nélkül él valaki, mert azt sajnos sokan vállalják, mint könnyű, az asszonyi sors kötöttségeitől mentes életformát. Itt az el nem kötelezettség kényelméről lehet szó, ami az istenes életben nem erény, hanem bűn. Pál apostol bevallja, hogy „a szüzekre nézve nincs parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelt érdemeljek. Azt tartom tehát jónak a közelálló szükség miatt, hogy jó az embernek így maradnia” (25-26) A világ végét a közeljövőben várták, feleslegesnek tűnt családot alapítani. A későbbiekben írja, hogy még vásárolni sem érdemes, de még a meglévő holminkkal sem kellene foglalkoznunk e miatt, csak a mennybe készülni. Ezek az érvek azóta nem érvényesek. Jézus régebben is tiltakozott az időpont-keresés miatt (ApCsel 1,7) Szent Pál is egészen másként ír erről: „Ne riasszon meg titeket semmiféle lélek, sem beszéd, sem állítólag tőlünk küldött levél, mintha az Úr napja közel volna” (2Tessz 2,2) A másik aggályos szempont,hogy az apa döntse el, mit akar a lányával: szüzességen megtartani vagy férjhez adni. A nagykorú leány helyett nem dönthet senki érvényesen. A házasság biztosan érvénytelen, ha fizikai vagy erkölcsi kényszer miatt mondta ki valaki az igent. A teremtő Isten csak az ember felbonthatatlan házasságáról beszél (Ter 1, 26-28; 2, 18. 24). Szól arról, hogy lehetnek szenvedések a házasságban, ezek azonban az Isten akarta intézményen nem változtatnak (3, 8-20) a bűnbeesés miatt vannak vezeklések mind a férfiak, mind a nők világában, (papok, szerzetesek, remeték), de a családnak épnek kell maradnia. Különösen mostanában kell az Egyház tolmácsolta házassági rend szerint gondolkodni, amikor nemzetek járnak a kihalás útján.
1Kor 7, 25-31; Lk 6, 20-26
„a szüzekre nézve nincs parancsom az Úrtól”
Ebben a levélrészletben Pál apostol nagyon fontos elvi kérdésekre mutat rá: milyen családi állapotot vállaljon a lelkiismeretes keresztény hívő, aki tudja, hogy életünket, amikor még el sem indult ténylegesen, Isten tervezte meg. Tőle tudjuk a talentumos példabeszédből, hogy a tervei végrehajtását kéri tőlünk számon, nem azt, hogy mi hogy képzeljük el feladatainkat, és nem azt hogy valósítottuk meg. Ma, amikor sokan hirdetik, hogy „ne törődj senkivel, valósítsd meg magadat!” – jó lelkiismeretesen meggondolni, hogy mi tévők legyenek a fiatalok, akik pályát és életmódot választanak. Mert a világ teremtésétől úgy határoztatott, hogy az élet egyszer s mindenkorra adott alkalom. Pál apostol a női szüzességről beszél és a házasságról. Néhány szót ejt a világ végének problémájáról is. A szüzesség a testi érintetlenséget jelenti. Tehát nem azt, hogy férjhezmenetel nélkül él valaki, mert azt sajnos sokan vállalják, mint könnyű, az asszonyi sors kötöttségeitől mentes életformát. Itt az el nem kötelezettség kényelméről lehet szó, ami az istenes életben nem erény, hanem bűn. Pál apostol bevallja, hogy „a szüzekre nézve nincs parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelt érdemeljek. Azt tartom tehát jónak a közelálló szükség miatt, hogy jó az embernek így maradnia” (25-26) A világ végét a közeljövőben várták, feleslegesnek tűnt családot alapítani. A későbbiekben írja, hogy még vásárolni sem érdemes, de még a meglévő holminkkal sem kellene foglalkoznunk e miatt, csak a mennybe készülni. Ezek az érvek azóta nem érvényesek. Jézus régebben is tiltakozott az időpont-keresés miatt (ApCsel 1,7) Szent Pál is egészen másként ír erről: „Ne riasszon meg titeket semmiféle lélek, sem beszéd, sem állítólag tőlünk küldött levél, mintha az Úr napja közel volna” (2Tessz 2,2) A másik aggályos szempont,hogy az apa döntse el, mit akar a lányával: szüzességen megtartani vagy férjhez adni. A nagykorú leány helyett nem dönthet senki érvényesen. A házasság biztosan érvénytelen, ha fizikai vagy erkölcsi kényszer miatt mondta ki valaki az igent. A teremtő Isten csak az ember felbonthatatlan házasságáról beszél (Ter 1, 26-28; 2, 18. 24). Szól arról, hogy lehetnek szenvedések a házasságban, ezek azonban az Isten akarta intézményen nem változtatnak (3, 8-20) a bűnbeesés miatt vannak vezeklések mind a férfiak, mind a nők világában, (papok, szerzetesek, remeték), de a családnak épnek kell maradnia. Különösen mostanában kell az Egyház tolmácsolta házassági rend szerint gondolkodni, amikor nemzetek járnak a kihalás útján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése