„Nagyobbra születtem” – Ferenc pápa levele Kosztka Szent Szaniszló halálának évfordulójára

Augusztus 15-i keltezéssel a Szentatya levelet intézett Piotr Libera püspökhöz, Płock főpásztorához, Kosztka Szent Szaniszló halálának 450. évfordulója alkalmából. A mindössze 18 évesen Rómában elhunyt jezsuita novícius gyakran hangoztatta: „Nagyobbra születtem, az örök égi javakért élek.”

„Ma, a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének ünnepén emlékezünk Kosztka Szent Szaniszló halálának 450. évfordulójára. Mindössze 18 éves volt, amikor súlyos betegség következtében befejezte földi zarándokútját a jezsuita noviciátus növendéke, hazátok és a Jézus Társasága egyik legkiválóbb fia. Ezért, miközben megemlékezem az Úr dicsőségébe való belépéséről, csatlakozom a płocki egyházmegye és az egész lengyel egyház híveinek hálaadó imájához” – írja levelében a pápa. Utal rá, hogy a hívek Rostkowóban, a szent születési helyén vesznek részt a jubileumi év központi szertartásain.

A Szentatya az évforduló alkalmából levelében mindenekelőtt a fiatalokhoz fordul, akiknek Szent Szaniszló a védőszentje. Felidézi Szent II. János Pál szavait, amelyeket a római Quirinale dombon lévő Szent András-templomban mondott 1988. november 13-án, leróva tiszteletét a szent ereklyéi előtt: „Rövid életútját, amely a mazowszei (mazóviai) Rostkowóban kezdődött és Bécsen át Rómáig jutott el, egy nagy mezei futáshoz lehet hasonlítani minden keresztény életcélja, az életszentség felé.”

„Kedves fiatal barátaim, tudom, hogy sokan közületek szeptemberben gyalog elzarándokolnak Przasnysz-ból Rostkowóba, Szaniszló megkeresztelkedése helyéről szülővárosába. Mondhatnánk, hogy ez volt »futásának« első állomása az életszentség felé” – folytatja levelében Ferenc pápa. Majd arra bátorítja a lengyel fiatalokat, hogy ne csak e menetelés során, hanem mindennapi életük minden útján emlékezzenek rá: ők is képesek erre a „futásra”. Őket is Krisztus szeretete serkenti, és kegyelme erősíti meg. A fiatalok legyenek bátrak! A világnak szüksége van lelki szabadságukra, a jövőbe vetett bizalmukra, az igazság, a jó és a szépség iránti szomjúságukra. Szent Szaniszló azt tanítja, hogy ez a szabadság nem egyfajta vaktában futás, hanem képesség a végcél felismerésére és arra, hogy életükben magatartásukkal a legjobb utakat kövessék.

„Szent Szaniszló azt tanítja, hogy keressétek mindig mindenekelőtt a Jézussal való barátságot; olvassátok szavát és elmélkedjetek róla, fogadjátok be irgalmas és nagy hatású jelenlétét az Eucharisztiában, hogy ellenálljatok a világi gondolkodásmód befolyásainak. Szent Szaniszló azt tanítja nektek, hogy ne féljetek a kockázatoktól és az álmoktól a valódi boldogságról, hiszen ezek forrása és biztosítéka Jézus Krisztus. Jézus a kockázatok Ura, a »mindig tovább« Ura. Kezetekkel akarja folytatni a mai világ építését” – idéz a pápa beszédéből, amelyet két évvel ezelőtt, 2016. július 30-án mondott Krakkóban, az ifjúsági világtalálkozó imavirrasztásán.

„Támogasson titeket a mennyekből Szent Szaniszló és buzdítson jelmondata: »Ad maiora natus sum« (Nagyobbra születtem)” – kívánja a Szentatya, majd Kosztka Szent Szaniszló közbenjárására Isten oltalmáért fohászkodik Piotr Libera płocki püspök, a lengyel egyház minden püspöke és papja, hívei számára, különös tekintettel a fiatalokra, majd imáikat kérve áldásával zárja levelét.

Kosztka Szent Szaniszló főnemesi családból származott, 1550. október 28-án született a lengyelországi Rostkowóban. Apja közéleti embert akart belőle nevelni, ezért a bécsi jezsuita kollégiumba küldte tanulni. II. Miksa azonban 1565-ben bezáratta a kollégiumot.

Szaniszló ugyanezen év decemberében súlyos beteg lett, ugyanakkor misztikus élményekben kezdett részesülni: angyalok áldoztatták meg, a Szűzanya meglátogatta karján a kicsi Jézussal, és meghívta a jezsuiták közé. Fölépülése után a fiú buzgón tanult. Mivel Bécsben nem volt lehetősége belépni a rendbe, 1567-ben titokban elhagyta a várost. Augsburgba ment, és jelentkezett Canisius Szt Péternél, a német tartományfőnöknél, aki először Dillingenbe, majd ajánlólevéllel, benne a „nagyszerű dolgokat remélünk tőle” szavakkal Rómába küldte. Szaniszló gyalog kelt át az Alpokon. Borgia Szent Ferenc vette föl novíciusnak. A római kollégiumban a legalantasabb szolgálatokat végezte. 1568-ban tett egyszerű fogadalmat. Augusztus 5-én megmondta, hogy tíz nap múlva meghal. 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén valóban meghalt. Sírja a Quirinali Szt András-templomban található (a sekrestye fölött a szoba, ahol meghalt).

1605-ben, a jezsuiták közül elsőként avatták boldoggá. 1671-ben Lengyelország védőszentjévé nyilvánították. Emellett a novíciusok, diákok, haldoklók és reménytelen betegek patrónusa. 1726-ban avatták szentté. November 13-án emlékezünk rá.