Évközi 23. hét szombat
A nagy, ősi pogány vallások istentisztelete azoknak,
akik még nem ismerik Krisztust, egyfajta kapaszkodó az igaz Isten felé vezető
úton. Nekünk azonban, akik már ismerjük Krisztust és a benne feltáruló
szentháromságos isteni életet, olyan volna az ősi kultuszokban való részvétel,
mintha a sátán asztalához ülnénk. Van azonban ennek a kijelentésnek egy másik,
egészen időszerű mondanivalója is: az okkultizmus és a sátánkultusz minden
fajtáját, a legtávolabbi köreit is kerülnünk kell, mert az első parancs a
Tízparancsolatban nem véletlenül az első: az összes többi megtartása ezen áll
vagy bukik.
Jelenti ez az apostoli mondat azt is, hogy nekünk,
akik az Úr asztalához járulunk, szakítanunk kell bizonyos más
asztalközösségekkel és társaságokkal, amelyek tagjai kicsapongó, feslett életet
élnek, akiknek ünnepei az eucharisztikus lakoma, a szentmise karikatúrájává
züllenek. „Minden fát gyümölcséről ismerünk meg” – mondja Urunk a mai Evangéliumban.
Gyakoroljuk ez alapján a szellemek megkülönböztetését saját
magunkon! Ha azt tapasztaljuk, hogy bizonyos emberek társasága megzavarja
lelkünk békéjét, ha a velük való együttlét után nem tudunk tiszta szívvel áldozni,
ha elbizonytalanodunk hitünkben, megingunk erkölcsi tartásunkban, ismerjük fel
a veszélyt, és legyen bátorságunk elmenekülni abból a közegből, amely
veszélyezteti életünk jó gyümölcsének beérését és épségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése