Mi az egyházi rend?
Az egyházi rend szentség, amelyet Jézus Krisztus rendelt, hogy az Isten által kiválasztott és meghívott férfiak papi hatalomban részesüljenek általa. Az ószövetségi papi hatalmat Isten parancsára Mózes közvetítette Áron és fiai részére. Áron fiainak utódai pedig már az Úr rendelkezése alapján apjuktól való származásukkal örökölték az ároni papságot. Istennek ez nagyon szigorú rendelkezése volt, hiszen csak Ő választhatta ki, kik legyenek papok, vagyis közvetítők Isten és a zsidó nép között. A pusztai vándorlás során egy levita, Koré és két nem áronira férfi fellázadtak Mózes és Áron ellen: „Legyen elég nektek! - mondták,- Hiszen az egész közösség szent, s közöttük van az Úr. Miért emelitek hát magatokat az Úr népe fölé?” (Szám 16,3) Mózes Isten elé terjesztette a problémát. Arcra borult, majd így szólt Kóréhoz és lázadó társaihoz: „Reggel majd ismeretessé teszi az Úr, hogy kik az övéi: a szenteket magához engedi, s választottjai közelíthetnek hozzá. Ezt tegyétek tehát: Vegye mindenki a füstölőjét, te, Kóré, s egész gyülekezeted, töltsétek meg holnap tűzzel, s tegyetek rá füstölőszert az Úr előtt, s akit Ő kiválaszt, az legyen a szent. Nagyon nekibátorodtatok Lévi fiai” (5-7) Mózes beszélt Kóré két társával is. Azok nagyon durván megvádolták Mózest. Isten parancsára aztán Mózes távolabb küldte az embereket a lázadók sátraitól. Megnyílt a föld, elnyelte a lázadókat családjukkal együtt. (Szám 16,28-35) Urunk, Jézus először tizenkét munkatársat választott maga mellé, és őket küldte maga előtt előkészíteni útját azokhoz a városokhoz, ahová menni szándékozott. Apostoloknak, vagyis küldötteknek nevezte őket. „Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt”. (Mt 10,1) Nincsenek megnevezve a törzsek, amelyekből Jézus apostolai, későbbi főpapjai származtak. Lévi törzséből nincs köztük senki. Jézus előre ódzkodott attól, hogy az Újszövetséget összemossa az Ószövetséggel. Ő maga Júda törzséből származott. Egyetlen apostolt választott ebből a törzsből, a karióti Júdást, a későbbi árulót.„Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahová menni készült. Azt mondta nekik: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek”. (Lk 10,1-4) Az eddig jelzett küldöttség még nem jelenti az Újszövetség papságának a megalapítását. Jézus még magáról sem jelentette ki, hogy Ő az Újszövetség főpapja, és még nem is kötötte meg az új és örök szövetséget tanítványain keresztül az emberiséggel. Pap mindig ott van, ahol van áldozat. A papság és az áldozat olyan szoros viszonyban vannak egymással, mint a hegy és a völgy. Amikor Jézus harmadszor mondta előre, hogy szenvednie kell és meg kell halnia, „ezután Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik, aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad. Ők azonban semmit sem értettek ebből. Rejtve maradt előttük ez a beszéd, és nem értették a mondottakat”(Lk 18,31-34) Ez a megjegyzés nemcsak Jézus szenvedéseinek meg nem értésére vonatkozik, de még kevésbé sejthették, hogy Jézus bemutatkozik, mint az Újszövetség örök főpapja, feláldozza magát, ezzel megszünteti az ószövetségi áldozatokat, velük együtt az áronira papságot, és megalapítja az Újszövetség papságát, és ennek első képviselői ők lesznek tizenegyen.
Az egyházi rend szentség, amelyet Jézus Krisztus rendelt, hogy az Isten által kiválasztott és meghívott férfiak papi hatalomban részesüljenek általa. Az ószövetségi papi hatalmat Isten parancsára Mózes közvetítette Áron és fiai részére. Áron fiainak utódai pedig már az Úr rendelkezése alapján apjuktól való származásukkal örökölték az ároni papságot. Istennek ez nagyon szigorú rendelkezése volt, hiszen csak Ő választhatta ki, kik legyenek papok, vagyis közvetítők Isten és a zsidó nép között. A pusztai vándorlás során egy levita, Koré és két nem áronira férfi fellázadtak Mózes és Áron ellen: „Legyen elég nektek! - mondták,- Hiszen az egész közösség szent, s közöttük van az Úr. Miért emelitek hát magatokat az Úr népe fölé?” (Szám 16,3) Mózes Isten elé terjesztette a problémát. Arcra borult, majd így szólt Kóréhoz és lázadó társaihoz: „Reggel majd ismeretessé teszi az Úr, hogy kik az övéi: a szenteket magához engedi, s választottjai közelíthetnek hozzá. Ezt tegyétek tehát: Vegye mindenki a füstölőjét, te, Kóré, s egész gyülekezeted, töltsétek meg holnap tűzzel, s tegyetek rá füstölőszert az Úr előtt, s akit Ő kiválaszt, az legyen a szent. Nagyon nekibátorodtatok Lévi fiai” (5-7) Mózes beszélt Kóré két társával is. Azok nagyon durván megvádolták Mózest. Isten parancsára aztán Mózes távolabb küldte az embereket a lázadók sátraitól. Megnyílt a föld, elnyelte a lázadókat családjukkal együtt. (Szám 16,28-35) Urunk, Jézus először tizenkét munkatársat választott maga mellé, és őket küldte maga előtt előkészíteni útját azokhoz a városokhoz, ahová menni szándékozott. Apostoloknak, vagyis küldötteknek nevezte őket. „Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt”. (Mt 10,1) Nincsenek megnevezve a törzsek, amelyekből Jézus apostolai, későbbi főpapjai származtak. Lévi törzséből nincs köztük senki. Jézus előre ódzkodott attól, hogy az Újszövetséget összemossa az Ószövetséggel. Ő maga Júda törzséből származott. Egyetlen apostolt választott ebből a törzsből, a karióti Júdást, a későbbi árulót.„Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahová menni készült. Azt mondta nekik: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek”. (Lk 10,1-4) Az eddig jelzett küldöttség még nem jelenti az Újszövetség papságának a megalapítását. Jézus még magáról sem jelentette ki, hogy Ő az Újszövetség főpapja, és még nem is kötötte meg az új és örök szövetséget tanítványain keresztül az emberiséggel. Pap mindig ott van, ahol van áldozat. A papság és az áldozat olyan szoros viszonyban vannak egymással, mint a hegy és a völgy. Amikor Jézus harmadszor mondta előre, hogy szenvednie kell és meg kell halnia, „ezután Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik, aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad. Ők azonban semmit sem értettek ebből. Rejtve maradt előttük ez a beszéd, és nem értették a mondottakat”(Lk 18,31-34) Ez a megjegyzés nemcsak Jézus szenvedéseinek meg nem értésére vonatkozik, de még kevésbé sejthették, hogy Jézus bemutatkozik, mint az Újszövetség örök főpapja, feláldozza magát, ezzel megszünteti az ószövetségi áldozatokat, velük együtt az áronira papságot, és megalapítja az Újszövetség papságát, és ennek első képviselői ők lesznek tizenegyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése