Szív és mustármag – Erdő Péter megáldotta a Semmelweis Egyetem Külső Klinikai Tömbjének kápolnáját

Szív és mustármag – Erdő Péter megáldotta a Semmelweis Egyetem Külső Klinikai Tömbjének kápolnáját

Erdő Péter bíboros, prímás áldotta meg április 7-én a Semmelweis Egyetem (SE) Külső Klinikai Tömbjének Központi Betegellátó Épületében kialakított Szent Kamill-kápolnát.

Az ünnepi szentmise elején Kampfmüller Sándor, a Budapesti Katolikus Kórházlelkészség vezetője üdvözölte a megjelenteket, majd Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora mondta el köszöntőbeszédét. „Egy klinika, egy kórház élete nem csak szakmai kérdések körül forog. A gyógyítás, a gyógyulás folyamatának egy nagyon fontos lelki összetevője is van, mely a gyógyítók és a gyógyulni vágyók részére egyaránt fontos, ez pedig a hit” – fogalmazott az orvosi egyetem vezetője. Hozzátette: egy kórházban nagy szükség van egy olyan helyre, ahol a „hit kiáradása” erőteljesebb, mint máshol. A Semmelweis Egyetemen sok évtizedig nem volt kápolna. A Korányi projekt megálmodóinak köszönhetően már eleve úgy készültek el az épülettömb tervei, hogy a kórházban majd egy kápolna is helyet kapjon.

„Csoda a mai nap, Isten ajándéka, Isten szeretetének jele” – e szavakkal kezdte köszöntőjét Szathmári Miklós egyetemi tanár, az SE I. Belgyógyászati Klinika igazgatója. Felidézte: az egyetem kápolnáját hetven évvel ezelőtt számolták fel, ma már azt sem lehet tudni, hogy hova lett a berendezése. Azóta is történnek itt hitből forrásozó csodák, a kegyelem sugárzik, de a hitet erősíteni kell. Ebben segíthet bennünket ez a kápolna, mely – talán nem véletlenül – pont az épület szívében helyezkedik el. De az evangéliumi mustármag is eszünkbe juthat róla, hiszen, bár egy apró helyiség a nagy komplexumban, a hit ereje mégis innen áradhat szét. „Ez a kápolna helyet ad az Oltáriszentségnek, mely segít abban a küzdelemben, amit munkánk során napról napra meg kell vívnunk” – emelte ki Szathmári Miklós.

Az ünnepi szentmise elején Erdő Péter bíboros megáldotta az új kápolnát. A főpásztor homíliájában arról beszélt, hogy a kétezres évek elején sokan nézték aggodalommal a lelkipásztori statisztikákat: az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében sok az idős és a beteg, sok a kórház, hogyan lehet majd a paphiány mellett megoldani ennek a területnek a lelkipásztori ellátását? Ekkor alakult egy bizottság, melynek elsődleges feladata a kórházi betegek ellátásának biztosítása volt. „A munka során egy kápolnaprogram körvonalai rajzolódtak ki. Leginkább ott ajánlottuk fel a segítségünket egy kápolna kialakítására, ahol volt erre fogadókészség. Sok helyen sikerült felújítani a régi kápolnát, újak is létrejöttek, de kevés közöttük az ilyen stílusos, praktikusan kialakított helyiség” – fogalmazott a bíboros.

A kápolna valóban Isten jelenlétének különleges helye. „Ki a keresztények Istene?” – tette fel a kérdést Erdő Péter bíboros. – El kell ismernünk, hogy nem tudjuk Őt a fantáziánkkal megragadni, mert túl van Ő téren és időn, túl van a teremtett kozmoszon. De akkor mit jelent az isteni jelenlét? Isten mindenütt jelen van: bennünk, emberekben is; a Szentírásban is; az anyagban pedig hatásai révén. Istennek nem okoz problémát, hogy egy időben és egy helyen többféle módon legyen jelen. Ezért megszentelt hely a templom, és ezért tiszteljük különleges módon az Eucharisztiát.

A bíboros rámutatott: ahol az ember találkozik az istenivel, ott megjelennek a paradoxonok. De ezek csak nekünk jelentenek problémát. Ha rádöbbenünk, hogy másik síkon zajlanak az események, mint ahogy azt mi elképzeljük, akkor emelkedettség és bizalom tölt el bennünket. Nem csak a saját erőnktől függ a sorsunk, valami mélyebb, távolabbi értelme is van az életünknek. Ebbe illeszkedik bele a szenvedés, a munka és az emberi közösség önzetlen építése.

A főpásztor kiemelte: „Ezt a kápolnát Lellisi Szent Kamill tiszteletére szenteljük. A 16. században élt zsoldos katona szerencsejáték-függő volt, egyszer még az ingét is elvesztette. Személyes sorsa és a betegsége miatt kapcsolatba került az ispotályok világával.” Ebben az időben még nem volt olyan szervezett az egészségügy, mint ma, szinte minden azon múlott, hogy a betegápolók milyen szeretettel tudtak az elesettek felé fordulni. Szent Kamill kórházban kezdett dolgozni, azt tekintette feladatának, hogy a betegeket hittel és szeretettel lássa el. Erre a lelkületre ma is szükség van. Minőségi különbség van a között, hogy az ember csak a tudásával gyógyít, vagy szívvel-lélekkel teszi ezt. A szeretet minőségi elve mindenütt, ahol idősek és betegek vannak, alapvető fontosságú. „Adja Isten, hogy ebben a kápolnában a betegek, a rokonok, a munkájukat végzők egyaránt új erőt nyerhessenek. Legyen Isten áldása az egész közösségen, a kórház és az egyetem munkáján. Szent Kamill, könyörögj mindannyiunkért. Ámen” – zárta szentbeszédét Erdő Péter bíboros.

A kápolnát Angyal Júlia festőművész, Fűri Judit üvegművész, Lehoczky János iparművész és Gecse István kőfaragó alkotásai díszítik.

Felbecsülhetetlen érték, ha egy kórházban van nyitott kápolna, ahova a betegek bármikor betérhetnek. A már régebb óta működő kórházkápolnák mellett (Szent Ferenc Kórház Assisi Szent Ferenc-kápolnája, Szent János Kórház Nepomuki Szent János-kápolnája, Országos Korányi Kórház Szent József-kápolnája, Szent Imre Kórház Szent Kozma és Damján-kápolnája) a Budapesti Katolikus Kórházlelkészség 2004-es megalakulása óta több új kápolna létesült.

Az Országos Onkológiai Intézetben az Irgalmas Jézus-kápolnát 2005. február 6-án áldotta meg Erdő Péter bíboros, az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet Szent Lukács-kápolnáját 2010. november 9-én, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Árpád-házi Szent Erzsébet-kápolnáját 2014. március 26-án, az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet Szent Kereszt-kápolnáját pedig 2015. szeptember 21-én. Április 7-én pedig újabb megáldásra került sor: a Semmelweis Egyetem Külső Klinikai Tömbjének Központi Betegellátó Épületében kialakított Szent Kamill-kápolnát adták át.