Évközi 19. hét péntek
A
mai Olvasmány Izrael népéről szól, de magunkra, saját, eredeti bűnben fogant
életünkre is érthetjük. Hiszen az Isten ellen fellázadt emberiséghez tartozunk,
és a Paradicsomon kívül, a vad mezőn születtünk. Azonban a mi Urunk elhaladt
mellettünk, gyöngéden fölénk hajolt, s így szólt hozzánk: Élj! Megszeretett
minket, és az Énekek énekét dalolta lelkünknek. Nem a régi Paradicsomba, hanem
az örökkévaló isteni szerelem húsvéti kertjébe helyezett: megmosott a
keresztség fürdőjében, felkent az üdvösség és kiválasztottság olajával, szent
testével és vérével táplált, és saját Lelkéből adott nekünk, hogy egy életet
élhessünk vele... De mi elbíztuk magunkat, s ha nem tagadtuk is meg nyíltan az
életszövetséget, melyet kötött velünk, nemegyszer megfeledkeztünk róla, és úgy
éltünk, mint keresztjének ellenségei.
Ő
azonban mindig mellettünk maradt, készen arra, hogy megújítsa és beteljesítse a
szövetséget, melyet ifjúságunk hajnalán kötött velünk. Lelkünk mélyén
visszhangzik szava: „Akarom, hogy gyógyulj meg, akarom, hogy tisztulj meg,
akarom, hogy láss, akarom, hogy járj, akarom, hogy örökké élj, mert én
mindörökre veled akarok lenni, árva, szegény lélek, akinek nincs és nem is
lehet más Istene, csak én, akit véremen másodszor vettem meg magamnak.”
Urunk Jézus, hűséges Jegyesünk, köszönjük nem
múló irgalmadat, feltétel nélküli szeretetedet, mellyel feloldozol, felemelsz
és újjáalkotod bensőnket. Átérezve méltatlanságunkat, szégyenkezve
állhatatlanságunk és utálatos bűneink miatt kérünk, ne szűnj meg el újra és
újra felszítani lelkünkben kegyelmedet, hogy mi is hűségesek maradjunk Hozzád,
s így képesek legyünk egy életen át kitartani választott házastársunk mellett
vagy a mennyek országáért vállalt szüzességben is, mert egyetlen szerelem van,
amely a Te szívedből forrásozik, s abból itatsz bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése