Évközi 1 hét kedd

Évközi 1 hét kedd     
1Sám 1,9-20; Mk 1,21-28
„Seregek Ura, ha letekintesz és meglátod szolgálód nyomorúságát” 

„Miután ettek és ittak Silóban, Anna felkelt, és amíg Héli pap az Úr templomának ajtófélfájánál a székében üldögélt, Anna keseredett szívvel imádkozott az Úrhoz, és nagyon sírt. Fogadalmat is tett, és ezt mondta: Seregeknek Ura, ha letekintesz, és meglátod szolgálód nyomorúságát, ha megemlékezel rólam, nem feledkezel el szolgálódról, és fiúmagzatot adsz szolgálódnak, akkor az Úrnak adom őt élete valamennyi napján, és borotva nem éri a fejét” (1Sám 1,9-11) Anna sorsa fordulóponthoz érkezett. Betelt a pohár, a szenvedések, megaláztatások keserű italát mind kiitta belőle. Az ősanya, Ráchel, férjéhez fordult hasonló lelki válságában, fiút kért tőle, de hallania kellett a józan választ: új életet csak Isten adhat. Anna ezt jól érezte, ezért Isten elé térdel, még sír, zokog, de lelkében már kész a megértés: Istennek komoly célja lehet az ő szenvedéseivel. Erre a betetőzésre várt eddig, amit ma élt át az áldozati oltár előtt. És még valamire: Ha fiút ajándékoz neki az Úr Elkána közvetítésével, azt a fiút nem fogja görcsösen magához szorítani, védőpajzsként maga elé emelni a sokgyerekes vetélytársnő gúnyolódásainak kivédőjeként, hanem Istennek ajánlja szolgálatra, egész életére. Nazírt nevel belőle. Bort és részegítőt nem fog inni, fejét nem borotválja. Megérett az áldozatra és megtette felajánlását. Ehhez azonban mintegy papi pecsét kellett megerősítésül Héli pap és bíró tanúságtétele. „Történt pedig, hogy amíg ő imádkozott az Úr előtt sokáig, Héli egyre figyelte a száját. Mivel Anna csak a szívében beszélt, és csak az ajka mozgott, a szava pedig egyáltalán nem hallatszott, Héli azt gondolta róla, hogy részeg. Meg is kérdezte tőle: Meddig leszel részeg? Menj, emészd meg egy kissé a bort, amitől elkábultál! Anna azt felelte: Nem, uram! Nagyon szerencsétlen asszony vagyok én, sem bort, sem más részegítő italt nem ittam, csak a lelkemet öntöttem ki az Úr színe előtt. Ne tartsd szolgálódat Béliál leányai közül valónak, mert bánatom és szomorúságom sokasága miatt szóltam mindeddig”. (12-16)Anna nem botránkozik meg Héli kemény bírálatán. Egyszerűen és szelíden védi meg magát. Hiszen ez az öregember Isten szolgája, aki itt őrzi a szentsátort, és várja, hogy igénybe veszik szolgálatait. Akkor még mit sem sejtve Isten különös terveiről, hogy azokban nekik, mindkettőjüknek nagyon komoly szerepet szánt az Úr, de megnyugodtak: érezték, hogy most történt valami sorsfordító kegyelemjárás, meg lehet nyugodnia ennek a szenvedő asszonynak. „Héli erre azt mondta neki: Menj békével, és Izrael Istene teljesítse kérésedet, amelyet hozzá intéztél. Anna így válaszolt: Bárcsak kegyelmet találna szolgálód a szemedben!” (17-18) Elkána és egész családja visszatért Efraim hegyére. „Amikor aztán Elkána megismerte Annát, a feleségét, az Úr megemlékezett róla, és történt napok múltával, hogy Anna fogant és fiút szült. Sámuelnek nevezte el, mert az Úrtól kérte őt” (19-20) Sámuel ugyanis azt jelenti: Az Isten meghallgatott. Édesanyák! Drága kincsek vagytok nemcsak nekünk, a jó Istennek is.