HÚSVÉT

HÚSVÉT

„Keresztre feszítették, de harmadnap feltámasztotta Isten”

 
A húsvét a Római Katolikus Egyház legnagyobb ünnepe

Ha mélyebben beletekintünk és megpróbáljuk részletesebben elemezni, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy mindenek felett a mi Urunk, Jézus Krisztus felülmúlhatatlan diadalünnepe. Így akarta az Atya megdicsőíteni Egyszülött Fiát. A világ teremtése előtt az Atya úgy döntött, hogy a teremtésben minden dolog és személy Fiának jövendő emberi természetére hasonlítson: a szellemi létezők (angyalok, emberi lelkek) az Ő majdani emberi lelkére, az anyagok pedig jövendő testére. (vö Fil 1,12-17) Ezért emberi születése a teremtett világ legnagyobb ünnepe lenne, megkoronázása a teremtésnek. Az ősbűn miatt azonban elszakadt Istenétől ősszüleivel együtt minden ember. Isten bánatuk láttán azonnal megkegyelmezett, Fiát megváltóként rendelte megtestesülni. Az Atya a kísértőnek mondja a bűn után: „Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod”. (Ter 3,15) Ezer évvel a megtestesülés előtt Dávid, a Messiás boldog ősapja mennyei hallomásból értesül arról, hogy a Fiúisten készségesen lesz mindenek előtt a világ Megváltója: egyetlen áldozattal, saját vérének kiontásával vált meg minden embert: „Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van!” (Zsolt 40,7-9) Főpapi imájában aztán így beszélt Atyjához: „Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, ahogy hatalommal ruháztad fel őt minden test felett, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett”. (Jn 17,1-5) a mai prédikációjában Szent Péter így mondja el Jézus megdicsőülését: „Hogyan kente föl az isten a Názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. Ő pedig, ahol csak járt, jótetteket vitt végbe, és meggyógyított minden ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten… Keresztre feszítették, de harmadnap föltámasztotta őt az Isten, és látható alakban megmutatta őt, ha nem is az egész népnek, de az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk. Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból”. (ApCsel 10,38-41) Itt az Atya is szerepel, mint feltámasztó és a Fiú is, aki feltámadt. Az emmauszi tanítványoknak pedig kifejezetten magát jelöli meg feltámadása okának:„Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” (Lk 24,26) Az apostoli hitvallásban is így mondjuk: „Harmadnapon halottaiból feltámada” De nincs semmiféle zavar, hiszen az Egyház tanítása szerint, amit isteni Személy cselekszik a teremtett világ felé, azt mindhárman teszik. Jézus embersége, teste és lelke nem a Szentháromságé, hanem a Második Isteni Személyé. Legnagyobb ünnepünkön, büszkén, lelkesen dicsőítsük megváltó Istenünket.