Amikor a telefonok is elnémultak – Helyszíni magyar olvasói levél az abu-dzabi pápai miséről

2019. február 3. és 5. között Ferenc pápa Abu-Dzabiba utazott, hogy nemzetközi vallásközi találkozón vegyen részt és találkozzon a helyi keresztényekkel. Török Tímea, Dubajban élő olvasónk – aki családjával részt vett Arábia első pápai szentmiséjén – beszámolóját szerkesztve adjuk közre.

Megtörtént. Nagyon készültünk rá, a résztvevő körülbelül százharmincezer emberrel együtt.

Előzetes regisztrációt követően, két hete vettük át a jegyeinket a dubai Jebel Aliban, az Assisi Szent Ferenc-templom plébániáján. Nagyon örültünk, hogy nekünk is jutott részvételi jegy, mert egyáltalán nem volt biztos, hogy mindenki el tud jutni a szentmisére, hiszen az Egyesült Arab Emírségben sokkal több katolikus él, mint a Zayed Sports City stadion befogadóképessége. De jutott, sőt, még az ezen a héten ide látogató rokonainknak is, akik a kisfiam első születésnapja alkalmából érkeztek. Sikerült „kicsit” feltuningolnunk a látogatásukat.

A pápai látogatásra honlap is készült, ahonnan minden fontos részlet megismerhető volt: honnan indul Abu-Dzabiba a szentmisét megelőző éjszakán Dubajból és az ország többi részéből a több mint ezer (!) busz; hogy nincs tanítás ezen a napon, mert az összes létező iskolabuszra is szükség van; hogy önkénteseket keresnek, mert belőlük a sok sem elég, és hogy a férjemnek erre a napra nem kell szabadságot igényelnie, mert a szentmisén résztvevőknek ez jár.

Kisfiunkra való tekintettel nem az éjszakai utazást választottuk, hanem előző este elutaztunk már Abu Dhabiba. Jól tettük! Sokan már hajnali kettőkor a stadionnál várakoztak a bejutásra... És bármennyire meglepő, itt is tud hideg lenni az éjszaka!

A szentmise 10.30-kor kezdődött, mi 8 óra körül érkeztünk a stadionhoz. Addigra a részt vevő tömeg nagy része már elfoglalta a helyét, így gyorsan átjutottunk a biztonsági ellenőrzésen. A szervezők mindenre gondosan ügyeltek, a kisfiam karszalagot kapott a nevével és a telefonszámommal arra az esetre, ha elveszne a kavalkádban. A szentmisére történő várokozásra és azt követő időszakra ingyen ételt (szendvics, gyümölcs, gyümölcslé) és vizet osztottak. Ezt követően próbáltuk megtalálni a jegyen szereplő helyet, ami nem sikerült, mert a stadionon kívüli álló helyeket egyáltalán nem táblázták ki, tulajdonképpen ömlesztve voltunk, mintha koncerten lennénk. Szerencsére a kisgyerekeseknek és mozgásukban korlátozottaknak fenntartott helyre belebotlottunk. Ez gondviselésszerű hely volt, nagyon jól jártunk. A terület – mint utólag kiderült – a pápamobil útvonal mellett volt közvetlenül, így igazán közelről élhettük át Ferenc pápa érkezését.

Innentől fogva kivetítőn követtük az eseményeket, és a szentmisébe is így kapcsolódtunk be. Nagyon találó és szívhez szóló volt a szentbeszéd,  hiszen szinte mindenki, aki jelen volt, az otthonától távol él. Kétszer is elhangzott, hogy „most csendben imádkozzunk néhány pillanatig”, és hihetetlen, de síri csend lett. Mindenki csendben volt. Nem volt sustorgás vagy telefoncsörgés. Békés, fegyelmezett és csendes volt a tömeg. Valahogy a kisgyerekek is jól bírták.

A könyörgéseket a legnagyobb hívőszámmal rendelkező közösségek nyelvén olvasták fel. A mise szövegeit és énekeit egy erre az alkalomra készült füzetben követtük, ami emlékként hazahozhattunk.

A mise végeztével – a pápa áldásával – hazaindultunk, kissé lepirulva, mert erre az egyre nem készültünk fel (az olvasók megnyugtatására: kisfiúnkat a testünkkel védtük), de az együtt ünneplés örömével, mely egész életünkben elkísér.