Húsvéthétfő

Húsvéthétfő

ApCsel 2, 14. 22-33; Mt 28, 8,15 

„Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet”
Jézust gyűlölték ellenségei. Oktalan gyűlölet volt ez, mert Jézus nem tett ellenük semmi rosszat, nem fenyegette állásukat, jövedelmüket. Atyja parancsát hajtotta végre: hirdette Isten országát, vagyis Isten igazságait és szeretetét. Amikor már elhatározták, hogy Jézust elfogják és megölik, Jézus felkészítette tanítványait arra, ami bekövetkezik: „Sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra fel kell támadnia”. (Mt 16, 21) a zsidó vezetők óriási tekintéllyel rendelkeztek a nép előtt. Ezt a tekintélyt még Mózes alapozta meg bennük. Ők voltak az Ószövetség idején közvetítők Isten és emberek között. Ők mutatták be az előírt áldozatokat. Ők voltak a főtanács vezetői. Törvényhozók, egyúttal törvénymagyarázók és ítélő bírák is voltak. Jellemző, hogy annyira nagy tekintélynek tartották őket, hogy az Úr elfogatása után átmenetileg egy nyugdíjas főpaphoz kísérték. Annás magát nagyhatalomnak tartva, kezdte kikérdezni Jézust. Tanítása és tanítványai iránt érdeklődött. Jézus tanítványairól nem volt hajlandó semmit sem mondani. Nem adta fel őket. Nem keverte őket bajba. Tanítását, pedig eleve azokkal akarta igazoltatni, akik hallgatták. Tudta, hogy úgyis tanúkat keresnek majd ellene. Annás főpap egyik szolgája Jézus válaszát sértésnek minősítette, szemtelenül és kegyetlenül arcul ütötte Jézust, mondván: „Így felelsz-e a főpapnak? Jézus azt felelte neki: Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be, ha pedig jól, miért ütsz engem?” (Jn 18, 22-23) Jézus ezt előre tudta, és felkészítette tanítványait: „Be kellett teljesednie a mondásnak, amely meg van írva törvényükben: Ok nélkül gyűlöltek engem. (Zsolt 35, 19) Amikor pedig eljön a Vigasztaló, akit elküldök nektek az Atyától, az igazság Lelkét, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam, de ti is tanúságot próbák, mert kezdettől fogva velem vagytok”. (Jn 15, 25-27) Amikor nagypéntek reggel összehívták a főtanácsot, a főpap, Kaifás elnökölt. Tudta, hogy Jézus az igazságot tanította, vezért eleve hamistanúkat kerestek ellene, hogy két hamis tanú vallomása alapján ítélhessék el. Mivel ketten nem tudtak egyformán hazudni, a főpap maga tette fel Jézusnak a döntő kérdést: „Te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?” (Mt 26, 63) Jézus erre a perdöntő kérdésre azonnal igennel felelt. A főpap, pedig kimondta előbb a hatalmas hazugságot: „Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok? Azok ezt felelték: Méltó a halálra!” (65) Majd megverték, leköpdösték. És másnap reggel megkötözve átadták a pogányoknak, hogy feszítsék keresztre. Pilátus, pedig háromszor is bűntelennek jelenti ki, de miután állásvesztéssel ráijesztettek, halálra ítélte. Sírját, pedig zsidó őrséggel őriztették, nehogy ellopják a tanítványok, és feltámadottnak hirdessék. Az őrök jelentésére azonnal elismerték feltámadása tényét. De „sok pénzt adtak a katonáknak, és azt mondták nekik: Mondjátok azt: a tanítványai éjjel eljöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk. Ha a helytartó megtudja ezt, mi majd meggyőzzük őt, és kimentünk titeket”. (12-14) a mi húsvéti örömünket ne zavarják meg a Jézus ellenes hazugságok. Aki ellene nyilatkozik, az nyilván ugyanúgy hazudik, mint első elítélői. A mód időnként változik, de a lényeg ugyanaz marad. Mint ahogy az ősellenség, a sátán is ugyanaz, csak pribékjei váltakoznak.„Isten feloldotta a halál bilincseit, és feltámasztotta őt!” (ApCsel 2, 24)