Az Irgalmasság Szent Éve 282.

Péter anyósának meggyógyítása.

„Jézus a zsinagógából kijőve, Simon házába ment. Simon anyósa magas lázban feküdt. Szóltak neki miatta. Fölé hajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta. Mindjárt fel is kelt és kiszolgálta”. (Lk 4,38-39) Lám, milyen gyors bemutatkozása volt ez a megváltó Jézusnak. Talán ezt a csodálatos percet akarta visszaidézni az általunk kétezer évvel később használt szertartáskönyvet szerkesztő paptestvér, aki a betegek kenete helyett a rémüldöző családoktól mindig ezt hallotta: Betegünk van, legyen szíves, plébános úr, jöjjön és adja fel az utolsó kenetet! Jézus minden bizonnyal a Péterék házával szemben lévő zsinagógából jött át pihenni a Genezáreti-tó partján épült lakóházba. Szóltak neki, hogy Péter anyósa magas lázban fekszik. Azonnal az ágya mellé lépett, és a beteg fölé hajolva parancsolt a láznak, és a félelmetes, alattomos betegség megszűnt. Jézus nem magyarázott, hogy kedves hívek, Istennek ennyi az a félelmetes láztól mentés, ami  1960 év múlva a Bánk atya nagyapját és a hét éves unokáját pár napos küszködés után sírba vitte. Tudjuk: A 2. világháború idejében egy angol kémikus jutott el a várva várt győzelemig. A kísérleti asztalon ott állt a folyadék, de sokadszor sem találta meg a befejező lépést a kémikus. Felvijjogott a légvédelmi sziréna, és máris robbant a becsapódott bomba a közelben. A lombik összetört, a folyadék szétfolyt. Nem jutott el hozzám soha az angol szakember nyilatkozata, hogy mit csinált kétségbeesésében, de az egyik lombikcserépen ott ragyogott valami por. Az utolsó lépést a Gondviselés mutatta meg: a rettenetes lázak gyógyszere ott volt egy cserépen. Néhány hónap múlva a háború után Budapesten a mi ferences kolostorunk ifjú papja: P. Tornyos Kálmán értesült arról, hogy a nagyatádi (Somogy megye) ferences kolostorban haldoklik az irgalmatlan láztól az egykori segesdi hitoktatóm. Kálmán atya elment az angol követségre, elmondta keservünket. Irgalmas volt a parancsnok: adott Penicillint, használati utasítást. Kálmán atya pedig elindult gyalog a 240 km-es útra. Székesfehérvárnál felvette szekerére egy jószívű magyar testvérünk, aki éppen Somogyba tartott. A nagyatádi orvos olvasva a használati utasítást, megkezdte a dózisok beadását. Fiatal ferences növendékként utólag tudtam meg, hogy P. Ambrus Máté ennyi erőfeszítés után krisztusi szeretet hatására az elsők között gyógyult meg. Jézusba vetett hit, önfeláldozó szeretet.„Napnyugta után hozzátartozóik elvitték hozzá (Jézushoz) a különféle bajokban szenvedőket. Egyenként rájuk tette kezét, s meggyógyította őket. Sokakból ördögök mentek ki, így kiáltozva: Te az Isten Fia vagy! De ő rájuk szólt, s nem engedte szóhoz jutni őket, mert hisz tudták, hogy ő a Krisztus” (Lk 4,40-41) Napjainkra viszont Jézus parancsa megváltozott: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik” (Mk 16,15-16) Mivel a mai emberek egy része csak ordítozni tud, külön ki kell hangsúlyozni: Az ima csendes, de folyamatos perceiben Jézusnak suttogjuk el: Uram, tanítványaid kevesen vannak és az ordítozók hangja elnyomja a szavukat: kérik, adj kegyelmet imáinkra. „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak” (Mt 7,7-8) Nem hiába kérte Boldogasszonyunk a szent olvasót minden jelenésében.