Évközi 4. hét hétfő
Jellemző
és bennünket is leleplező az a magatartás, amit a gerázaiak Jézus iránt
tanúsítanak. Vajon ha az ő betegeiket gyógyította volna meg, ha nekik
szaporította volna meg a kenyeret, akkor is azt kívánták volna, hogy távozzék
el a határukból? De érdemes egy kicsit mélyebbre ásni, és így feltenni a
kérdést: Mi ez az egyébként is pusztulásra szánt disznókonda egy ember
üdvösségéhez képest? És mi ez az „áldozat” ahhoz az áldozathoz képest, amelyet
Jézus Krisztus hozott meg a Golgotán az emberi nem megszabadításáért?
A
fogyasztói társadalom azonban nem tud mit kezdeni az efféle csodával. Számára
irreálisan nagy veszteséggel jár, s veszélyezteti a nyárspolgári lét
megszokott kereteit. A pénzben mérhetőt, kézzel foghatót, birtokolhatót nem
adja oda holmi kétséges szellemi-lelki javakért. Sok, magát kereszténynek valló
ember is e fogyasztói szemlélet áldozata. Úgy-ahogy erényes életet él, eleget
tesz a vallási előírásoknak, csak éppen a pokol és a menny marad ki
mindennapjaiból. Az a jótékony feszültség, ami nélkül az élet sivár és tét
nélküli, s ami nélkül kereszténynek lenni merő sznobizmus csupán.
Ne engedd, Urunk Jézus, hogy méricskéljük,
milyen anyagi és egyéb haszonnal vagy éppenséggel hátránnyal és kárral jár, ha
egyre jobban beengedünk az életünkbe. Idézd emlékezetünkbe, hogy milyen drága
áron váltottál meg bennünket, és hogy milyen fönséges az a hivatás, amelyre
meghívtál minket. Segíts, kérünk, kegyelmeddel, hogy azoknak a bibliai
szenteknek a példájára, akikről Szent Pál beszél a mai Szentleckében, hittel
várjuk ígéreteid beteljesülését, s ott hirdessük szabadításodat, ahová Te
küldesz, mindenekelőtt saját környezetünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése