Ferenc pápa engedélyezi a X. Szent Piusz Testvérület házasságkötési szertartását

Ferenc pápa és Müller bíboros 

Ferenc pápa március 4-én kedden kihallgatáson fogadta Gerhard Ludwig Müller bíborost, a Hittani Kongregáció prefektusát, amelyen jóváhagyta az Ecclesia Dei Pápai Bizottság levelét. Az Ecclesia Dei Pápai Bizottságot Szent II. János Pál pápa 1988. július 2-án alapította meg a Hittani Kongregáció keretein belül azzal a céllal,  hogy tisztázza a kapcsolatot a X. Szent Piusz Testvérülettel és ezáltal segítse a római kúria szerveit,  a világegyház püspökeit a X. Szent Piusz Testvérület tagjaival tartandó kapcsolatukban. A Bizottság levele a Testvérület által végzett házasságkötési szertartás érvényességére (validitas) és megengedettségére (liceitas) vonatkozólag hoz új szabályozást.

A március 27-én kelt levelet az aláíró Ludwig Müller bíboros prefektus és Guido Pozzo érsek titkár Ferenc pápa jóváhagyásával a világegyház „püspöki konferenciái püspökeinek címezi a X. Szent Piusz Testvérület hívei házasságkötési szertartásainak az engedélyezéséről”.

A Bizottság levele tájékoztatja a püspököket, hogy egy ideje folyamatban vannak különféle találkozók és kezdeményezések annak érdekében, hogy a teljes közösségbe visszavigyék a X. Szent Piusz Testvérületet. Legújabban Ferenc pápa döntött arról (a Misericordia et misera levele 12. pontjában), hogy a nevezett intézmény összes papjának engedélyezi a jogcímet, hogy érvényesen gyóntassák a híveket, oly módon, hogy ezáltal biztosítsák az általuk kiszolgáltatott szentség érvényességét és megengedettségét, anélkül, hogy nyugtalanságban hagynák a híveket.

Ugyanebben a lelkipásztori vonulatban, mely a hívek lelkiismeretének a megnyugtatásához szeretne hozzájárulni – érvénytelenségük kánoni helyzetének jelenleg fennálló állapota ellenére – a Szentatya a Hittani Kongregáció és az Ecclesia Dei Pápai Bizottság javaslatára úgy döntött, meghatalmazza a helyi ordináriusokat, hogy ők engedélyezhessék azon hívek házasságkötési szertartását, akik a Testvérület lelkipásztori tevékenységét követik, a következő körülmények között.

Legyen lehetséges mindig, hogy az ordinárius (a helyi püspök) megbízza a házasságkötés szertartásával az egyházmegye egyik papját (vagy legalább egy teljesen szabályos állapotú papot), hogy ő vegye ki a házasulandó felek házasságkötési beleegyezését (consensus), mely a régi liturgiában (Vetus ordo) a szentmise elején történik, amit aztán a nászmise szertartása követ, melyet a Testvérület papja mutat be.

Ott, ahol ez nem lehetséges, vagy mert nincs egyházmegyés pap, aki kivenné a felek házasságkötési beleegyezését, az ordinárius megadhatja a szükséges engedélyt közvetlenül a  Testvérület egy papjának, aki bemutatja a szentmisét, felhívva a figyelmét arra a kötelezettségére, hogy az egyházmegyei püspöki irodába juttassa el a házasságkötés szentségének a dokumentumait.

Bízva abban, hogy ilyen módon elhárulhatnak a Testvérülethez tartozó hívek lelkiismeretét terhelő nehézségek, valamint elhárul a bizonytalanság a házasság szentségének érvényessége körül, egyidejűleg pedig felgyorsulhat a teljes intézményes rendezés felé vezető út, a dikasztérium (Hittani Kongregáció) bízik a Testvérület együttműködésében.