Húsvét 2. hete szerda

Húsvét 2. hete szerda
ApCsel 5,17-26; Jn 3,16-21
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”

Jézus az agg Nikodémussal beszélget. Az öreg farizeust megragadta Isten kegyelme, és arra ösztökélte, hogy az esti sötétség leple alatt keresse fel a názáreti Mestert. Találkoznia kellett vele, mert megérezte, hogy az ószövetségi vallásosság nem adja meg neki a biztonságot, hogy jó úton jár, és az emberi élet földi szakaszának vége felé jó lenne megbizonyosodni, hogy a halál utáni sorsa az üdvösség lesz. Érezhette társain is, hogy nem igazán élnek Istennek tetsző életet. Jézus beszédeiből, egész valójából viszont sugárzott valami különleges ítélet a formálisan szép, de valójában üres életfelfogásukról. Keresnie kellett azt, amit bemutatkozása során ő maga fogalmazott meg:„Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy,mert senki nem tudja ezeket a jeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel,hacsak nincs vele az Isten” (Jn 3,2) Jézus rátapint az idős ember félelmére, amit majd később egy másik farizeus imának álcázott dicsekvéséről állapít meg: A bűnösnek ítélt vámos alázata inkább termett megigazulást, mint a farizeus öntömjénezése. (Lk 18,9-14) De az üdvösséghez ez sem elég! Ezért Jézus rögtön a lényegről kezd beszélni neki: Újjá kell születnie mindenkinek, hogy üdvözülhessen. Ezt pedig csak Ő, a Messiás tudja megadni: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében. Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit; de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat”. (Jn 3,16-21)