„Ti az Egyház szívében vagytok!” – Székely János gondolatai a római cigány zarándoklat után

Október 24. és 26. között európai cigány zarándoklatot tartottak Rómában, amelyen mintegy hétezren vettek részt, köztük százötvenen Magyarországról érkeztek. A magyar csoportot Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációért felelős tagja is elkísérte.

Ötven évvel ezelőtt Boldog VI. Pál pápa a Róma melletti Pomeziában ezekkel a szavakkal köszöntötte az odaérkezett roma zarándokokat: „Akárhol megálltok, alkalmatlankodónak és idegennek tartanak titeket. Itt nem! Itt olyan valakit találtok, aki szeret, aki értékel, aki segít benneteket. Ti az Egyházban nem a periférián vagytok, hanem bizonyos értelemben a középpontban, a szívünkben! Ti az Egyház szívében vagytok!” (Insegnamenti III [1965], 491)

Ferenc pápa október 26-án hétezer roma zarándok előtt, a zarándokok hatalmas örömujjongása közepette felidézte ezeket a felejthetetlen szavakat.

A katolikus egyház és a cigány nép közötti kapcsolat nem új keletű, évszázadokra nyúlik vissza. A cigányság Európába való megérkezése óta nagyon sokan, papok, szerzetesek és világi keresztények tettek azért, hogy a mélyszegénységben élő roma családokat segítsék, a roma gyerekek iskoláztatását biztosítsák. A 16–17. században már két jezsuita atya, Pedro León és Pedro Catalayud segítették a romákat, tanították a cigány gyerekeket Spanyolországban. 1899-ben egy francia világi keresztény, Lucie Peter a touloni pályaudvaron egy vagonban létesített „iskolát”, és ott közel negyven éven át ő maga tanította a roma gyerekeket.

Míg Európa sok országból (például Angol Királyság, Német Birodalom) kiűzték a cigányokat, addig a Pápai Állam sok cigány családot befogadott. Rómában külön utcájuk is volt, amelyet cigányok utcájának (strada dei li zingari) neveztek.

Magyarországon, Szatmáron a 18. század közepén Hám János püspök a ferencesek segítségével iskolát hozott létre roma gyerekeknek. Érsekújváron Farkas Ferdinánd plébános 1850-ben szakiskolát létesített cigány fiatalok számára, és a végzett fiataloknak ő maga igyekezett állást találni az ismerős mestereknél. A szolidaritás hasonló példáit még hosszan lehetne sorolni.

Ebbe az évszázadok óta tartó jó kapcsolatba illeszkedett bele az idei roma zarándoklat, amelynek során a résztvevők találkoztak Ferenc pápával. A találkozás előtt a VI. Pál teremben különböző zenekarok és tánccsoportok léptek fel, akik közül ki kell emelnünk a Kalyi Jag együttest Varga Gusztáv vezetésével. Méltán kapták talán a legnagyobb tapsot hagyományokra épülő, autentikus énekükkel.

A Szentatya beszéde előtt Peter Pollák szlovák parlamenti képviselő cigány nyelven beszélt a romák helyzetéről és arról, amit ő a romák érdekében közéleti szereplőként tesz. Ezután egy szerbiai születésű roma édesanya tanúságtétele következett, aki elmondta, hogy egy olaszországi táborban nőtt fel nagy szegénységben, átélve a kitaszítottságot és megvetést. Ám később találkozott a Szent Egyed (Sant’Egidio) közösséggel, újra megtalálta a hitét, tanulni kezdett, megnyílt előtte egy tágasabb, emberibb élet lehetősége. Gyermekeit ő már hitben neveli, és segíti minden lehetséges módon a tanulásukat.

Ferenc pápa egy cigány nyelvű mondattal kezdte beszédét („O Del si tumenca!” – „Kedves cigány barátaim!”), amire hatalmas tapsvihar volt a válasz. A Szentatya kiemelte, hogy az egyház mennyire szereti és értékeli a cigány népet. Hangsúlyozta, hogy a roma kultúra értékeit meg kell őrizni és meg kell ismertetni. Rámutatott a gyerekek iskoláztatásának, valamint annak fontosságára, hogy a szülők és a nagyszülők segítsék a gyermekeiket, unokáikat a tanulmányaikban. A pápa kiemelte: ez a cigányság felemelkedésének egyik legfőbb útja és eszköze.

A Szentatya hangsúlyozta, ismeri a romák nehéz helyzetét, hiszen Róma külső kerületeinek plébániáit látogatva gyakran találkozik velük. Leszögezte, hogy elfogadhatatlan az, hogy gyermekek megfagyjanak vagy bent égjenek egy viskóban, ahogyan az nemrégiben Olaszországban megtörtént. Kiemelte, hogy a cigányoknak, mint minden embernek, joguk van az emberhez méltó megélhetéshez, lakhatáshoz.

A pápa hangsúlyozta továbbá azt is, hogy az évszázados előítéleteket le kell rombolni, és kiemelte, hogy az előítéletek lerombolásában a romáknak is fontos szerepük van. Úgy kell élniük az európai társadalmakban, hogy soha ne adjanak alkalmat a médiának és a közvéleménynek arra, hogy a viselkedésük miatt negatív kép alakulhasson ki a romákról. Ferenc pápa rámutatott: a jogok és a kötelességek elválaszthatatlanok, és a romáknak a társadalmi együttélés törvényeit betartva kell építeniük a testvéri kapcsolatot a többségi társadalommal.

A magyar cigány zarándokok százötven fős csoportja nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta a Szentatya szavait. Hálásak voltunk azért is, hogy az egyház az őszinte beszédet szereti; a romáknak nemcsak a jogairól, hanem a kötelességeiről is szó esett. Zarándokcsoportunk számára a kegyelem egészen különleges ideje volt ez a néhány Rómában töltött nap. Megindító volt az a szeretet, ahogyan Ferenc pápa a betegeket megáldotta, megölelte, ahogyan szeretettel fogadta a cigány zarándokok sokszor viharos szimpátiakifejezéseit. Hálával töltött el minket az a gesztus, ahogyan a pápa a cigány Madonna szobrát egy gyönyörű új koronával megkoronázta. Óriási élmény volt Boldog Ceferino, a romák védőszentje oltárának meglátogatása (a Divino Amore-zarándokhelyen), az ottani imádság és ének. És felejthetetlen volt az Assisiben tartott zárószentmise is.

A magyar cigány zarándokok sokfelé feltűnést keltettek gyönyörű énekükkel, imájukkal, rendezettségükkel. Büszkén vonultunk Róma utcáin, sokan integettek nekünk, köszöntöttek minket, meglepődve és szeretettel. Segítse ez a jubileumi zarándoklat a romák és nem romák testvériségét hazánkban és egész Európában!

Magyarországról több egyházmegyéből, három busszal, mintegy százötvenen vettek részt a cigánytalálkozón.

Székely János esztergom-budapesti segédpüspök mellett Dúl Géza váci egyházmegyés pap és Makkai László görögkatolikus pap, illetve Szocska Ábel bazilita szerzetes kísérték a zarándokcsoportot, akikhez csatlakozott a családszinódus ideje alatt Rómában tartózkodó Kocsis Fülöp érsek-metropolita is.

Béke kilenced 7.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké.

 Ámen

Isten válaszol a hozzá fordulóknak
Szent Miklós Isten tanítványa lesz! A remeteség csendjében beiratkozik a lelki élet legmagasabb iskolájába, hol már maga az Isten a mestere a teremtője lábához ülő léleknek. Húsz év remeteség, a világ legcsodálatosabb Tanítójának a növendékeként élni, csak nagyon kevés embernek adatik meg. Élete végtelenül egyszerű, a mindennapjait nem annyira a külső dolgok, mint inkább a szikár teste katedrálisában trónoló Isten jelenlétében tölti. Imádkozás, engesztelés a remete mindennapi kenyere, ezért ő az Énekek énekének szerzőjével bátran mondhatja: „Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!”

Elmélkedés
Szerencsés ember, ki bölcs tanítóra talál. Mária, Lázár testvére Jézus lábához ül, hogy hallgassa a bölcs Mester tanítását. Jézus nem kergeti vissza Mártához a konyhába dolgozni az ő jelenlétére vágyakozó lányt, hanem még a sürgő-forgó testvérét, Mártát is arra biztatja, hogy válassza a jobbik részt. Hiszem-e, hogy Jézus Krisztus lehet az én tanítómesterem, hogy Ő képes engem, a marék porból született embert néven szólítani, bölcs terveibe beavatni? Ez a misztikus élet, mely a szentek szerint mindannyiunk számára elérhető. Hitem két erős karjával képes vagyok-e átölelni az Istent? Hiszem-e, hogy Teremtőm, aki megajándékozott a hallás ajándékával, képes meghallgatni kéréseimet, panaszaimat, és Ő, aki a nyelvünket, a beszédkészségünket adta, képes bennünket hallhatóan megszólítani és bölcs tanácsaival vezetni? A szentek szerint a történelem során még soha senki nem kereste és nem kérte Isten segítségét hiába, anélkül hogy Teremtője válaszra ne méltatta volna őt. Mert igazat mond az Éneke énekének szerzője: „Az én szerelmesemnek szavát hallom, íme, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!”

Könyörögjünk
Urunk Istenünk, fordítsd magad felé arcunkat, zörgess hangosabban szívünk ajtaján, hogy megértsük, felfedezzük, hogy Te bennünk lakozol és mi benned élünk, mozgunk és vagyunk. Segíts elcsendesedni, a mindennapi imádság remeteségében visszavonulni, hogy a lábadhoz üljünk és csodálva megértsük bölcsességedet, végtelen jóságodat. Segíts meg bennünket Istenünk Flüei Szent Miklós közbenjárására, hogy meghalljuk korunk gondjaira adott bölcs, atyai útmutatásod! De mindenekelőtt arra kérünk, hogy mi is megtapasztalhassuk a szentek legszentebb örömét: „Az én szerelmesem enyém, és én az övé, aki a liliomok közt legeltet.”Kéréseink, hogy meghallgatásra találjanak, így imádkozunk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,szenteltessék meg a te neved;jöjjön el a te országod;legyen meg a te akaratod,amint a mennyben, úgy a földön is.Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!Ámen. Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Évközi 30. hét csütörtök

Évközi 30. hét csütörtök

„Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Bízunk abban, hogy Isten minket eleve az üdvösségre rendelt.„Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta, és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette, akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette” (Róm 8,30) Pál apostol ezzel az örömmel ajándékozott meg, tudva,hogy emberek lévén, könnyen felébred bennünk sok tapasztalat nyomán a félelem: Amikor annyi mindent elvettek tőlünk, nem lesz-e préda a hitünk, nem veszítjük-e el az üdvösségünket is ellenségeink alattomos támadásai miatt?Több magyar testvérünk szívéből is kilopták a hitet. „Hit nélkül lehetetlen tetszeni az Istennek (Ter 5,24G) mert aki Istenhez járul,      annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket” (Zsid 11,6) Szent Pál felteszi a kérdést: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?”Részletesen felsorolja a lehetséges ellentéteket, de azonnal megválaszol mindegyikre:a győzelmük kizárva, amíg Isten valóban velünk van; még pontosabban: amíg mi el nem hagyjuk Istent: „Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? Ki lenne vádlója Isten választottjainak? Isten az, aki a megigazulást adja; ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van és közbenjár értünk?” (32-34) Sem az Atya, sem a Fiú nem küld el senkit magától. Ugyanezt nem lehet eleve kizárni a földi élet különböző tényezőiből, amelyek reális veszedelmet jelentenek a hitünkre és az üdvösségünkre: „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Éhség, mezítelenség, veszedelem, üldözés vagy kard? Amint írva van: „Miattad gyilkolnak minket naphosszat, olybá vesznek, mint a leölésre szánt juhokat” (Zsolt 44,23) (35-36) Az apostol életében ezek nagyon is reális, állandó veszedelmek voltak Krisztus követői ellen. A diadalmas hangsúly kétséget nem hagy, hogy keresztény ember ezekkel nem rettenthető meg, de az apostol kimondja, mint cáfolhatatlan választ: „De mindezeken győzedelmeskedünk az által, aki szeret minket. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van”. (37-39) Ez a csodálatos, magabiztos válasz sorozat tehát érvényes, de csak akkor, ha Isten valóban velünk van, ha mi nem hagytuk el őt. Gyermekei lettünk a keresztség szentségében. Egész Európa egységesen keresztény, azaz Krisztushoz tartozó népekből állt. Kereszténnyé tettük azokat is, akik minket támadtak: kunokat, besenyőket, jászokat. Európa népei most már nem keresztények. Vannak keresztény maradékok, de akik formálisan megtagadják hitüket, vagy formálisan nem, de állandó és megátalkodott gyűlölködők, azok nyilván nem keresztények. A kereszténység a szeretet vallása, a gyűlölködés a sátán hitvallása. Ha visszaimádkozzuk hitetlenné tett testvéreinket Isten karjaiba, akkor ismét bátran elmondhatjuk: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?”

 

IKONIAI SZENT PARASZKÉVA

Szent Paraszkéva (Piroska) vértanúnő.

Gazdag és istenfélő szülőktől született. Szülei a pénteki napot az Úr szenvedései és halála iránti tiszteletből böjttel, imádsággal és alamizsnával szentelték meg. Isten ezért a pénteki napon adta nekik ajándékul a kislányt. A péntek görög nevéről Paraszkévának nevezték el. Gyermekkorában elvesztette szüleit. Szüzességi fogadalmat tett, és abban fáradozott, hogy a keresztény hitet szülővárosában Ikoniumban a pogány lakosok között terjessze. A pogány helytartó elé vitetve, elvetve a női gyöngeséget, bátran megvallotta keresztény hitét, nem ijedve meg a fenyegetésektől. Sok kínzás után börtönbe vetették a félholt leányt. Isten csodásan begyógyította sebeit. Kínzója e csodából nem okulva, folytatta a leány kínzását. Fára függesztette, fáklyákkal sütögette testét, végül karddal fejezték le Dioklécián császár alatt.

Egyházi vezetőkkel egyeztetett Áder János a párizsi klímacsúcs előtt

Az élő bolygót olyan állapotban kell az utódokra hagyni, ahogy kaptuk – hangsúlyozta az államfő, amikor Veres András római katolikus és Szabó István református püspököt október 28-án hivatalában fogadta. Az egyházi vezetők és az elnök egyetértettek abban: ez a párizsi klímacsúcs tétje.

Altorjai Anita, a Köztársasági Elnöki Hivatal sajtóigazgatója közölte, hogy a közelgő párizsi klímacsúcs jegyében a megbeszélés témája a környezeti fenntarthatóság volt. Mint hangsúlyozta, a találkozón Áder János felhívta a figyelmet arra, hogy az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás olyan mértékűvé válhat, ami veszélyezteti gyermekeink és unokáink jövőjét, civilizációnk vívmányait és azok fennmaradását.

Ezért nem szabad elfelejtkezni arról, hogy – miként Ferenc pápa írta – „mi magunk is a Föld lakói vagyunk. Testünket a bolygó elemei alkotják, annak levegőjét lélegezzük be, annak vize éltet és frissít fel bennünket” – szögezte le az államfő.

A tájékoztatás szerint a köztársasági elnök és vendégei egyetértettek abban, hogy a közös felelősség közös cselekvést követel, így azt is, hogy vallástól, világnézettől függetlenül szót kell emelnünk élő bolygónk védelme ügyében. Az államfő és a püspökök egyetértettek abban, hogy vallásától függetlenül minden hívő és a nem hívők érdeke közös: élő bolygónkat olyan állapotban kell utódainkra hagyni, ahogyan kaptuk, olyannak kell megőriznünk, amilyennek szeretjük. Ez a párizsi csúcs tétje – rögzítették.

Az Al Gore, a környezetvédelmi tevékenységéért Nobel-békedíjjal elismert volt amerikai alelnök által elindított nemzetközi klímavédelmi kampányhoz Magyarország, Áder János kezdeményezésre, az Élő bolygónk című kampánnyal csatlakozott. Az akció célja, hogy a Élőbolygónk.hu oldalon minél több ember támogató online aláírásával nyomást gyakoroljon azokra az országokra, amelyek még nem ismerték fel a klímavédelem jelentőségét.

 

Béke kilenced 6.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké.

 Ámen

Istenhez menekül
Flüei Szent Miklós ötven éves, saját földjén gazdálkodik, tíz szép gyermek édesapja. Szülőföldje bírója, háborús veterán, de szomorú szívvel látja, érzi, hogy szaporodnak a nézeteltérések, már ott lobog az emberek tekintetében az újabb sebeket okozó polgárháború. Előtte van egy értelmetlen, céltalan öldöklés, és neki döntenie kell. Kihez mehetnénk – kérdezi Szent Péterrel. Egyszerű a válasz: az örök élet igéi nálad vannak – mondja Miklós, és Szent Péter példájára Jézus mellett dönt. Elhatározását, hogy a csatatér helyett a pusztába megy remetének, megbeszéli a feleségével is, aki nemcsak megérti és elfogadja férje döntését, hanem ő maga készíti el vastag darócból az egyszerű, földig érő remeteruhát. Szent Miklós 1467.október 16-án, még a tél beállta előtt elbúcsúzik családjától, barátaitól és Mózes példájára felkapaszkodik Isten hegyére. 

Elmélkedés
Nagy-nagy alázat kell ahhoz, hogy belássuk, népünket, bennünket felmorzsolni akaró kérdéseket, gondokat nem vagyunk képesek megválaszolni, a hatalmas hullámokat, melyek dióhéjként dobálnak bennünket, népünket, világunkat, nem vagyunk képesek megállítani, irányítani. Alázat és bátorság kell ahhoz, hogy a háborgó tengeren sodródó apostolok példájára Krisztushoz kiáltsunk: ments meg Urunk, mert másképpen elveszünk. Szent Miklós nagysága, hogy belátja ötvenévesen, hogy neki már nincs több válasza a felmerülő gondokra, feszültségekre, képtelen karddal, bírói bölcsességgel megállítani az ő erejét meghaladó elemek harcát, az emberek szívét széttépő indulatokat, és ezért Istenhez menekül. Hiszi, hogy Isten megszólítható és azt is hiszi, hogy az élő Isten megszólal, mert Ő a kérdéseinkre választ adó szeretet. Van bennem elég alázat, bölcsesség, hogy a saját életem gondjait népem, a világ terheit Teremtő Istenemmel megbeszéljem, hogy az Ő szelíd, jóságos, bölcs válaszát meghalljam, elfogadjam? 

Könyörögjünk
Urunk Istenünk, te szelíd jósággal bennünket is hívsz: „Gyertek hozzám mindnyájan akik elfáradtatok, kik az élet terhét hordozzátok, és én felüdítelek titeket.” A sok gond, félelem felőröl bennünket, adj erőt Flüei Szent Miklós közbenjárására, hogy mi is nálad keressünk erőt, vigaszt, tiszta fénynél minden kérdésre választ adó bölcsességet! Urunk, jövünk hozzád, alázattal lábadhoz ülünk, hogy megvigasztalj, mert sebeinkre gyógyírt, kérdéseinkre választ, harcainkban békét nálad keresünk. Te vagy számunkra a Megváltó Istenünk!Kéréseink, hogy meghallgatásra találjanak, így imádkozunk: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!Ámen. Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostol

Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostol

Jézus egész éjjel imádkozott. Isten azért küldte a Fiát a világba, hogy az Atya szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. Jézus ezt a célt szolgálja, amikor titokzatos testébe szervezi be a megkeresztelt embert. Ott isteni életre kelti, és éltető kegyelmei által közreműködteti a titokzatos test egésze javára. Az egyház remekül van megépítve, mert Krisztus a szegletkő. Melléje sorakoznak az alap kövei, az apostolok. Őket Jézus csiszolta és faragta, illesztette maga mellé. A többi hívő ezekre épül, ezért a pokol ereje sem diadalmaskodhat rajta. Jézus sok tanítványt hívott, vonzott. Jézus isteni személy, teljes jogú birtokosa az istenségnek (mindentudás, mindenhatóság), mindig alkalmazkodik küldője, az Ősforrás akaratához. Így tesz most is, amikor a megváltott világ alapjait rakja le. Egész éjjel imádkozik, és reggel az Atya akaratát hirdetve választja ki tizenkét apostolát. Hogy „aposztolosz”, azaz küldöttek legyenek. Ezt utólag is magyarázza a Zebedeus-fiak kérése alkalmával. Velünk is, személyre szóló terve van Istennek, a Szentlélek pontosan tudja hol a helyünk, hol van feladatunk. Bízzuk magunkat a nagy építőmesterre. A házastársak sokszor „megtervezik” az életszolgálatot. Újabban igen nagy százaléka a felnőtt nőknek nem vállal anyaságot. Milyen hiány lesz a szeretet gyakorlásában, ha nem születnek meg, akik szeretni tudnának, akik hivatva lennének elvégezni a fontos szolgálatokat.Jézust kell követni, nem a saját karrierünket építeni.