A doni katasztrófában elhunyt honvédekre emlékeztek a Mátyás-templomban

Bíró László tábori püspök és a katonalelkészek közössége katonai tiszteletadással egybekötött megemlékező szentmisét mutatott be január 12-én a budavári Mátyás-templomban a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg katonáiért a doni áttörés 73. évfordulóján.

Bíró László a szentmise elején hangsúlyozta: A doni kitörés katonáira emlékezünk, akik a mínusz húsz-negyvenöt fokos hidegben meggémberedett ujjal, egy erőszakos diktatúrával szemben akarták védeni a hazát. Azokra emlékezünk, akik temetetlenül ott maradtak a lövészárkokban, vagy jelzett sírokban nyugszanak. Azokra a fájdalmakra emlékezünk, amiket megéltek a családtagok idehaza. Azokra emlékezünk, akik a nehéz, katonai vagy politikai döntéseket meghozták, és próbálták a hazát védeni. Mindenképpen a hősiességre emlékezünk ezen a mai napon.

A tábori püspök szentbeszédében felhívta a figyelmet: az emlékezés mindig a jelenért van, és a jövőre irányítja figyelmünket. A katonai ordinárius immár hagyományos módon a Szentatya béke világnapi üzenetének gondolataiból szemezgetett a doni emlékmisén. Ferenc pápa arról szól, hogy Isten nem közömbös, számon tartja az egyes embert és az emberiséget is, s azt kéri ebben az esztendőben, hogy győzzük le a közönyt és szerezzük meg a békét. A Szentatya szól arról, hogy van alapja reményünknek: akár az ENSZ 2030-as Agenda dokumentuma és más, nemzeti kezdeményezések is szólnak arról, hogy az ember képes összefogni a jövő érdekében. A tavalyi évben ünnepelte a katolikus egyház a II. vatikáni zsinat 50. évfordulóját: a Gaudium et spes, a Nostra aetate és más zsinati írások is a párbeszédre hívnak bennünket, és az irgalmasság szentéve is abban segít bennünket, hogy kiemelkedjünk a közöny mélységeiből – mutatott rá Ferenc pápa szellemében a püspök.

A közöny különböző formáiról is beszélt a Szentatya levele kapcsán Bíró László. Az egyik az Isten iránti közöny, amiből relativizmus és az emberek iránti közöny is fakadhat, a környezet megvetése. A pápa arra irányítja a figyelmet, hogy az Isten iránti közöny nemcsak a személyben hoz létre változást, hanem társadalmi kihatásai is vannak. Régen Magyarországon mindig sulykolták, hogy a vallás magánügy, azt is szokták mondani, hogy a házasság magánügy. Egyik sem magánügy, csupán személyes ügy, mindegyiknek társadalmi kihatásai is vannak – szögezte le a tábori püspök.

Az emberi iránti közönynek, a második kategóriának sokféle megnyilvánulási formája lehet – tolmácsolta a pápa szavait Bíró László. Egyik fajtája, hogy valaki minden információt begyűjt, de ezt a halmazt telíti a közönnyel; másik fajtája, ha az ember távol tartja magát a különböző információktól, és megy a maga feje után, pénzközpontúan cselekszik, nem az igazságosságra és a békére törekszik.

A tábori püspök hangsúlyozta, hogy felelősek vagyunk az irgalmasság kultúrájának építésében. Szólt a családok felelősségéről, hogy mennyire örökítik át a hitet, és nevelik rá tagjait az egymás iránti szolidaritásra, a gyengéhez való odahajolásra. A nevelő intézményeknek és a hírközlő eszközöknek is felelősségük van abban, hogy mennyire jön létre a szolidaritás kultúrája – mutatott rá.

A szentmise zenei szolgálatát a Magyar Honvédség Légierő Zenekar Veszprém látta el Katona János alezredes karnagy vezetésével.

A szentmisén megjelent Vargha Tamás, a honvédelmi minisztérium parlamenti államtitkára és Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökhelyettese. Nagy számban vettek részt a közélet, a  honvédség, és civil szervezetek képviselői. A megemlékezés a Hadtörténeti Múzeum előtt folytatódott, ahol az emlékezés keretében elhelyezték a kegyelet koszorúit és virágait a múzeum falán található emléktáblánál.

* * *

Hazánk számára a történelem egyik legszomorúbb eseménye a doni áttörés. 1943 januárjában a Don-kanyarban napok alatt szinte teljesen megsemmisült a kétszázezres 2. magyar hadsereg.

A magyar politikai és katonai vezetés 1942 januárjában már nem talált kiutat a német „kívánság” elől. Az akkori magyar viszonyok között legjobban felszerelt és kiképzett 207 ezer emberből álló hadsereg sorsa megpecsételődött.

A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, július 7-én érték el a Dont. A kifáradt egységek ott védelembe mentek át a Voronyezs és Pavlovszk közötti 208 kilométernyi szakason. A szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, szokatlanul hideg, szeles időben lendült támadásba az urivi hídfőtől kiindulva, és már aznap 8–12 kilométer mélyen beékelődött a magyar védelembe. Január 16-ára a szovjet támadás három részre szakította a magyar hadsereget. A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg 93 500, más források szerint 120 ezer, illetve 148 ezer embert veszített el, az elesettek és a fogságba esők pontos számát nem lehet megállapítani.

Az elesettek emlékére az urivi áttörés térségében, Boldirevka település mellett hozták létre a I. Magyar Központi Katonai Temetőt, melyet 1997. június 20-án avattak fel, ott 8375 honvéd nyugszik.

A Kormányközi Hadisírgondozó Vegyesbizottság 1999-ben döntött egy újabb oroszországi magyar központi temető létrehozásáról. A rudkinói II. Magyar Központi Katonai Temetőt 2003. május 28-án avatták fel, itt 19 110 elhunyt magyar honvéd földi maradványait temették újra.

 

Az Irgalmasság Szent Éve 44.

A próféta alaposan kioktatja Izrael fiait a bálványozás ostobaságáról azért, hogy végre kijózanodjanak. Az eredmény az ő idejében nem mutatkozott meg, de legalább a megváltás idejében éljünk a tanításából. „Leroskad Bel, összetörik Nebó. Bálványaikat állatokra, barmok hátára rakják, úgy viszik súlyos teherként, kimerült állatok hátán. De leroskadnak a bálványok, mind térdre rogynak, nem tudják megszabadítani azokat, akik viszik őket, sőt maguk is fogságba jutnak. Hallgassatok ide, Jákob háza, és ti mindnyájan,m akik Izrael házából megmaradtatok, akiket anyátok méhétől fogv a hordozok, akiknek terhét az anyaöltől kezdve viselem. Én öreg korotokig ugyanaz maradok, s míg meg nem őszültök, hordozlak titeket. Mint eddig is tettem, továbbra is viszlek, fenntartalak és megmentelek benneteket.--- Kivel vethettek egybe, és kivel mérhettek össze? Ki mellé állíthattok oda, kihez hasonlíthattok? Azok, akik kiöntik az aranyat erszényükből, és lemérik mérlegen at ezüstöt, aranyművest fogadnak, hogy istent csináljon nekik, aztán lebborulnak előtte és imádják. Majd vállukra veszik és úgy cipelik, aztán leteszik állványára, hogy veszteg maradjon. Nem is mozdul el helyéről; ha kiáltanak hozzá, nem felel, a nyomorúságtól nem ment meg senkit. Gondoljatok erre, és szégyenkezzetek, vegyétek szívetekre, ti pártütők! Emlékezzetek a régmúlt időkre, hogy én vagyok az Isten és nincsen más; hogy nincs senki hozzám hasonló. Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik meg se történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent végbeviszek. Elhívom kelet felől a ragadozó madara, messze földről a kiválasztott férfit. Ahogy mondom, úgy teszek, mihelyt eltervezem, már végre is hajtom. Hallgassatok hát ide, ti csüggedt szívűek, akik úgy érzitek: messze van még a győzelem. Közel hozom győzelmemet, már nincs is messze, és nem késik szabadításom. Szabadulást szerzek Sionnak, és dicsőséget adok Izraelnek” (Iz 46,1-13; Brev 1,279-80)

Évközi 1 hét Szerda

Évközi 1 hét Szerda         
1Sám 3,1-10.19-20; Mk 1,29-39
„Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!”

Óriási volt az öröme Annának, Elkána feleségének, amikor áldott állapotban érezte magát. Öröme akkor lett teljes, amikor a megszületett gyermek kisfiú volt. Tudta, hogy ezzel férjének hatalmas örömöt szerzett, hogy kedvenc feleségétől fiút kapott olyan hosszú várakozás után. Valóban illett rá a Samu-él név, vagyis Isten meghallgatott. Mint a zsidó édesanyák általában, ő is örömmel szoptatta kisfiát három éves koráig. Akkor elválasztotta az anyatejtől, és teljesítette Istennek tett fogadalmát, Elvitte őt Silóba a szent sátorhoz. Boldogan mutatta be az idős papnak: „Kérlek, uram! Életedre mondom, uram, hogy én vagyok az asszony, aki előtted álltam, amikor itt az Úrhoz imádkoztam. Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem. Ezért én is kölcsönbe adom őt az Úrnak arra az egész időre, amely alatt kölcsönben kell lennie az Úrnál. Ezután imádták ott az Urat”. (1Sám 2,26-28). Azután Anna gyönyörű és okos hálaéneket zengett Istennek. Ez az ének lett egyik mintája és forrása a Szűzanya hálaénekének, amelyben ő istenanyaságáért adott hálát ifjú szűzként szíve alatt az Istengyermekkel Ein-Karimban. Miután szülei hazamentek, a kis Sámuel szorgalmasan szolgált Héli mellett az Úr színe előtt. Megkedvelték őt a zarándokok is. Erre azért is szükség volt, mert Héli a saját fiaiban nem tudott méltó utódokat állítani papi szolgálatra. Isten angyalt küldött hozzá egykor (2,27), hogy figyelmeztesse fiai galád viselkedésére. Azok azonban már belecsontosodtak bűneikbe. Ebben az időben történt a kis Sámuel kiválasztása Isten különös szolgálatára „Azokban a napokban, amikor a gyermek Sámuel Héli előtt az Úrnak szolgált, ritka volt az Úr szózata, s nem fordult elő gyakran látomás. Történt azonban az egyik nap, amikor Héli, akinek a szeme elhomályosodott már és látni sem tudott, a szokott helyén pihent. Isten mécsesét pedig még nem oltották ki, és Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája volt, hogy szólította az Úr Sámuelt. Az felelt és így szólt: Itt vagyok! Aztán odafutott Hélihez és azt mondta: Itt vagyok, hívtál! Héli azt felelte: Nem hívtalak, menj vissza és aludj! Elment tehát és aludt”. (3,1-5) Mivel ez a szólítás még kétszer elhangzott, akkor az idős pap megértette, hogy a kisfiút az Úr szólítja. „Ezért azt mondta Sámuelnek: Menj és aludj, s ha megint szólít, mondd neki: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Elment tehát Sámuel és aludt a helyén. Ekkor eljött az Úr, odaállt és szólította, ahogy előbb is szólította: Sámuel, Sámuel! Sámuel erre azt felelte: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” (9-10) „Sámuel aztán felnevelkedett, s az Úr vele volt, s ezekből a szavakból egy sem esett a földre. Meg is tudta egész Izrael Dántól Beersebáig, hogy Sámuel az Úr meghitt prófétája” (19-20) Magyar édesanyák! Tudjátok ti is, hogy az édesanyás szeretet és szenvedés mekkora érték a Mennyei Atya szemében? Örök boldogságotok legbiztosabb alapja anyai hivatástok.

RÓMAI SZENT TATIÁNA

Szent Tatiána 

vértanúnő

Szentünk Rómában született nemes és gazdag családban. Jó nevelést kapott tőlük a keresztény életre. Miután felnőtt lett, visszautasította a házassági ajánlatokat, és egyedül mennyei Vőlegényének Jézusnak akart szolgálni. Erényes életéért az Egyház diakonisszájává avatták. Ebben a minőségben nagy buzgóságot mutatott a Rómában élő keresztények között. Szorgalmasan kereste a szegényeket, látogatta a börtönöket, segített a rászorulókon. Imáival és jótetteivel állandóan kedvébe akart járni Istennek. Akkoriban lépett trónra Alexander Severus császár (222-35). Anyja keresztény volt, úgy is nevelte, de nem gyakorolta keresztény vallását. Maga nem üldözte a keresztényeket, de helytartói, a tartományok kormányzói üldözték őket. Különösen kitűnt ebben Ulpianus városparancsnok. Sok keresztény vére tapadt a kezeihez. Tatiánát is elfogatta és Apolló templomában bálványimádásra kényszerítette. Mivel Tatiána hitében erősnek mutatkozott, nagyon megkínoztatta. Isten angyal azonban vigyázott rá, kínzói kimerültek a kínzásban, sőt 8 kínzója látva Tatiána sértetlenségét, maga is Krisztushívő lett. A szent vértanúnőt atyjával együtt 226-ban lefejezték. Utána a hívőkké lett kínzók is lefejezéssel nyerték el a vértanúságot.

Eddig egymillió zarándok lépett át a római szent kapukon

A Ferenc pápa által december 8-án megnyitott szentév kezdete óta már több mint egymillió zarándok lépett át a Róma városában megnyitott szent kapukon – tájékoztatott vasárnap Rino Fisichella érsek, a szentév egyházi eseményeinek szervezője.

A Szent Péter-, a Lateráni Szent János-, a Szent Pál-, valamint a Santa Maria Maggiore-bazilikában megnyitott szent kapuk után január 8-án egy ötödik kapu is megnyílt a Róma külvárosában levő Isteni Szeretet-kegyhelyen. A szent kapukon haladnak át a Ferenc pápa által meghirdetett szentévben Rómába érkező zarándokok.

Az irgalmasságnak szentelt rendkívüli szentévben mintegy harmincmillió zarándok érkezését várják Rómába. Ennyien érkeztek a 2000-es szentévben is.

Az egyházfő nyilvános programjait szervező Pápai Ház Prefektúrájának adatai szerint ugyanakkor decemberben visszaesett a pápával való találkozókon résztvevők száma. A Szent Péter téren tartott szerdai általános audienciákon, valamint az ugyanitt vasárnaponként elhangzó pápai beszédeken a múlt év utolsó hónapjában 324 ezren vettek részt a 2014 decemberében mért 461 ezerhez képest. Ez részben a novemberi párizsi merényleteket követő rendkívüli biztonsági készültség miatti félelmekkel magyarázható. Másrészt a Ferenc pápával való nyilvános találkozókon egyre kevesebben vesznek részt: a 2013 márciusában kezdődött pápasága első kilenc hónapjában 6,6 millióan voltak jelen, 2014-ben mintegy 5,9 millióan, tavaly 3,2 millióan.

XVI. Benedek pápaságának utolsó évében 2,3 millióan vettek részt az egyházfő nyilvános találkozóin.

Az Irgalmasság Szent Éve 43.

január 12.

Janssen Szent Arnold, az alapító halálának emléknapja (január 15.)

Imádkozzunk a missziós nővérekért!

• Szentlélek Szolgálói Szerzetesközösség

Alapítójuk: Janssen Szent Arnold

A Szentlélek Szolgálóiként, szeretnénk minden nemzetnek hirdetni a Szentháromság egy Isten megváltó szeretetét. Missziós szolgálat a rendünk alapja és célja, és minden munkánkkal az Egyház missziós küldetését szolgáljuk. Az evangélium terjesztésével hozzá szeretnénk járulni az emberiség haladásához, a kultúra fejlődéséhez. Szükség szerint sokféle területen teljesítünk szolgálatot: az oktatásban, az egészségügyben, bekapcsolódunk a lelkipásztori munkába vagy karitatív feladatokat látunk el. Több mint 3000 nővérünk tevékenykedik a világ 47 országában. Különleges módon szeretjük és imádjuk a Szentlelket, aki által kiárad szívünkbe az Isten szeretete.

Lelkiségünkből:

„Az Evangélium hirdetése a felebaráti szeretet legfőbb cselekedete." Janssen Szent Arnold

Évközi 1 hét kedd

Évközi 1 hét kedd     
1Sám 1,9-20; Mk 1,21-28
„Seregek Ura, ha letekintesz és meglátod szolgálód nyomorúságát” 

„Miután ettek és ittak Silóban, Anna felkelt, és amíg Héli pap az Úr templomának ajtófélfájánál a székében üldögélt, Anna keseredett szívvel imádkozott az Úrhoz, és nagyon sírt. Fogadalmat is tett, és ezt mondta: Seregeknek Ura, ha letekintesz, és meglátod szolgálód nyomorúságát, ha megemlékezel rólam, nem feledkezel el szolgálódról, és fiúmagzatot adsz szolgálódnak, akkor az Úrnak adom őt élete valamennyi napján, és borotva nem éri a fejét” (1Sám 1,9-11) Anna sorsa fordulóponthoz érkezett. Betelt a pohár, a szenvedések, megaláztatások keserű italát mind kiitta belőle. Az ősanya, Ráchel, férjéhez fordult hasonló lelki válságában, fiút kért tőle, de hallania kellett a józan választ: új életet csak Isten adhat. Anna ezt jól érezte, ezért Isten elé térdel, még sír, zokog, de lelkében már kész a megértés: Istennek komoly célja lehet az ő szenvedéseivel. Erre a betetőzésre várt eddig, amit ma élt át az áldozati oltár előtt. És még valamire: Ha fiút ajándékoz neki az Úr Elkána közvetítésével, azt a fiút nem fogja görcsösen magához szorítani, védőpajzsként maga elé emelni a sokgyerekes vetélytársnő gúnyolódásainak kivédőjeként, hanem Istennek ajánlja szolgálatra, egész életére. Nazírt nevel belőle. Bort és részegítőt nem fog inni, fejét nem borotválja. Megérett az áldozatra és megtette felajánlását. Ehhez azonban mintegy papi pecsét kellett megerősítésül Héli pap és bíró tanúságtétele. „Történt pedig, hogy amíg ő imádkozott az Úr előtt sokáig, Héli egyre figyelte a száját. Mivel Anna csak a szívében beszélt, és csak az ajka mozgott, a szava pedig egyáltalán nem hallatszott, Héli azt gondolta róla, hogy részeg. Meg is kérdezte tőle: Meddig leszel részeg? Menj, emészd meg egy kissé a bort, amitől elkábultál! Anna azt felelte: Nem, uram! Nagyon szerencsétlen asszony vagyok én, sem bort, sem más részegítő italt nem ittam, csak a lelkemet öntöttem ki az Úr színe előtt. Ne tartsd szolgálódat Béliál leányai közül valónak, mert bánatom és szomorúságom sokasága miatt szóltam mindeddig”. (12-16)Anna nem botránkozik meg Héli kemény bírálatán. Egyszerűen és szelíden védi meg magát. Hiszen ez az öregember Isten szolgája, aki itt őrzi a szentsátort, és várja, hogy igénybe veszik szolgálatait. Akkor még mit sem sejtve Isten különös terveiről, hogy azokban nekik, mindkettőjüknek nagyon komoly szerepet szánt az Úr, de megnyugodtak: érezték, hogy most történt valami sorsfordító kegyelemjárás, meg lehet nyugodnia ennek a szenvedő asszonynak. „Héli erre azt mondta neki: Menj békével, és Izrael Istene teljesítse kérésedet, amelyet hozzá intéztél. Anna így válaszolt: Bárcsak kegyelmet találna szolgálód a szemedben!” (17-18) Elkána és egész családja visszatért Efraim hegyére. „Amikor aztán Elkána megismerte Annát, a feleségét, az Úr megemlékezett róla, és történt napok múltával, hogy Anna fogant és fiút szült. Sámuelnek nevezte el, mert az Úrtól kérte őt” (19-20) Sámuel ugyanis azt jelenti: Az Isten meghallgatott. Édesanyák! Drága kincsek vagytok nemcsak nekünk, a jó Istennek is.