Az Irgalmasság Szent Éve 88.

Jézus az irgalmas Főpap

„Mielőtt beteljesítette az isteni tervet, Jézus mindenben hasonlóvá akart válni testvéreihez, hogy azok nyomorúságát is megtapasztalja, akiknek megváltására jött. Megnyilvánulásai így mind az isteni irgalmasságot tükrözik, mégha az evangélisták nem is így minősítik őket. Lukács különös gonddal domborítja ki ezt: Jézus kedveltjei a szegények: „Áz Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét” (Lk 18-19) Keresztelő János követei azt kérdezték tőle: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?’ Épp sokakat meggyógyított különféle bajokból, betergségekből, és megszabadított gonoszn lelkektől, a vakoknak pedig visszaadta a látásukat. Ezért így felelt nekik: Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam! Amikor János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a népnek: Mit mentetek látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat? Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Akik drága ruhában járnak, és a kényelemnek élnek, a irályi palotákban találhatók. Vagy mit mentetek ki látni: Prófétát? Igen, mondom nektek, többet, mint prófétát. Őróla van megírva: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. Mondom nektek: Az asszonyok fiai között nincs, aki nagyobb bolna Jánosnál. Az Isten országában azonban a legkisebb is nagyobb nála” (Lk 7,19-28) Jézus különös kegyelmeket ad az Isten fiainak, akik valami miatt kizáródtak a Mennyei Atya kedvencei közül.