Ferenc pápa a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa plenáris ülésének tagjaival találkozott

A keresztények egysége hitünk alapvető elvárása – hangsúlyozta Ferenc pápa a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa plenáris ülésének tagjaihoz intézett november 10-i, csütörtöki beszédében.

Ferenc pápa az ökumenizmus lényegéről elmélkedett, amelyhez idén számos jelentős találkozó kapcsolódott Rómában, a pápai utak során és a svédországi látogatás alkalmával, ahol október 31-én Lundban megemlékeztek a reformáció 500. évfordulójáról.

Ezeken a találkozókon érezhető volt a szeretetközösség élő és erős vágya. Ez vigaszt jelent számomra – állapította meg a pápa. Róma püspökeként és Péter utódaként az Úr által rá bízott felelősség tudatában hangsúlyozta, hogy a keresztények egysége aggodalmai közül az egyik legfontosabb. Azért imádkozik, hogy ebben az aggodalomban egyre több megkeresztelt osztozzon.

A teljes szeretetközösség modelljét illetően, amely a plenáris ülés témája, Ferenc pápa kijelentette: a keresztények egysége hitünk alapvető elvárása. Imádkozunk az egységért, mert Krisztusért imádkozunk. Személyes és közösségi megtérésünk, a Krisztushoz hasonlóvá válásunk, az egyre erősebb Benne élésünk teszik lehetővé, hogy növekedjen a szeretetközösség közöttünk. Ez ösztönzi az erőfeszítéseket a közeledésre. Ezek tudatában tudjuk leleplezni a szeretetközösség hamis modelljeit, amelyek valójában nem az egységhez vezetnek, hanem ellentmondanak annak lényegével. Az egység nem emberi erőfeszítéseink gyümölcse vagy az egyházi diplomácia által épített eredmények, hanem egy felülről jövő ajándék. Mi emberek nem vagyunk képesek egyedül megteremteni az egységet, vagy meghatározni formáit és idejét.

Mi tehát a szerepünk? – tette fel a kérdést a pápa. Az a feladatunk, hogy befogadjuk ezt az ajándékot és láthatóvá tegyük mindenki számára. Az egység egy céllal szemben inkább egy út. Az egység, mint út türelmes várakozást, kitartást, fáradozást és elkötelezettséget igényel. Nem törli el a konfliktusokat és az ellentéteket, sőt olykor újabb meg nem értés kockázatát jelenti. Az egységet az úton haladva teremtjük meg egy cél felé, amely elég távolinak tűnhet. A teológiai és ekkleziológiai eltéréseken, amelyek még megosztják a keresztényeket, csak ezen a hosszú úton léphetünk túl, anélkül, hogy ma tudnánk, mikor és hogyan valósul meg. Úgy születik meg, ahogy a Szentlélek majd sugallja az egyház java érdekében.

Az egység nem egyformaságot (uniformitás) jelent. A különböző teológiai, liturgikus, spirituális és kánonjogi különbségek gazdagságot jelentenek, nem pedig fenyegetést az egyház egysége számára. Ezek az eltérések ne bénítsanak meg bennünket, hanem ösztönözzenek arra, hogy közösen és eredményesen nézzünk szembe ezekkel az akadályokkal.

Végül Ferenc pápa hangsúlyozta: az egység nem beolvasztás. A keresztények egysége nem hátrafelé tartó ökumenizmust jelent, amelyben valakinek meg kellene tagadnia saját hitének történetét, és nem is prozelitizmus, amely méreg az ökumenikus úton. A pápa arra hívott, hogy lássuk meg azokat a dolgokat, amelyek közösségbe hozzák a keresztényeket ahelyett, amelyek szétválasztják őket. Az ökumenizmus akkor valódi, amikor képes a figyelmet önmagunkról, saját érveinkről és megfogalmazásainkról Isten Szavára irányítani, amely igényli, hogy meghallgassák, befogadják és tanúságot tegyenek róla a világban. Ezért a különböző keresztény közösségek arra kaptak meghívást, hogy ne egymással versenyezzenek, hanem működjenek együtt.