Évközi 1 hét Szerda

Évközi 1 hét Szerda         
1Sám 3,1-10.19-20; Mk 1,29-39
„Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!”

Óriási volt az öröme Annának, Elkána feleségének, amikor áldott állapotban érezte magát. Öröme akkor lett teljes, amikor a megszületett gyermek kisfiú volt. Tudta, hogy ezzel férjének hatalmas örömöt szerzett, hogy kedvenc feleségétől fiút kapott olyan hosszú várakozás után. Valóban illett rá a Samu-él név, vagyis Isten meghallgatott. Mint a zsidó édesanyák általában, ő is örömmel szoptatta kisfiát három éves koráig. Akkor elválasztotta az anyatejtől, és teljesítette Istennek tett fogadalmát, Elvitte őt Silóba a szent sátorhoz. Boldogan mutatta be az idős papnak: „Kérlek, uram! Életedre mondom, uram, hogy én vagyok az asszony, aki előtted álltam, amikor itt az Úrhoz imádkoztam. Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem. Ezért én is kölcsönbe adom őt az Úrnak arra az egész időre, amely alatt kölcsönben kell lennie az Úrnál. Ezután imádták ott az Urat”. (1Sám 2,26-28). Azután Anna gyönyörű és okos hálaéneket zengett Istennek. Ez az ének lett egyik mintája és forrása a Szűzanya hálaénekének, amelyben ő istenanyaságáért adott hálát ifjú szűzként szíve alatt az Istengyermekkel Ein-Karimban. Miután szülei hazamentek, a kis Sámuel szorgalmasan szolgált Héli mellett az Úr színe előtt. Megkedvelték őt a zarándokok is. Erre azért is szükség volt, mert Héli a saját fiaiban nem tudott méltó utódokat állítani papi szolgálatra. Isten angyalt küldött hozzá egykor (2,27), hogy figyelmeztesse fiai galád viselkedésére. Azok azonban már belecsontosodtak bűneikbe. Ebben az időben történt a kis Sámuel kiválasztása Isten különös szolgálatára „Azokban a napokban, amikor a gyermek Sámuel Héli előtt az Úrnak szolgált, ritka volt az Úr szózata, s nem fordult elő gyakran látomás. Történt azonban az egyik nap, amikor Héli, akinek a szeme elhomályosodott már és látni sem tudott, a szokott helyén pihent. Isten mécsesét pedig még nem oltották ki, és Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája volt, hogy szólította az Úr Sámuelt. Az felelt és így szólt: Itt vagyok! Aztán odafutott Hélihez és azt mondta: Itt vagyok, hívtál! Héli azt felelte: Nem hívtalak, menj vissza és aludj! Elment tehát és aludt”. (3,1-5) Mivel ez a szólítás még kétszer elhangzott, akkor az idős pap megértette, hogy a kisfiút az Úr szólítja. „Ezért azt mondta Sámuelnek: Menj és aludj, s ha megint szólít, mondd neki: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Elment tehát Sámuel és aludt a helyén. Ekkor eljött az Úr, odaállt és szólította, ahogy előbb is szólította: Sámuel, Sámuel! Sámuel erre azt felelte: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” (9-10) „Sámuel aztán felnevelkedett, s az Úr vele volt, s ezekből a szavakból egy sem esett a földre. Meg is tudta egész Izrael Dántól Beersebáig, hogy Sámuel az Úr meghitt prófétája” (19-20) Magyar édesanyák! Tudjátok ti is, hogy az édesanyás szeretet és szenvedés mekkora érték a Mennyei Atya szemében? Örök boldogságotok legbiztosabb alapja anyai hivatástok.