Az Irgalmasság Szent Éve 283.

Az első látomás

„Én, János, a királyságban és a türelmes várásban testvéretek Jézusban, és az üldöztetésben társatok, a Patmosz nevű szigeten voltam, az Isten szava miatt, és Jézus tanúságtétele miatt. Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögül, mint valami harsona, megszólalt egy hang: „Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatírába, Szárdeszbe, Filadelfiába és Laodiceába” (Jel 1,9-11) János apostol az Úr Jézus keresztje mellett állt a Fájdalmas Anya, Mária közelében. „Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: Asszony, nézd, a fiad! Aztán a tanítványhoz fordult: Nézd, az anyád! Attól az órától fogva a házába fogadta a tanítvány’ (Jn 19,25-27) Gondját viselte nagy tisztelettel. Amikor a Szűzanyát Fia élő testével együtt mennybe vitte, János egyrészt írhatta a negyedik evangéliumot, másrészt megindult Jeruzsálem ostroma az állandó lázongások miatt és Titusz római hadvezér bevette a várat 70 körül. Az egész zsidóságot szétszórták idegen népek közé, Pétert Rómában keresztre feszítették a Néró császár parancsára kirobbant első keresztényüldözés áldozataként ott, ahol most a sírja fölött a Vatikáni bazilika áll, saját kérésére fejjel a föld felé. Pált pedig mint „Római polgárt” karddal lefejezték. Később, az utolsó még életben maradt János apostolt is Rómába szállították, hogy ott óriási tömeg szemeláttára olajba főzzék, és ezzel elintézettnek mondhassák a rómaiaknak: Íme, Róma győztes a kereszténység fölött. Amikor a hatalmas tömeg szemeláttára az aggastyán apostolt a sokáig forralt olajba dobták, és az olaj még kis sérülést sem okozott azon a testen, amelyre egykor Jézus mondta ki végzését: Ha én azt akarom, hogy ne erőszakos halállal haljon meg, kinek mi köze hozzá! Az üldözők, a megdöbbent tömeg szemeláttára elszállították a kisázsiai tengerpartra, majd elfelejtik a rómaiak. Ezért kezdődött ott ez a látomás, és folytatódott sokáig. Az agg apostol hűségesen írta a keresztény Szentírás utolsó könyvét, amit Jelenések könyveként ismernek a mostani hívek.„Erre megfordultam, hogy megnézzem, mely hang szól hozzám. Amint odafordultam, hét arany gyertyatartót láttam, a gyertyatartók közt pedig az Emberfiához hasonlót. Bokáig érő ruhát viselt, aranyöv övezte mellét. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme mint a lobogó tűz, lába mint a kohóban izzó sárgaréz, hangja, mint a nagy vizek zúgása. Jobbjában hét csillagot tartott, szájából két élő hegyes kard tört elő, arca pedig olyan volt, mint a teljes erejében ragyogó nap”. (Jel 1,12-16) János Patmosz szigetén Úr napját, vagyis a keresztények szokása szerint a hét első napját tartotta a fontos napnak, hiszen az Ószövetség Jézus halálával megszűnt. Feltámadása a régi hét beosztását (szombattól péntekig) a keresztények számára értelmetlenné lett. Az „Úr napja” már örökké Jézus győzelmi napja lett. Ez a nap azért kapta magyar nyelven a vasárnap elnevezést, mert a szentmisére messze földről összegyűlt keresztények egyidejűleg a bevásárlásukat is megoldották. Latinul azonban kezdettől fogva Dies Dominica az Úr Jézus napja a neve. Az isten nélküli francia forradalom ki akarta iktatni a keresztény elnevezést és a Teremtő által elrendelt hetedik napot, mert úgy vélték, hogy a pihenés csak tíz-naponként jár, a családi együttlét nem fontos.