Évközi 19. hét hétfő

Évközi 19. hét hétfő

Ezekiel nem trónt lát, mely az emberi hatalom legfőbb szimbóluma, hanem trónszerű dolgot, mert Isten hatalma nem azonos az ember által elképzelt hatalommal. Nem is embert lát, hanem emberhez hasonló lényt, mert Isten nem valami, hanem valaki, de nem teremtett személy, nem angyal és nem ember. Ezekiel után már nem szabadna a világot azonosítani Istennel, s hatalmát nem szabadna személytelen valaminek tartani. Ám azt se felejtsük el, hogy Istent soha senki sem látta, „csak az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki”.

Hogy ez a látomás nemcsak hiteles, hanem valóban a leglényegesebbeket közli Istenről, igazolódott az idők teljességében, amikor Isten emberré lett. Az apostolok húsvéti találkozásai a dicsőségben megjelenő Feltámadottal az idők teljességének feltárulása. Míg azonban Ezekiel egy szinte felfoghatatlan s csak gyarló hasonlatokkal közölhető látomással a szívében indul prófétai feladatának teljesítésére, az apostolok és bennük mi mind fedetlen fővel szemléljük Isten dicsőségét, s az Ezekiel látomásában adott kinyilatkoztatás teljességét birtokolva foghatunk hozzá küldetésünk teljesítéséhez. Látjuk-e magunk előtt lelkünk szemével a keresztre feszített és feltámadott Úr Jézus Krisztust? Lehet az evangélium követelményei szerint élni e szívbéli látomás nélkül?

Urunk, Jézus Krisztus, dicsőség Királya, akiben az istenség egész teljessége lakozik, áraszd ki ránk világosságodat és a Szentlélek tüzét, hogy a Te örök, isteni életedből részesedve betöltsük a ránk bízott küldetést, és egész életünkkel tanúskodjunk arról, hogy Hozzád tartozunk.