Ez a szakasz Jézus mondások gyűjteménye, amelyet az
ideális tanítvány témája kapcsol egybe.
A szakasz visszatérő motívuma „ha valaki” (26..27.v.), „mert ki az, aki
közületek” (28.v.), „egy ember építkezni kezdett” 3.v.), „egy király” (31.v.).
Mindegyik bevezető formula arra hívja fel a figyelmet, hogy bár egyedi esetet
mond a szerző, de általános érvényű szabályt akar közölni ezzel. A 26.v-ben a
Jézus követés átrendezi a családi kapcsolatokat. A 27. vers-ben a Jézus követés
nehézségeire és terheire figyelmeztet. A 28.v. Arra utal, hogy a Jézus követés
egy tervszerűen megtervezett élet. A 31.
vers pedig arról beszél, hogy a Jézus követés egyben harc az ellenséges
hatalommal a gonosszal. Így érkezünk el a végső vershez, a 33-hoz amelyben
kiderül Jézus követés csak akkor lehetséges, ha valaki „lemond minden
vagyonáról”, csak akkor lehet Jézus tanítványa.
A szöveg hátterében és az elrettentő példázatokat az
okozza, hogy Jézus tömeg veszi körül. Népszerű és olcsó messiási reményeket
keltő prófétának gondolják sokan. Aki gyógyítja a betegeket, ingyen kenyeret ad
az éhezőknek, szembe tud szállni a farizeusok vallási nyűgjeivel, róla tehát
azt remélik most fogja helyreállítani Izrael királyságát. A nép lelkesedése
fokozatosan ruházza fel Jézust és az általa hirdetett eszméket politikai
tartalommal a nép szemében. Követői, az apostolok közül a Zebedeus testvérek
anyja már a jövendő királyságban fiainak a miniszterséget, vagy valami hasonló
pozíciót akar biztosítani. Jézusnak tehát el kell mondani a tömegnek, amely őt
körülveszi, hogy akár hiszik akár nem a tanítványsága nehézségekkel jár. Lukács
az első jeruzsálemi út előtt már beszélt erről (9,23-27.57-62) és később is
visszatér erre a témára (16,1-31 18,24-33). Sokan ezt a szöveget a monasztikus
szerzetesség alapalkotmányának tekintik, pedig Jézus egyszerűen a követésének
feltételeit szabta meg. Jézus követőjének útja, csak Jézus útja lehet, ahhoz
pedig szervesen tartozik a kereszt út is, csak ezen keresztül lehet Isten
tervét megvalósítani.
Az egyházban sokan úgy gondolják különbség van a
keresztény ember és a szerzetes között. Ugyanis épen ezen figyelmeztetések
kapcsán úgy gondolják, hogy a szerzetes a lemondáson és a világtól való
elforduláson keresztül önmagába fordul, egy olyan kevesek számára kiválasztott
életet él, amelyet minden keresztény ember nem képes követni.
A konkrét figyelmeztetések itt is szimbolikus
jelentőséggel is bírnak. Sokan úgy gondolják a család adja a legfőbb
boldogságot. Jézus nagyra tartja a családot, de nagyon jól tudja önagában még
nem mennyország (26.v.). Jézus nagyra tartja az iránta való lelkesedést, de tudja
csak akkor van értelme, ha ez a lelkesedés nehézségeket is el tud viselni
(27.v.). Jézus nagyra tartja azok döntését, akik mellette döntöttek, de tudja,
csak az képes kitartani mellette, aki
számol az ellenségeskedéssel, az üldözéssel és tervszerűen felkészül rá
és lelkét is felkészíti (29.v.). Jézus nem fanatikusokat akar maga körül látni.
Akik könyörtelenül elpusztítanak mindent, ami nem szent. Tudja ez a világ még
sokáig nem lesz szent, a gonoszsággal együtt kell élni, az erőinket fel kell
mérni. (31.v.)
A kereszthordozás (27v.) a szövegben még nem Jézus
keresztjére vonatkozik, hanem arra az általános tapasztalatra, hogy a
kivégzésre ítéltnek magának kellet hordozni a kivégző kereszt vízszintes
szárát. Ez a szókép is szimbolikus jellegű, mindannyian hordozzuk saját
gyengeségeinket, amelyek meggyötörnek bennünket, de csak ezek által válhatunk
Jézus tanítványivá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése