Évközi 1 hét péntek

Évközi 1 hét péntek
1Sám 8,4-7 10-22a; Mk 2,1-12
„Hallgass szavukra, és rendelj királyt föléjük!”

Sámuelt igen nagyra becsülte a nép. Fiatal kora ellenére elfogadták, hogy ő közvetít Isten és a zsidó nép között. Az ő becsületéhez nem fért soha semmi kétség. Az egészen természetesnek tűnt, hogy amikor megöregedett, egyrészt kevésbé bírta a sokoldalú elfoglaltságot, másrészt ő is szeretett volna biztos állást adni két fiának. Meg is tette őket maga helyett az ország bíráinak. Ez önmagában is. kevésbé tetszett a népnek, de az is hamarosan kitűnt, hogy Sámuel fiai nem olyan tiszta jelleműek, mint az édesapjuk. Ezért is, meg a zsidókat régóta zavarta az a körülmény, hogy minden más népnek királya van, nekik meg a láthatatlan Isten a királyuk, aki végtelen okos, mindenható, de nem áll a seregek élére a háborúban, nincsen előkelő udvartartása, nem fogadhat ezért színpompával idegen követeket. Ez is hiányzott nekik. Izrael vénei összegyűltek és megtárgyalták gondjukat. Elmentek azután Sámuelhez Ramátába, és előadták kérésüket: „íme, te megöregedtél, s fiaid nem járnak útjaidon: rendelj királyt nekünk, hogy az bíráskodjon felettünk, mint ahogy minden nemzetnél van”: (8,5) Sámuelnek nem tetszett ez a beszéd, és úgy vélte, Istennek sem válik kedvére: „adj nekünk királyt, hogy az bíráskodjon felettünk” Nagyon meglepődött, hogy panasza nem háborította fel az Urat. Isten ugyanis így válaszolt neki: „Hallgass a nép szavára mindabban, amit neked mond, mert nem téged vetettek el, hanem engem, hogy ne én legyek a királyuk. Egészen úgy cselekszenek, ahogyan attól a naptól kezdve, hogy kihoztam őket Egyiptomból, egészen eddig a napig cselekedtek: ahogy engem elhagytak, s más isteneknek szolgáltak, úgy cselekszenek veled is. Nos tehát hallgass csak szavukra, de figyelmeztesd őket, s fejtsd ki előttük, mihez lesz joga a királynak, aki uralkodni fog rajtuk”.(7-9) Sámuel engedelmeskedett Istennek. Visszament a küldöttséghez, közölte velük Isten döntését: kaptok királyt kéréseteknek megfelelően, de tudomásul kell vennetek, hogy a királynak jogai lesznek felettetek. Fiaitokból katonákat szervez, akik fegyvert készítenek, megművelik a király földjeit, és háború esetén hadba vonulnak, harcolnak a királyért. Amikor jutalmat oszt nekik, a ti földjeiteket veszi majd el és adja nekik. Leányaitokat szakácsnőnek, szobalánynak és kenetkészítőnek alkalmazza. Egyszóval mindeneteket el fogja szedni, úgy uralkodik majd rajtatok. Kell ez nektek? A nép mindezt tudomásul vette, és így vetett véget Sámuel beszédjének: „Nem! Legyen csak király felettünk, s legyünk mi is csak olyanok, mint minden nemzet: királyunk bíráskodjon felettünk, ő járjon élünkön, s ő vívja harcainkat értünk”. (19-20) Isten tudomásul vette a nép döntését. Sámuel pedig egyelőre haza küldte a népet.